5/2. Fejezet: Furcsa álom...
Kagome:
-A hátam és az oldalam. - válaszoltam.
-Mutasd!
-Nem bírom felhúzni. Fáj! - panaszkodtam.
-Akkor majd én! - válaszolta s azzal letépte hátúlról a felsőmet.
Zavarban voltam. De nagyon.
S ekkor morrant egyet.
-Mi az? - kérdeztem már, már félve.
-A hátadon egy hatalmas karmolás van, az oldaladon pedig kis lyukak amikből ömlik a vér. - válaszolta mogorván. - Mitől lehet?
-Az álom! - csodálkoztam el.
-Az álom? - húzta fel a szemöldökét.
-Igen. Rólad álmodtam... - s elmondtam neki az egyész álmomat, az elejétől a végéig.
-Oh. - motyogta. - Ez valami borzalmas. De a sebek nem mélyek. Nem fog tudni elfertöződni.
-Az jó! De most már tényleg aludjunk, mert már olyan vagyok mint egy hulla.
-Rendben. - mosolyodott el. Szerintem. - Aludjunk! - s ezzel a mondattal már szuszogott is.
Én meg követtem a példáját és elszunyókáltam...
Köszönöm szépen hogy ezt a részt is elolvastad. Kicsit rövid lett. DE Ha tetszett vote vagy comment! :)
By:InuYashaAndKagomefan
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro