2. Fejezet: A halál hír, s az eljegyzés
(Saját elképzelés! Nem olyan mint ami a sorozatban van!)
Kagome:
Amikor beléptem a faluba mintha minden embernek a szeme felcsillant volna.
-InuYasha? - szólítottam meg.
-Hm? - nézett felém.
-Miért szomorúak a falusiak? - a kérdésem látszólag nem lepte meg nagyon.
-Kaede pár nappal ezelőtt meghalt... - mondta, s a fejét vissza fordította a falu felé.
Mintha a szívem megállt volna. Kaede meghalt? Miért? Hogyan? S ekkor térdre estem. Annyira megkedveltem...
-Hé Kagome! Kelj fel! - mondta halkan, bár a fene tudja miért.
-Hm? - néztem rá.
-Van egy jó hírem! - mosolygott. Eddig nem láttam még ennyit mosolyogni. Soha.
-Mi az? - kiváncsiskodtam bizonytalanul.
-Te lettél Kaede örököse! - mondta nemes egyszerűséggel.
-De hogyan? Itt sem voltam. - akadtam ki.
-Kaede tudta hogy vissza fogsz jönni.
-Oh - motyogtam pirulva.
-Miért piros az arcod? - kérdezte ártatlanul.
-Miattad! - mosolyodtam el.
-Oh - most ő nem tudott mit mindani.
Csend....
Néma csend...
-Menjünk valahova - törtem meg a kínos pillanatot.
-Haza?
-Van saját házad? - képedtem el.
-Van - válaszolt.
-Honnan?
-A falusiaktól! - mosolygott megint!
-Miért?
-Hálából. De most elég a kérdésekből, inkább menjünk!
-Jó - adtam meg magam.
InuYasha:
Jó hogy megfogadtam Kaede anyó tanácsát! Mivel a falusiak csináltak egy nagy házat Kagoménak és nekem. Mikor megérkeztünk ránéztem Kagoméra.
Ő csak bámulta a házat.
-Ez a tied?
-A miénk! - javítottam ki.
Kagome furán nézett rám.
Letérdeltem elé, s imádkoztam hogy igent mondjon.
-Kagome Higurashi. Hozzám jönnél?
Látszott rajta hogy a kérdésem meglepte.
-I...igen. - feleli.
Felállok s ő a nyakamba ugrott.
-Köszönöm! - suttogtam a hajába.
-Mit? - értetlenkedett.
-Hogy igent, mondtál! - válaszoltam.
Odahúztam a fejét az enyémhez és megcsókoltam. Az ajkai ugyan olyan puhák voltak mint amire emlékeztem.
-Szeretlek - mondja lihegve, mikor elválltunk egymástól.
-Én is szeretlek téged, Kagome! - válaszoltam.
Sziasztok! Remélem tetszett ez a rész is. Ha igen vote or comment.
By:InuYashaAndKagomefan.
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro