(Helló! Már előre szólok. Ez egy külön rész és csak egy draft Valantin napra. Nincs köze a sztorihoz, mivel a történet már időben előrébb van és ez sincsen befejezve teljesen, de teljesen be vagyok havazva. A külön kiadás írásának ötletét Bakudeku29n adta. Köszönöm szépen!)

Katsuki szemszőge:

A hangos ébresztőm hangjára keltem fel. Lenyomtam, hogy csöndbe maradjon, majd felültem és lenéztem Deku-ra, aki még mindig aludt. Nyomtam egy csókot az arcára, majd kimásztam az ágyból igyekezve, hogy ne ébresszem fel őt. Kimentem a konyhába és neki álltam reggelit csinálni. Kiraktam minden hozzávalót a pultra, majd neki álltam főzni.

Gyorsan kész is voltam a palacsinták kisütésével. Kiraktam mindkettőnk tányérjára párat és szépen kidíszítettem a tányérját. Raktam neki mellé gyümölcsöket és sok sziruppal leöntöttem az ételt, úgy ahhoz Deku szereti. Miután a tálalást is befejeztem vissza mentem a hálóba, hogy felkeltsem az álomszuszékot. A hálóba belépve láttam, hogy Deku a párnámat öleli magához. Aranyos. Leültem mellé az ágy szélére és elkezdtem keltegetni őt. "Deku kelj fel. Kész a reggeli". Ő válaszként csak sóhajtott egyet, majd át fordult a másik oldalára, ezzel hátat fordítva nekem. "Na na. Ideje felkelni. Csináltam palacsintát-". Amint befejeztem a mondatomat Deku felült egy szempillantás alatt és a szemeit dörzsölte. Miután felébred megölelt amit egyből viszonoztam. "Jó reggelt" mondta, miközben a fejét a vállamra tette. "Jó reggelt. Na gyere reggelizni" mondtam neki, majd lehúzódtam az ölelésből és felálltam. Deku követett engem és kimentünk a konyhába. A szemei nagyra nyíltak amikor meglátta a palacsintát és gyorsan le is ült velem szembe. Odaadtam neki a díszített tányért és ő szinte azonnal neki állt enni. "Naon fmnom Kaphan" mondta tele szájjal. "Örülők, hogy ízlik. Egyél csak" mondtam neki, majd folytattam az evést én is.

Miután megettük Deku elővette a telefonját és elkerekedtek a szemei. "Kacchan. Hány óra van?" kérdezte tőlem. "Oh 10 körül lehet. Miért?" kérdezte tőle értetlenül. Deku felpattant a székből. "KACCHAN ELKÉSTÜNK AZ ISKOLÁBÓL!" kiáltott fel ijedten. Én csak ránéztem, majd megrántottam a vállamat. "Ki mondta, hogy ma megyünk iskolába?" kérdezte vissza, mire ő csak értetlenül nézett rám. "Deku. Valentín nap van. Kivettem nekünk a napot" mondtam neki, majd felálltam az asztaltól és elindultam a hálószoba felé, míg ő ledermedten állt továbbra is a konyhában.

Lefeküdtem az ágyba és elővettem a telefonomat. Megvárom amíg realizálja, hogy milyen nap van, mert szerintem azt se tudta hogy február van. Egy kis idő elteltével hallottam, hogy elkezd valamit keresni a nappaliban. Erőt vettem magamon és kisétáltam hozzá. A földre ki volt pakolva sok rajza. "Te meg mit csinálsz?" kérdeztem tőle felvont szemöldökkel. "Csináltam ajándékot. Vagyis. Rajzoltam. Előre megcsináltam, mert tudtam, hogy el fogom felejteni, hogy mikor lesz. Ide raktam el valahova. Itt kell lennie" mondta, miközben a hangja megtört egy kicsit. Leültem mellé a földre és néztem a rajzait. Nagyon szépen rajzol. Nem is láttam ezeket a rajzait. Nem szereti őket mindig megmutatni, pedig nagyon tehetséges. Még kereste egy darabig, majd rám nézett könnyes szemekkel. "Kacchan n-nem találom a-a rajzot. Pedig id-de raktam el elvileg" magyarázta, miközben kigördült egy könnycsepp a szeméből. Szorosan magamhoz öleltem őt és tudattam vele, hogy majd megtalálja. "Deku. Nekem az a lényeg, hogy veled tölthessem ezt a napot. Nem érdekel milyen formában, a lényeg, hogy veled legyek" mondtam neki, majd egy csókot nyomtam az arcára. Szegény a legkisebb dolog miatt is érzelmeskedik. "Segítesz elpakolni hátha közben megtaláljuk?" kérdezte Deku. "Persze" válaszoltam majd neki álltunk elpakolni a rajzait.

"Kacchan! Megtaláltam!" kiáltott fel majd a semmiből rám vetette magát egy rajzzal a kezében. "Na ennek örülök. Akkor most meg is kapom?" kérdeztem tőle. Bólogatott és a kezembe adta a rajzot. A rajzon mi ketten voltunk lerajzolva. Ez szerintem még az első közös képünk alapján készítette el. Nagyon jól néz ki. "Tetszik?" kérdezte Deku. "Igen. Nagyon tetszik. Köszönöm szépen" válaszoltam, majd felálltam a földről és őt is felsegítettem. "Szerintem kezdj el készülődni, mert foglalásunk van a város legjobb éttermébe úgy egy óra múlva" "Heh?" "Jól hallottad és nyugodj meg, utána a nap hátralevő részében azt csinálunk amit csak szeretnél".

(Hát maga ennyi lenne. Tényleg befejezném, de nagyon sok a dolgom most és a kint lévő könyveken kívül még négyet írok szóval bocsánat!)