Izuku szemszöge:

Berohantam a szobába és bezártam magam után az ajtót. Nem akartam, hogy bejöjjön. Igen szeretem őt erre rájöttem, de most ő is tudja. Nem akarom látni a reakcióját. Mi van akkor ha ő nem érez így irántam? Hülye Izuku! Biztos, hogy nem érez így irántad. A diákja vagyok meg amúgy is, mit szeretne bennem? Mi van akkor, ha most ez miatt elküld? 

Nem is vettem észre, hogy elkezdtem sírni. Csak a sós könnycseppeket éreztem, ahogy 1-2 a számba is bejutott. Leültem az ajtó elé és felhúztam a lábamat. A fejemet a térdeimbe temettem és úgy folytattam a sírást. Igen nagyon érzékeny tudok lenni. Ezt is utálom magamban, bár mit nem utálok magamban?

Hirtelen kopogást hallottam. "Midoriya nyisd ki az ajtót kérlek". Nem válaszoltam neki, csak próbáltam csendesebben sírni. "Ha nem akarsz beengedni akkor legalább ajtón keresztül beszélhetünk?". Kicsit elgondolkodtam. Ha rossz a mondandója, akkor jobb hamarabb túlesni rajta, mint később. "...Igen...". "Rendben. Szóval kezdem én. 24 éves felnőtt létemre, még sosem voltam párkapcsolatban. Nem is igazán volt senki akibe szerelmes voltam eddig. Amikor először megláttalak akkor tudtam, hogy te különleges vagy. Nagyon okos, intelligens, kedves, jószívű, aranyos, imádni való, tehetséges és gyönyörű vagy. Ez most nagyon nyálasnak hangzott, de ez az igazság. Amikor az előbb arcon csókoltál...Nem utáltam, sőt az ellenkezője, nagyon is tetszett, csak nem tudtam, hogy reagáljak rá. Nem gondoltam volna, hogy hasonló érzéseket táplálsz felém. Tudom, hogy nyolc évvel fiatalabb vagy nálam és, hogy a diákom vagy, de nem tehetek róla. Nem tudok parancsolni az érzéseimnek. Tudom, hogy a nyilvánosságnak egy ilyen kapcsolat nem mindennapi, de...Izuku Midoriya én szerelmes vagyok beléd! Akármilyen nehéz is elhinni, hogy ilyen rövid idő alatt beléd szerettem ez az igazság"

Miiiiiii?! Bakugou szerelmes belém? Álmodok? Várj nem veszthetem el azt a pillanatot. Itt az esélyem. Gyorsan felálltam és kinyitottam az ajtót. Az ajtóban Bakugou állt, leszegezett tekintettel. Amikor észrevette, hogy kinyitottam az ajtót rám nézett. "Mid-". Nem hagytam befejezni bármit is akart mondani. Rávetettem magamat és kezeimet körbeöleltem a nyaka körül. A hirtelen öleléstől Bakugou hátra esett, én pedig rá. Az esés közbe kezeit a derekam körül összefonta. Miután egy nagy puffanással földet értünk, egymás szemeibe néztünk. Elég volt egy pillanat, hogy elvesszek a gyönyörű rubint szemeiben. Egy pár másodpercig csak egymás szemébe néztünk, majd a tekintete az ajkaimra irányult. Kihasználtam az alkalmat és gyorsan összeillesztettem ajkainkat. Bakugou szinte habozás nélkül visszacsókolt. Az ajkai olyanok voltak, mint valamilyen drog. Egész nap tudtam volna az ajkait ízlelni, de el kellet húzódnunk levegőért.

Miután elváltunk beletemettem az arcomat a mellkasába, mivel éreztem, hogy a fejem éppen paradicsommá változik. Bakugou halkan kuncogott és még közelebb ölelt magához. "Olyan aranyos vagy" mondta nekem. "Nem is igaz" motyogtam a mellkasába. "És akkor te mit szeretnél? Mi legyen" kérdezte tőlem Bakugou. "Hát én örülnék neki, ha együtt lehetnénk Bakugou" mondtam miközben felemeltem a fejemet. "Én is. Akkor hivatalos Midoriya?" "Igen hivatalos, de ne hívj Midoriya-nak akkor" "Mit szeretnél? Minek hívjalak?" "Hát igazából annak hívhatsz aminek akarsz. Én hívhatlak Kacchan-nak?...'Jajj hülye Deku, már most ontod magadból a hülyeséget. Miért engedné, hogy így hívjad?' " "Izu hangosan gondolkodsz ugye tudod?" "Már megint? Rossz szokásom bocsánat" "Nyugodtan hívhatsz Kacchan-nak ha akarsz, de akkor én hívhatlak Deku-nak" mondta Kacchan. "Hmm oké Kacchan" mondtam majd leszálltam róla és felálltunk. "Deku nem vagy fáradt?" "Egy kicsit álmos vagyok, de fejezzük még be a filmet" "Rendben, de utána megyünk aludni" "Oké Kacchan"

Leültünk befejezni a filmet amikor valaki felhívta Kacchan-t telefonon.

Katsuki szemszöge:

Csörgött a telefonom. Elővettem a telefonomat és megnéztem ki az. A képernyőn az állt, hogy 'Old Hag'. Ajjjj az anyám. Még is mit akar tőlem ennyi idő után? Eddig nem keresett, de persze én se őt. "Mindjárt jövök Deku, te addig nézd nyugodtam tovább a filmet". Izuku bólintott és szemei ismét a képernyőn voltak. Besétáltam a hálóba és felvettem a telefont. "Mit akarsz Old Hag?" "Neked is szia" "Csak mond, hogy miért hívtál?" "Oké. Szóval én és apád egy régi barátomhoz és a férjéhez beköltözünk egy ideig Musutafu-ba. Ezért holnap átjöhetnél, hogy megismerkedj velük és, hogy mi is egy kicsit beszélgessünk" Hát az az igazság, hogy nincsen kedvem a régi barátjával találkozni, de nem akarok tiszteletlen lenni. "Rendben, de a 'lakótársam' is jön velem vagy nem megyek" "Rendben akkor számolok az ebédhez még egy főt. Akkor holnap gyertek a xxx-yyy-ba. Na jó éjt" és ezzel le is rakta. Elraktam a telefont és visszamentem Deku-hoz. Amikor ültem volna le mellé akkor láttam, hogy már alszik. Felvettem őt és bevittem a hálóba. Leraktam őt az ágyba és betakartam őt. Én kimentem a nappaliba és lefeküdtem a kanapéra. Egy kis pokróccal betakartam magamat és lassan elnyomott az álom.

...

Izuku szemszöge:

A besütő napfényre keltem fel. A hálószobában vagyok? Várjunk! Elaludtam és Kacchan behozott engem? És ő hol aludt? Kimentem a nappaliba és láttam, hogy egy kis pokróc van a kanapén. Akkor biztos, hogy ott aludt. Mivel nem volt ott Kacchan, ezért bementem a konyhába. Amint beléptem megcsapott a frissen pörkölt kávé illata. Kacchan a konyhában volt és kvét ivott miközben a telefonját nézte.

"Jó reggelt!" köszöntem neki. Odasétált hozzám és egy csókot nyomott a homlokomra. "Jó reggelt! Deku, ma meg vagyunk hívva ebédre anyum egyik régi barátjához és mondtam, hogy te is jönni fogsz, de ha nincs kedved akkor persze nem kell" "De szívesen elmegyek!" mondtam miközben rámosolyogtam. A kezében lévő kávéra teintettem. Próbáltam tőle észrevétlenül elvenni tőle, de észrevette és a magasba emelte. "Nem nem. Neked nem kell kávé. Még fiatal vagy, hogy kávén élj" "Ajj ugyan már. Ittam már kávét. Szinte rendszeresen. Naaaa csak egy kortyot. Kérlek" könyörögtem neki kutya szemekkel. Megforgatta a szemeit majd sóhajtott. "Rendben, de csak egy kortyot!" én bólintottam majd odaadta a bögrét. Amint a kezemben volt a bögre gyorsan meg is ittam az összes kávét ami benne volt. Kacchan szemei nagyra nyíltak. "Na ennyit a reggeli kávémról. Deku!". Ránéztem Kacchan-ra, ekkor ő megfogta az arcomat és megcsókolt. Megnyalta az alsó ajkaimat bejutásért reménykedve, amit megadtam neki. A nyelvét átvitte a számba és minden egyes pontját felfedezte. Levegő hiánya miatt elhúzódtunk. "Hát nem kávé, de legalább kávé ízed van és ettől is eléggé jól felébredtem" mondta Kacchan miközben egy önelégült mosolyt viselt az arcán. Le merem fogadni, hogy most vörösebb vagyok, mint egy paradicsom. "Gyere együnk valamit reggelire és csinálunk valamit mielőtt elmegyünk". Én válaszként csak bólintottam és követtem őt.

(Na ez a chapter is megszületett. (◕‿◕✿) )