Katsuki szemszöge:

 Másnap reggel Deku ölében keltem fel. Békésen aludt még, ezért óvatosan felálltam és betakartam őt egy pokróccal, hogy ne fázzon. Besétáltam a konyhába és neki álltam reggelit készíteni. Sokszor meg is égettem magamat a készítése közben, mivel gondolataim folyton Deku-n jártak és azon, hogy mi történhetett vele. Amikor kész lettem a reggelivel elmentem felébreszteni Deku-t. Még mindig aludt, mint egy kis angyal. Leültem mellé a kanapéra és óvatosan keltegetni kezdtem őt. "Mmm" nyüszörgött álmosan, majd amikor nyújtózkodni kezdett hirtelen felszisszen és gyorsan felült. "Auu" mondta, miközben a hasát szorította. "Hé hé! Óvatosan! Még nagyon friss a vágás, vigyáznod kell!" mondtam neki és segítettem neki óvatosan felállni.Elkísértem őt a hálószobába és óvatosan leüt az ágyra. Én kimentem a reggeliért és behoztam a szobába. "Wow. Reggeli az ágyban? Ehhez hozzá tudnék szokni" mondta nevetve. "Ha ha ha. Ne szokj hozzá. Ez kivételes alkalom, meg amilyen béna vagy az egész reggeli az ágyra kerülne" "Kacchan" mondta sértődötten, majd neki álltunk enni. 

 Izuku szemszöge: 

 Miután befejeztük a reggelit Kacchan elpakolt, majd vissza jött a szobába és leült mellém. Síri csend volt. Tudtam, hogy a tegnapiról akar kérdezni. "Deku k-" kezdett beszélni Kacchan, de félbeszakítottam. "Elmondom mi történt, ha megígéred, hogy nem fogsz csinálni semmit az illetővel" mondtam neki. Egy percig csak csendben nézett rám, majd végre bólintott. "Iskola után lehívott valaki az épület mögé. Nem gondoltam volna, hogy bármi is történne, de mérges volt. Neveken hívott, megvert és ezt csinálta" mondtam, miközben az hasamra mutattam. Rövidre fogtam a szót, mivel semmi kedvem nem volt beszélni a történtekről. "És ki volt az?" kérdezte Kacchan. Egy kis ideig ismét elnémultam, majd halkan motyogni kezdtem a választ. "Kirishima" "Ki?" kérdezett vissza Kacchan. "KIRISHIMA" mondtam hangosan, majd a kezemet a szám elé csaptam. Láttam ahogy elönt őt a düh és mondani akart volna valamit, de lefagyott. A szemembe nézett, majd elkezdett bekönnyezni és könnyei útnak eredtek. Kitártam a kezemet felé és ő óvatosan magához szorított. Könnyei áztatták a pólómat, de nem érdeket. Egyik kezemmel a haját cirógattam, míg a másikkal simogattam a hátát, hogy lenyugtassam. 

"Semmi baj Kacchan. Jobban vagy már?" kérdeztem, majd Kacchan elhúzódott, hogy rám nézzen, de egy másodperccel később ismét a vállamba fúrta a fejét és halkan szipogott. Kacchan rosszabbul kezeli a helyzetet mint én. Óvatosan meg fogtam mindkét kezemmel az arcát és a szemébe néztem." Kacchan. Ami velem történt az NEM. A. TE. HIBÁD! Nem a te hibád Kacchan. Nem a te hibád az, hogy nem voltál ott. Én voltam gyenge, hogy megvédjem magamat. Meg úgy is mindegy csak egy szerencsétlen semmire se jó buzeráns vagyok" mondtam, majd rámosolyogtam, miközben az én szemeim is megteltek könnyekkel. "Izuku. Nem vagy semmire kellő és melegnek lenni nem bűn. Úgy vagy tökéletes ahogy vagy. Csodálatos vagy. A rajzaid lenyűgözőek. A fantáziád határtalan. Egy nagyszerű ember vagy, aki beragyogja mások életét és azért, mert ezt egy ember nem így gondolja, az nem azt jelenti, hogy nem igaz. Csak hallgass rám. Szeretlek azért aki vagy. Számomra különleges vagy és eszméletlenül boldoggá teszel nap mint nap. Én nem hazudok neked tudod, szóval higgy nekem" mondta Kacchan, majd rám nézett és várt a válaszomra.Egy kis lefagyás után megfogtam ismét az arcát és a szemébe néztem. Gyönyörű rubint vörös szemei szinte a lelkembe látnak. Kacchan az ajkaimra nézett, majd ismét a szemeibe. Meg szeretném csókolni őt újra, újra és újra, de nem érzem azt, hogy ez helyes. Sokkal jobbat érdemel, mint egy kis twink aki képregény és manga mániás és aki ilyen undorító. "Ugye tudod, hogy motyogsz és minden szavadat hallottam?" Oh baszki. "Ezt is hallottam Deku. Vigyázz a szádra!" mondta Kaccham, majd egy csókot adott az arcomra. "Te gyönyörű vagy. Ezen semmi soha nem tudna változtatni. Higgy nekem. Szeretlek Izuku" mondta, majd végre megcsókolta ajkaimat, amit szinte azonnal viszonoztam. Ajkai puhák és édesek voltak, mint mindig. Egy pár pillanattal később viszont elhúzódtunk. "Szeretlek Kacchan!" mondtam mosolyogva. "Én is szeretlek Deku" "És akkor is szeretnél ha egy kukac lennék?" kérdeztem nevetve. "Mi a fasz Deku?" nevetett Kacchan is. "Így kell elbaszni egy romantikus pillanatot tökfej hahah" nevetett Kacchan.Miután kinevettük magunkat, Kacchan és én néztünk egy pár filmet, majd miután azokkal végeztünk megkérdezte, hogy mit akarok csinálni. Egy kis ideig gondolkodtam, majd eszembe jutott valami. "Kacchan. Lerajzolhatlak?" kérdeztem tőle. Ő értetlenül pislogott pár másodpercig. "Le akarsz rajzolni engem?" kérdezte. "Igen ezt mondtam" "Hm. Ha ez boldoggá tesz téged akkor igen" mondta Kacchan. Örömömben amilyen gyorsan tudtam kipattantam az ágyból és elmentem a rajzfüzetemért. Amikor vissza mentem a szobába Kacchan már behozta nekem  a rajztáblámat.

Miután mindketten helyet foglaltunk végre munkának álltam. Kacchan gyakran próbált a rajzra pillantani, de mondtam neki, hogy nem láthatja amíg nincsen teljesen kész. Kacchan fél órával később elkezdett unatkozni és folyton nézelődött. "Kacchan maradj nyugtod és nézz rám. Már mindjárt kész vagyok" mondtam neki és végre megült egy helyben. Nem sokkal később tényleg kész is voltam. Leszedtem a rajztábláról a rajzot és a kezembe vettem. Nem érzem olyan jónak, mint az eddig rajzaimat, de azért megmutatom.

Felé fordítottam a rajzot és vártam a reakcióra. Kacchan a kezébe vette a rajzot és csak nézte. "Ha nem tetszik nyugodtam dobd ki-" mondtam, de Kacchan félbe szakított egy csókkal. Nagyon jó lett. Egyszerűen szuper. Bekereteztetem" mondta Kacchan egy önelégült mosollyal az arcán. "Neee Kacchan neeee. Annyira nem jó, hogy bekereteztessed" mondtam neki, de nem érdekelte. Elrakta rajzot egy biztonságos helyre és vissza jött a szobába. "És most, hogy kész vagy Picasso. Mit szeretnél csinálni?" "Hmm. Nem vagy éhes? Elmehetnénk enni" "De elmehetünk" mondta, majd neki álltunk készülődni.Amikor viszont az étteremhez értek, nem számítottak rá, hogy ismerős arcokkal fognak találkozni...

O_O