Meglepetten pislogtak egymásra, egyikőjük sem mozdult.
Mike féllábbal még mindig a buszban állt és épp, hogy el tudta venni onnan, nehogy odacsukódjon.
- Basszus! - futni kezdett a jármű mellett, ki tudja minek. Még pont látta a busz üvegén keresztül, ahogy a lány a mobiljára mutat, majd elkezd pötyögni.
Feladta végül és lihegve dőlt neki egy lámpaoszlopnak.
Vee: ne szaladj majd a kovinel leszallok es vissza sétálok hozzad :)
Michael: oksa :o
Vee: miert nem szoltal h mellem ultel le??
Michael: mer nem lattam h te vagy. egesz vegig a hajad moge voltal bujva, azt hittem valami alltsulis...
Vee: ne piszkalj mert megruglak :O
Michael: rendben rendben bocsanat :o
Mike a lábait nézte. Elég rendesen beégett, pedig még csak meg sem kellett hozzá szólalnia.

Vee rettentően gáznak érezte a helyzetet. Nem tudta, hogy annyira arctalan, vagy hogy is fogalmazzak, hogy akkor sem ismeri fel valaki, ha mellette ül. Irtó ciki.
Clifford az előző megállótól nem messze várt rá, hátát egy lámpaoszlopnak támasztva.
Hihetetlenül magas volt.
Mármint Michael, nem a lámpaoszlop.
- Szia! - állt meg Vee a srác előtt. Clifford kivette füléből a dugókat és felé fordította arcát.
- Hello! - mosolygott le barátságosan. Tényleg, hihetetlenül piros, szép formájú ajkai voltak, át is futott Vee agyán, hogy valyon természetesek-e.
- Szeretnél még bemenni a Tapper's-be, vagy mehetünk az ArT-ba? - kérdezte a lány megpróbálva nem Michael száját nézni.
Mike-ot meglepte mennyire britt akcentusa van a lánynak, de kimondottan kellemesen hangzott. Úgy érezte, akármeddik képes lenne hallgatni.
- Messze van?
- Annyira nem.
- Akkor sztem mehetünk oda.
- Rendben.
És kb ennyi volt. Csendben sétáltak egymás mellett.
Mike a lányt nézte a szeme sarkából. A creepers épp, hogy dobott egy kicsit a magasságán, még csak az álláig sem ért. Vékony volt és olyan törékenynek látszott, mint akit mindjárt elfúj a szél. Bőre sápadt a napsütés hiányától és finom, édes illatot árasztott, a haja pedig nagyon puhának tűnt. Mikey bele akart túrni. Most, hogy így látta mennyire kisgyerek még ez a lány, sokkal jobban zavarták "bűnös" gondolatai.
- Am Victoria? - próbált beszélgetést kezdeményezni.
- Majdnem, Violet. - mosolygott fel rá egy pillanatra a lány.
Milyen aranyos.
- Az király! Volt egyszer még alsóban egy Victoria nevű csaj, aki mindig megvert és elvette a pokemonos uzsisdobozom. - fintorgott Michael. Egy kicsit ugyan túlzott, de megpróbált humoros lenni.
Vee kuncogott, ezzel akaratlanul is bátorítva Mike-ot arra, hogy tovább beszéljen.
- Olyan nagyon apró vagy, mennyit nyomsz?
- Mennyit nyomok? - pislogott fel Cliffordra meglepetten a lány - Mi vagyok én, krumpli?! - Vee is próbált vicces lenni, pedig iszonyatosan zavarban volt, jobban, mint ami rávall. Nem értette magát.
Szerencsére a fiú nevetett, így kicsit kevésbé érezte kellemetlenül magát. - Asszem negyven, de régen méreckedtem.
- Mármint negyven sminkel meg ruhával meg a három kiló platformal...
- Ki kérem magamnak, igenis annyi vagyok! Még csak smink sincs rajtam. - nevetett Violet.
- Ja, a félmérföldes pilláidat az isten adta, ahhaa... - kötöszködött tovább a fiú.
- De tényleg nincs! - boxolta karba nevetve. Ahogy a szineshajú heherészve lepillantott látta, hogy a lány viccesen fintorog fel rá. Szemölldökeit összeráncolta, orrát felhúzta, száját pedig rosszallóan összepréselte, szinte csak egy csík volt.
Mint egy kisgyerek.

Katt.

Vee csak egy pillanatra nézett fel a mosolygó srácra, de rögtön el is kapta tekintetét, félt, hogy még a végén elpirul.
Még is mi van már?!
Újabb csend. Violet tudta, hogy most neki kellett volna felhoznia valamit, de képtelen volt rá.
- Szájfényt használsz? - csúszott ki a száján végül.
Hülye, hülye, hülye, hülye!
- Mit? Tényleg ennyire lányos a szám? - nevetgél a fiú. Nem volt semmi sértettség a hangjában, Vee még is kellemetlenül érezte magát.
- Ö, nem, csak... - kezdett volna magyarázkodásba.
- Csak de. - fejezte be a fiú.
- Egy picit csak. - nyögte ki végül.
- Segáz, mikor még kicsi voltam sokszor lánynak néztek. Aztán elkezdtem szőrösödni és olyan voltam, mint egy kövér csimpánz... Uh-huh-hi-hu! - utánozta Mike egy majom hangját közben vicces, vakarózó mozdulatokat téve.

Katt-katt.

Vee-ből előtört az az igazi, hangos, öszinte nevetés.
- Ne, uristen!! Ez már fáj!! - szó szerint fájtak már rekeszizmai.
- A régebbi képeimen látszik, mennyire össze volt nőve a szemölldököm. Olyan volt, akár egy prédájára éppen lecsapó albatrossz. - a szineshajúnak rettentően tetszett a helyzet, így folyamatosan rákontrázott. Vee már a karjába kapaszkodva tudott csak menni a hahotázástól.

Katt-katt-katt-katt...
Valahol egy fényképezőgép már sokadszorra kattant, képet készítve a kis párosról, akik persze ebből semmit sem vettek észre.

- Ezzel akár még csajozhatnék is. Michael: az egyszemélyes állatsimogató! "Hé, bébigörl, van egy cuki zsiráf a nadrágomban, megsimogatod?" - Mike napszemüvegét lejjebtolva orrán nézett le a lányra "csábosan" mosolyogva, közben fel-le húzogatva szemöldökeit.
- Úr Isten, ez rémes!! Ne!! - a lány kezeivel takarta el lángvörös azcát, még mindig nevetve. Mike persze azt hitte a nevetéstől piros ennyire az arca, de ez csak részben volt igaz.
- Ne már! Tudom, hogy elcsábultál. - fogta meg a lány meglepően apró kezeit próbálva elhúzni őket arca elől.

Újabb kattanások. A gép tulajdonosa elégedetten vigyorogva sétált Mike-ékkal párhuzamosan az utca túloldalán.

- Lassacskán itt volnánk... - állt meg a lány egy igen stílusos épület előtt. Két magas háztömb között állt beszorítva, hatalmas üvegajtók, rengeteg, padlótól plafonig érő üvegablak melyeken keresztül a fiú láthatta az asztaloknál ülő és beszélgető vendégeket, vagy éppen az aktuális kiállítást.

DADA

A Campbell Művészeti Magániskola tanulóinak kiállítása

Amiben benne van, hogy magán, az egyet jelent az elittel - jutott végső megállapítására Mike.
- Gyere csak! Itt nem harapnak nagyon.