-Nem értem, minek rángattál el ide. Semmi szükségem tanácsadásra, a lelki dolgaimat pedig előbb osztom meg Tündérkével, mint bármelyik rokonommal!-hisztizik unokaöcsém, én pedig csak szemforgatva hallgatom. Meg fogja még köszönni nekem ezt a beszélgetést, tudom.

Korán reggel van, egy erdőben sétálunk, nem messze Aranyhal Bástyától. A fű még harmatos, a levegő párás. Az idő hűvös, de nem annyira, hogy fázzunk is. Lan Zhan és Xichen kivételével a többiek még alszanak, de szerencsére ők nem azok a típusú emberek, akik erősködnek, hogy velünk akarnak jönni. Tegnap komolyan gondoltam, mikor azt mondtam Rulannak, hogy beszélnünk kell, így nem láttam indokoltnak, hogy nagyon halogassuk. Csak ketten vagyunk, senki más.

-Na ide figyelj, Jin Ling... Láttam, hogy hogy nézel A-Yuanra. Szerelmes vagy belé, igaz?
-Nincs hozzá közöd! Sizhui is és én is fiúk vagyunk, ne gondolj lehetetlen dolgokra!
-Kár, pedig tudom, hogyan csábíthatnál el egy olyan tiszta lelket, mint amilyen egy Lan klánból származó fiú... De ha nem, hát nem...-elújtom a végét, kéretem magam, mire felém kapja fejét és nagy szemekkel bámul.
-Mégis honnan tudnád?
-Onnan, drága unokaöcsém, hogy én már meghódítottam egy Lan szívét!-vigyorgok elégedetten, magabiztosan. Nagyon szeretem Lan Zhant és igyekszek minden olyan alkalmat megragadni, amikor áradozhatok az ő tökéletességéről és arról, hogy milyen isteni tehetség vagyok, amiért megszereztem egy erkölcsös, morgós Lan szerelmét. Fiatalkori énem azért mégsem tűnt el nyomtalanul...
-Éppen ezért pont rám van szükséged!-folytatom, mosolyom kissé fölényeskedve.
-Nincs szükségem tanácsokra!-továbbra is nagyon makacs, nem is tudom, kitől örökölte... Oh, mégis. Van benne bőven a Jiang vérvonalból és Jiang Cheng neveléséből.
-Ezt az egód mondja, vagy Jiang nagybátyád?
-Természetesen én mondom és igazam is van! De... Ha esetleg szükségem lenne a segítségedre, ami persze nem fog előfordulni, akkor mit mondanál, mit tegyek?
-Hát az biztos, hogy ne csináld Jingyivel a fesztivált. Feltűnő, hogy milyen szoros a kapcsolatuk, ahogy az is, hogy Jingyi fülig bele van zúgva Sizhuibe, akárcsak te. Biztosan zavaró lehet, hogy más is pályázik a kiszemeltedre, de légy tekintettel arra is, hogy milyen közel állnak egymáshoz. Ha folyton piszkálódsz Jingyivel, akkor pont az ellenkezőjét éred el, Sizhuinek nem tetszeni fogsz, hanem dühös lesz rád és Jingyi felé fog hajlani. Ezt pedig nem akarod, ugye?
-Még szép, hogy nem! Viszont nehéz visszafognom magam... Annyival jobb a kapcsolata Sizhuivel és annyival több lehetősége van megérinteni őt...
-Az lehet, viszont te is jó irányban indultál el! Lan Zhan mondta, mikor kettesben voltunk, hogy azért jártak erre, mert meghívtad Sizhuit teázni. Kezdetnek ez szuper. A tapizást meg még hanyagold, először inkább kedveltesd meg magad rendesen.
-Mikor csókolhatom meg?
-Még nem most. Ha szerencsés vagy, még idén. Ha nem, akkor majd tizenhat év múlva, miután egy hegyen állva jöttél rá, hogy az a bizonyos bizsergető érzés a közelében azért van, mert szerelmes vagy a visszafogott, de gyönyörű mosolyába, az erejébe és egyszerűen a személyisége és a külseje egyszerre vették el az eszed. Miután realizáltad, hogy neked ő a mindened, eltekintve a szamaradtól, mert persze ő mindig ott lesz, akármilyen kényes jószág és- folytatnám én tovább, de Jin Ling szavamba vág.
-Enyhe belső frusztrációt érzek. Visszatérhetnénk ahhoz a részhez, amikor Sizhui a téma, nem Lan Wangji?
-Igen, persze.

El kell gondolkodnom, mit mondhatnék még. Szeretném, ha kialakulna köztük valami, hiszen nem csak boldog lenne miatta Jin Ling, de a magatartása is biztosan jó irányba fejlődne. Arra pedig nagy szüksége van.
Másrészt viszont kicsit aggódom Jingyi miatt, mivel nagyon szerelmes ő is. Lehet mégsem kellett volna beleszólnom? Hagynom kellett volna, hogy hárman lerendezzék? Végülis mindegy, elvégre a tanácsaim nem csak mostanra szólnak, később is hasznát veheti nekik.

-Legyél kedves, de arra figyelj, hogy közben ne veszítsd el a sajátosságaidat, hiszen annak nincs értelme, hogy fizikailag veled egy pár, de közben a személyiség nem a tiéd. Induljunk vissza reggelizni, már biztosan ébredeznek.
-Miért csak Hanguang-Jun és Zewu-Jun vannak ébren? Sizhui és Jingyi is a GusuLan klán szabályai szerint nevelkedtek, már nekik is fent kéne lenniük.
-Kaptak altató port a füstölőjükbe, aminek az erején még az ő szigorú neveltetésük sem tud felülkerekedni. Szükséges volt, Sizhuinek a fájdalmai miatt, Jingyinek pedig azért, mivel mióta megérkeztek, nem volt hajlandó egy szemhunyásnyit sem aludni.
-Tehát... együtt, egymás mellett alszanak?
-Igen, de ne akadj ki...
-Utálom, utálom, utálom!-kezd el gyerekesen toporzékolni- Hogy merészeli?!
-Nyugalom legyen már, nem vagy te kisgyerek.-szólok rá, elvégre hivatalosan klánvezér, kell, hogy legyen egy kis tartása.
A visszafelé vezető utat problémamentesen tettük meg, nem adódott semmi gond. Belefutottunk egy csapat őzbe, így azonnal eszembe is jutott, hogy eljöhetnénk vadászni, magunknak megfogni a vacsorát.
Nemsokára már be is lépünk az ajtón, nem telt sok időbe visszajutni. Lan Zhan és Zewu-Jun az asztalnál teáznak, Jingyi és Sizhui egymás mellett alszanak, kezük összeér. Jin Ling fájdalmas pillantással néz rájuk, kezdem nagyon megsajnálni a kölyköt.
-Már egyszer voltak ébren, de Jingyi álomba simogatta Sizhuit, majd ő is újra elszenderedett. Jiang klánvezér is járt már bent, Rulan Úrfit kereste.-mondja Zewu-Jun, miközben leteszi teáját, majd folytatja- Pár nap múlva minden klánvezérnek részt kell vennie egy tanácskozáson, aminek a középpontjában Wangji főkultivátori címe lesz. A hírek gyorsan terjedtek arról, hogy elhagyta a GusuLan klánt, így várható volt, hogy ilyen rövid időn belül sor fog kerülni rá.

Mi történhetett itt, hogy Lan Zhan távozása ekkora port kavart? Nem önszántából hagyta el a klánt? Említette, hogy már nem tagja, hiszen a szalag se volt a fején, de az okát nem mondta el, még este sem, mikor csak ketten voltunk. Már a rangja is veszélyben lenne?
-Zewu-Jun, mi történt? Lan Zhan és Sizhui miért hagyták el a klánt? Miért kell tárgyalni Lan Zhan főkultivátorságáról?
-Bátyám...-kapja rá tekintetét kedvesen, úgy látszik, nagyon nem akarja, hogy fény derüljön a történtek okára.
-Wangji, illene neki elmondanod.
-Bizony Lan Zhan, hol az a messze földön híres őszinteséged?-vigyorodok el pimaszul, mire még morcosabban néz rám.
-Wei Ying!
-Én vagyok, igen.
-Wei Úrfi, ismered Wangjit. Nem fogja elmondani, szóval majd én megosztom veled a történteket. Wangji, miután hazaért, szenvedett a hiányodtól. Többször kapták iváson, illetve a szobája egy rejtett rekeszében több üveg Császár Mosolyát is találtak. Lan mester eltanácsolta a klánból, nem tudtam meggyőzni az ellenkezőjéről. Sizhui önként lépett ki.

Lan Zhan szégyenkezve hajtja le fejét, én pedig csak szorosan magamhoz ölelem.
-Mostmár minden rendben lesz, Lan Zhan. Itt vagyunk neked, meg foguk mindent oldani. Együtt.