Ellenszenv

- Te maradsz - fordult a fiú felé, akire mostantól figyelnie kellett. Egyáltalán nem volt ínyére az apja döntése. Vajon hol fogták el, rátámadt az apjára? Vagy talán belesétált egy csapdába és úgy sikerült elkapniuk? A fiú nem tűnt sem sérültnek, sem ijedtnek, sőt valamiféle megmagyarázhatatlan nyugodtság áradt belőle. Jadet idegesítette, hogy nem tudja a részleteket. Megvárta míg mindenki kimegy a teremből, csak akkor szólalt meg újra. - Én foglak szemmel tartani és ajánlom, hogy semmi gyanúsat ne csinálj, mert nem fogok habozni. Ha csak egy rossz mozdulatot teszel vagy furcsán nézel valakire, én ott leszek és lesz nálam egy szépen kihegyezett nyílvessző is, amin a te neved áll. Remélem érted. - hajolt közelebb fenyegetően a fiúhoz, aki még mindig teljesen nyugodtnak tűnt, halványan el is mosolyodott.

- Ne aggódjon felség, csak egy inas vagyok semmi több. Nem jelentek veszélyt önre, sem pedig a családjára. - azzal fejet hajtott a herceg előtt. Jade nem akart hinni a fülének, ha igazat beszélt és tényleg csak egy inas, akkor roppant megalázó, hogy megfenyegette az előbb. Másrészről viszont a Sötétek lételeme a hazugság. A herceg megköszörülte a torkát.

- Nos, ne vedd zokon, ha nem hiszek neked. Mi a neved? - az apja említette, de nem fáradt azzal, hogy meg is jegyezze.

- Kieran, uram.

- Nos, mostantól az én inasom vagy, így jár neked egy szép új név is: Snake (kígyó) - Kieran állkapcsa megfeszült.

- Ezek szerint nekem is ki kellene találnom valamit felségednek, cserébe a kedvességéért. - a Pökhendi Ficsúr név pont illett volna rá. Tudta, hogy nem kéne még jobban felmérgesítenie, láthatóan már így is utálta. A herceg közelebb lépett és fenyegető halk hangon megszólalt.

- A helyedben nagyon vigyáznék a számra, nehogy a végén még kivágják a nyelvem a pimaszságom miatt. - ridegen elvigyorodott.

- Milyen jó, hogy nincs a helyemben. - felelte állva a fiú gyilkos pillantását. Egy darabig némán farkasszemet néztek, amit a terembe belépő Dolven tört meg.

- Jade herceg, minden rendben? - kérdezte észlelve a két fiú közti feszültséget. A herceg végül megtörte a szemkontaktust és mosolyogva fordult a tündérlovag felé.

- Hát persze, csak elbeszélgettünk kicsit Snakekel. Ő itt Dolven, a testőröm - kezdett a magyarázatba. - Nappal mellette, vagy mellettem leszel, attól függően melyikünknek vagy épp hasznára - már ha ez lehetséges egyáltalán - az éjszakát viszont a tömlöcben töltöd. Nem szeretnénk, ha eltűnnél. Ugye megérted? Dolven elkísérnéd újdonsült barátunkat a cellájába? - fordult a vörös felé egy hatalmas vigyorral. Felőle élete végéig egy sötét, föld alatti tömlöcben rohadhatna, de a király parancsát mégsem szegheti meg. A herceg ezek után visszavonult a szobájába.

- Erre! - szólt a harcos a fogolynak és elindult az egyik hosszú folyosón, persze közben végig szemmel tartotta őt. - Kierannek hívnak, igaz? - a fiú meglepetten nézett a vörösre, majd bólintott és elfordította a fejét.

- Igen. - nem bízott egyik Világosban sem, de legalább akadt valaki az udvarban, aki a nevén szólítja. A herceget már most szívből gyűlölte. Egy elkényeztetett, öntelt ficsúr volt.

- A király parancsa szerint nem vethetlek tömlöcbe, de a hercegnek erről nem kell tudnia, megértetted? - Kieran bólintott és igyekezett elnyomni egy mosolyt. A herceg felett aratott kisebb győzelem elégedettséggel töltötte el. - Nagyon különleges lehetsz, ha ilyen vendégszeretőek veled, de csakhogy tudd, ha bármilyen módon ártasz nekik megöllek. - Dolven teljesen a fiú fölé tornyosult, ami nem volt valami nehéz mivel jól megtermett, közel két méteres harcos volt, a másik pedig alacsony szikár termetű, jó ha a 160-at elérte. A harcos arcán levő sebhely, csak még zordabbnak és könyörtelenebbnek mutatta őt, de Kieran nem félt tőle.

- Most újra elismételném, hogy csak egy INAS vagyok, ha akarnék se tudnék ártani nekik. - Dolven homlok ráncolva bólintott, ettől még rajta fogja tartani a szemét. Az ösztöne még mindig azt súgta, hogy valami nincs rendben a fiúval és elővigyázatosnak kell lennie.

- Nos törpe, itt vagyunk. - megállt egy ajtó előtt. - Holnap azért felmérjük, hogy mit tudsz, szóval jobb ha felkészülsz. - vigyorgott és játékosan megpaskolta a fiú fejét. Kieran egy gyilkos pillantással jutalmazva belépett a szobába. Egy apró ablaktalan hálószobában találta magát amihez egy mellékhelyiség is tartozott. A tömlöcnél mindenképp jobb. Dolven becsapta az ajtót és ráfordította a kulcsot.

Caroline már órák óta az ágyban vergődött, hiába volt fáradt nem tudott aludni. Ideges volt és félt. Biztos volt benne, hogy már legalább egy teljes napja van itt, de a Nap még mindig nem kelt fel. De akkor mégis hogy teremnek meg a növények, hogyan tartják számon az idő múlását? Egyetlen fali órát sem látott, pedig jó pár helyiségben járt már. Nem bírta tovább a plafon bámulását, ki kellett jutnia ebből a szobából. Felkelt az ágyból és magára vette a ruhát, amit Merennis hozott neki. Nem fárasztotta magát azzal, hogy feltűzze a haját, hagyta hogy hosszú, göndör tincsei a vállára omoljanak. Halkan résnyire nyitotta az ajtót és kidugta a fejét, hogy körülnézzen. A folyosó végén épp elhaladt egy őr. Caroline kisurrant az ajtón és az ellenkező irányba indult. Kilépett az udvarra. A lágy szellő belekapott a ruhájába és a hajába. A lány egy pillanatra lehunyta a szemét, majd útnak indult. A kis tavat kereste, amit még a királyné mutatott neki. Remélte, hogy ott sikerül megnyugvást találnia.