- Arrafelé ment - Harry suttogóra fogta a hangját, hogy a dudorászó Hagrid meg ne hallja őt - Gyertek...

Sietve elindultak az utcán; menet közben jobbra-balra tekintgettek, benéztek minden ajtón, minden kiakatablakon. Végül Hermione egyszer csak előre mutatott.

- Nem ő az ott? - suttogta - Az, aki befordult balra?

- Micsoda meglepetés! - dörmögte Ron.

Malfoy még egyszer hátrapillantott, majd beosont a Zsebpiszok közbe, és ismét eltűnt a szemük elől. 

- Gyorsan, vagy elveszítjük! - szólt Harry, és megszaporázta lépteit.

- Meglátja a lábunkat - rémüldözött Hermione. A köpeny aggasztóan lobogott a bokájuk körül - hiába, túl nagyok voltak hozzá, hogy kényelmesen elférjenek alatta.

- Nem számít, csak siessünk! - türelmetlenkedett Harry.

A Zsebpiszok köz, a fekete mágia utcája első pillantásra kihaltnak tűnt. Harry, Ron és Hermione benéztek minden üzletbe, de egyben sem láttak vevőt. Harry nem csodálkozott ezen - ilyen vészterhes időkben, ahol minden, és mindenki gyanús, aligha volt tanácsos sötét varázstárgyakat vásárolni - legalábbis mások szeme láttára.

Hermione jó nagyot csípett Harry karjába.

- Au! 

- Csitt! Oda nézz! Ott van! - suttogta a lány.

Időközben elérték a Zsebpiszok köz egyetlen olyan boltját, ahol Harry már járt: a hátborzongató tárgyak széles választékátkínáló Borgin & Burkest. Odabent, a koponyákkal és régi palackokkal teli ládák között valóban ott állt Draco Malfoy. A hátát fordította Harryék felé, s félig eltakarta őt az a nagy fekete szekrény, amiben Harry egyszer elrejtőzött Draco és az apja elől. Kézmozdulataiból ítélve Malfoy hevesen magyarázott valamit. Az üzlet tulajdonosa, a csimbókos hajú, görnyedt Borgin szemben állt vele, arcán a neheztelés és a félelem sajátos keverékével.

- Bár hallanánk, mit beszélnek! - szólt Hermione.

- Hallhatjuk! - suttogta izgatottan Ron - Várjatok csak... a fenébe...

Még mindig a karjaiban szorongatott néhány dobozt, s miközben a legnagyobbal babrált, többet elejtett közülük.

- Van nálam telefül!

- Szuper! - lelkendezett Hermione. Közben Ron letekerte a hosszú, hússzínű zsinórokat, és a végüket bedugta az ajtó alatti résbe - Remélem, nincs páncélozva az ajtó...

- Nincs! - örvendezett Ron - Már van is vétel!

Összedugták a fejüket, és feszült figyelemmel hallgatni kezdték Malfoy beszédét, ami a legtisztább rádióadás módjára szólt a telefül-zsinórok végéből.

- ... tudja, hogy kell megjavítani?

- Talán - felelte vonakodva Borgin - De meg kellene vizsgálnom. Miért nem hozza be?

- Nem lehet. Ott kell maradnia, ahol van. Magyarázza el, hogyan kell, és én majd megcsinálom.

Harry látta, hogy Borgin idegesen megnyalja az ajkát.

- Nos, ez így láthatatlanban nagyon nehéz, talán nem is lehetséges. Semmit sem garantálhatok.

- Nem? - Harry kihallotta Malfoy hangjából, hogy a fiú gúnyosan vigyorog - Ettől talán biztosabb lesz a dolgában.

Malfoy tett egy lépést a boltos felé, aminek következtében a fekete szekrény takarásba került. Harry, Ron és Hermione a nyakukat nyújtogatták, de hiába - csak annyit láttak, hogy Borgin arcára halálos rémület ül ki.

- Megkeserüli, ha eljár a szája - folytatta Malfoy - Hallott már Fenrir Greybackről? Családi barátunk. Időnként el fog jönni magához, hogy megnézze, kellő figyelmet szentel-e a problémának.

- Ugyan, nincs semmi szükség rá...

- Majd én eldöntöm, mire van szükség - torkolta le Malfoy - Most mennem kell. Azt pedig tegye félre nekem, mert szükségem lesz rá.

- Ha kívánja, most is elviheti.

- Dehogy viszem, maga ostoba fajankó! Nem fogok végigsétálni vele az utcán! Csak ne adja el!

- Ahogy óhajtja... uram.

Borgin meghajolt - ugyanolyan mélyen, mint egykor Harry szeme láttára Lucius Malfoy előtt.

- Senkinek egy szót se, Borgin! Anyám se kivétel, megértette?

- Hogyne, hogyne... - motyogta Borgin, és újra meghajolt.

Egy másodperccel később megszólalt az ajtó fölé akasztott csengő, és Malfoy elégedett képpel kilépett a boltból. Olyan közel haladt el Harryék mellett, hogy a szelétől meglebbent a láthatatlanná tévő köpeny. Benn a boltban Borgin még mindig dermedten állt, de arcán már nem alázatos mosoly, hanem szorongó kifejezés ült.

- Ez meg mi volt? - suttogta Ron, miközben feltekerte a telefület.

- Jobbat kérdezek: Ez micsoda?! - sikoltott fel halkan Hermione.

Ron lába alatt mintha tűz keletkezett volna, kör alakban. A három jó barát nagyon megijedt. A fiú a tűzgyűrű közepén állt.

- Menj onnan! - szólt rá Harry.

Ron megpróbált kilépni a körből, de az követte a lépteit. Majd hirtelen eltűnt a lába alól a talaj.

Harry és Hermione megpróbálták elkapni, de már nem tehettek semmit. Ron lezuhant. Arccal előre egy fehér padlóra érkezett.

- A fészkes fenébe! - kiáltott fel, miközben az orrát tapogatva felült, hogy körbenézzen.

A szoba, amibe került, kicsit kicsi volt, teljesen fehér, a bútorok, és az ablakok hiányoztak. Csak egy ajtót talált, az is be volt zárva, a kilincs pedig leszerelve.

Ron a pálcáját kezdte keresgélni. Meg is találta, a telefüllel együtt. Viszont, csak ekkor vette észre, hogy a többi doboza eltűnt.

- Ne, ne, ne... - motyogta.

Ekkor a plafon felől ordítás hallatszódott, majd valaki ugyanúgy a padlóra zuhant, mint az előbb Ron. A fiú odakapta a fejét.

Draco Malfoy volt az.

- A fenébe! Ebben az izében eltörhetett az orrom - méltatlankodott miközben feltérdelt, és erősen rácsapott a padlóra. Az orra tiszta vér.

- Malfoy?! - szólította meg Ron.

- Weasley?!

- Mit akartál megjavíttatni Borginnal? - szegezte neki egyből a kérdést.

- Semmi közöd hozzá, véráruló! Meg amúgy is, honnan tudsz róla?!

- Az hadd legyen az én titkom! Te mit csináltál?

- Az hadd legyen az én titkom! - vágott vissza Ront parodizálva Draco.

Már-már úgy tűnt, a két fiú egymásnak ugrik. De ekkor egy hang véget vetett a vitának.

- WEASLEY! MALFOY!

Az ajtó kivágódott, a két fiút pedig egy örvény felkapta, és a következő szobába dobta.

Ron és Draco előtt Dumbledore állt, és úgy tűnt, eléggé mérges volt.

- Ennyire nincs meg köztetek az összetartás, a szimpátia?! Gyerekesen veszekedtek ahelyett, hogy megpróbálnátok kitalálni, hol vagytok, és miért kerültetek ide??

A két fiú felállt. Ron bűnbánóan lehajtotta, míg Malfoy peckesen felemelte a fejét.

- Elnézést, professzor úr! - válaszolták kórusban.

Dumbledore kicsit megenyhült. Megfordult, és el kezdett magában beszélni.

- Ejj, Stephen, úgy tűnik, már nem csak én kezdek öregedni... Két ősellenség a hat valóság hősének...

Ron és Draco megrökönyödve nézett az igazgatóra.

- Professzor úr, kérem... magyarázza el nekünk, mi folyik itt!

- NEM! Nekem ehhez már nincs türelmem - emelte fel a mutatóujját Dumbledore a megfeketedett kezén - Majd mindent elmondanak úgyis a csoportos eligazításon. Indulás kifelé!

Megjelent egy újabb ajtó, és ki is nyílt. Vakító fehérség támadt.

- Csak utánad, Weasley - lökte meg Ront Malfoy.

A fiú nagyot nyelt, majd belépett a fehérségbe. Pár másodpercig nem látott semmit, majd egy galaxis képe tárult a szeme elé.

- Azt a... - hagyta el a száját. Ekkor vette észre, hogy lebeg - Eiii!

- MERLINRE! - hallotta Malfoy kiáltását maga mögött.

Ron szétnézett. Mindössze ő, Malfoy, Dumbledore és még három alak volt ezen a helyen. A fiú jól megszemlélte az idegeneket. Amit látott: Egy kicsit már idősödő, piros köpenyes, fura nyakláncos; egy hosszú, kissé zsíros, vállig érő, fekete hajú, és földig érő, feketészöld köpenyű, aki körülbelül a huszas éveiben járhatott; illetve egy negyvennél is többnek kinéző, első ránézésre festett vaspáncélú ember. Mindhárman férfiak voltak.

A fekete hajú (aki éppen most tápászkodott fel egy padlódarabról) észrevette őket. Gúnyosan elmosolyodott, majd megszólalt.

- Itt az első adag midgardi. Mit is mondtál, Strange, hányat várunk?