Lucy közeledett felém és kezdett kitisztulni a fejem, közben össze raktam a képet, ők voltak azok akik elrabolták a másik társainkat. Egyszerűen lenyűgöz milyen jól beolvadt közénk. A kecses alakja, szirén szemei, és hosszú fekete haja valamint édes mégse erős illatú parfümje elcsavarta a fiúk nyakát, és így tudta könnyen elkapni őket. Velem pedig csak szerencséje volt. De közben forogtak a fogas kerekek a fejemben mitévő legyek. Elmondjam azt amit tudok és lehet élve kijutok, vagy válasszam a biztos halált? Annyit átjött, hogy tisztában vannak azzal, hogy sokat tudok.

Végül úgy döntöttem, hogy a kérdésen múlik a válaszom, vagy az örök csend. Merengésem közepette, azt vettem észre, hogy Lucy guggol előttem, mellét pedig majdnem teljesen láttam mert annyira ki volt vágva a ruhája, ez még nem lett volna olyan nagy baj ha nem a szemem magasságában vannak. Nem mondom azt, hogy rossz volt a látvány, de inkább a szemébe néztem mert éreztem ha, a keblét figyelem előbb kerülök a föld alá mint azt én szeretném. Miközben a szemét néztem észre vettem, hogy kontakt lencsét visel.

- Te vagy az első férfi aki nem a drágaságaimat nézi, és még nem is mondtál rájuk semmit! Le vagyok nyűgözve! Azt hiszem ez az egy dolog amit tisztelek benned. Esküszöm azt hittem valamilyen nőcsábász leszel!

- Miért, olyan jó képű vagyok? - önelégülten elmosolyodtam.

Látszólag nagyon élvezte ezt a beszélgetést, felkacagott. Ez volt az első pillanat amikor igazából nevetni láttam. Végre végzett a nevetésével és rám nézett. Komoly lett egy másodperc alatt.

- Azért gondoltam mert mindig a nagy kutya mellett vagy,és akiknek hatalmuk van azok gusztustalan rohadékok általában. - folytatta gondolatát és mélyen a szemembe nézett, szerintem rám utalt.

- A nagy kutya mellett?- vigyorodtam el, Brendonra célozhatott, számomra elég nehéz belelátni a vezért mert vele nőttem fel. Jobban mondva ő nevelt egy ideig. Nekem ő a támaszom és én vagyok neki. Testvérek vagyunk még akkor is ha nem ugyanaz a vér folyik bennünk. Ő a példaképem, mert megtudta csinálni azt amit én nem. Képes volt apám nyakába fúrnia a kést, amivel kioltotta az életét. Én akartam megtenni, képes nem lettem volna rá, de minden este elképzelem, hogy én ragadom ki a kezéből a kést és marcangolom fel őt. Vigyorral néztem fel Lucyra ami megijeszthette, mert kitágultak a szemei.

- Brendon számomra nem nagy kutya, soha nem parancsol nekem, inkább én vagyok aki a parancsokat adja, tudod miért?

- V-várj! Te vagy a főnök?

- Mondhatni, szóval ha jót akarsz magadnak akkor nem ölsz meg! Különben az embereim ketté fognak téged szedni, meg a kis gecis társaságodat! - nem hazudtam, tényleg volt egy nagyobb csapat amit Brendon nekem adott.

- Persze, csak blöffölsz! Egy pillanatra megijedtem. - könnyebbült meg Lucy. És egy keserű vigyort vágott rám.

Lépéseket hallottam, Lucy elfordult megnézni ki az, a szakállas férfi jött le a lépcsőn ami hatalmasakat nyikorgott nagy súlya alatt. Ekkor felállt az előttem lévő lány és oda ment hozzá, beszéltek egy kicsit és ott hagytak engem a sötétségben. Nem tudom mennyi idő telhetett el mikor újra vissza jött. Hozott magával ételt és italt, persze csak azután kezdtem bele miután Lucy is evett belőle, hogy tényleg nem mérgezett. Kicsit kínosan éreztem magam mert úgy etetett engem mint egy kis babát. Végeztem az evéssel és arra ébredtem, hogy valaki pofán csap, gondolhattam volna, hogy van benne valami. Arcom sajgott az előbbi pofon miatt és már éreztem, hogy kezd dagadni. Hiába nem láttam, de tudtam, legalább a fél arcom bepirosodott miatta. A vas ismerős ízét éreztem a számban, nem szoktam jól viselni ha vért érzek, de sajnos most nem volt elég erőm ahhoz, hogy kiköpjem. Teljesen felébredtem, a doh és az oxigén nélküli pincében voltam elzárva, valószínűleg már második napja. A szememet zavarta a szoba közepén lévő villódzó lámpa, örültem volna ha kialszik. A hidegben már nem nagyon éreztem sok mindent, de a kezeimen és lábaimon lévő kötél szorítását igen. Szarul voltam, de legalább voltak olyan kedvesek, hogy egy kis lepedőt terítettek a hátamra, viszont az nem ért túl sokat. Hallottam, ahogy az ajtó kinyílik és rajta emberek jönnek be. Dagi mellé állt Lucy és valamilyen férfi. Szőke haja kitűnt a fekete öltözékében. Nálam valószínűleg magasabb volt és izmosabb.

- Itt van ahogy mondtam. Ő áll a legközelebb a főnökükhöz, szóval biztos tud mindent. Még nem kérdeztük ki mert mondták, hogy jössz. Gondoltam te magad akarod megtenni.

- Ahogy mondod drágám. Pontosan ezért szeretlek! Add ide a késed és utána menj Christoferrel vigyétek el a dokit egy biztonságos helyre. Legkésőbb fél óra múlva legyetek itt! Addigra én is végzek.

- Rendben, sietünk!

Ezzel én és az idegen férfi maradtunk a szobában. Nem volt jó előérzetem, és az se tetszett, hogy azt mondta -" Drágám". Talán szerelmesek egymásba? Biztos nem, túl ridegek volt ahhoz. Bár ki tudja, nem az én dolgom.

- Gondolom kíváncsi vagy miért rángattunk el. Egyszerű, mert válaszokat akarunk!

- És ahhoz én miért kellek?

- Mert te tudod a kérdéseinkre a választ! Nem egyértelmű?

- Akkor tedd fel azt kurva kérdést! Már több mint egy napja vagyok itt, és minden percben azt hallom, hogy én tudok valamit és kérdezni fogtok, de ez eddig egyszer se történt meg!

- Csiga vér. Most akartam fel tenni, akkor hajlandó vagy válaszolni?

- A kérdéstől függ.

- Azt majd meglátjuk - megfordult és hozott magának egy széket. Lehuppant és a kést elmélyülten a kezében forgatta. - Tudod elég nehéz feladat hárult rám. És sajnos ez sok mindennel jár, például hiszékeny lányokat kell becsapnom. Mint például Lucyt. Szegénykém, néha annyira sajnálom! Az apja igen sok summát fizet azért, mert épségben tartom a lányát. Igazándiból úgy raboltam őt el. És most még a kurvám is. Szinte minden este megdöngetem, gondolom te is szívesen megtennéd. Annyira imádom őt! A legjobb benne az, hogy ő még szeret is, azt hiszi én vagyok a megmentője! Kész röhej az egész csaj.

Valamiért mérges lettem, egy olyan érzés ragadott el amit nem gondoltam, hogy fogok érezni egy ilyen helyzetben. Egyszerűen feldühített a tény, hogy bárki ilyet tesz.

- De a másik képessége ami miatt hasznos, mert könnyen az uralma alá tudja vonni az olyan fiúkat mint te. Most mérges vagy, igaz?

Nem válaszoltam, nem Lucy miatt lettem dühös, hanem a férfi kegyetlenségén húztam fel magam.

- Na mindegy, ez nem számít.- a hangulata megváltozott, komor lett és mélyen a szemembe nézett. Most nem volt olyan szórakozott mint néhány másodperccel ezelőtt. - A kérdésem az lenne, hogy mennyit tudsz Happy Brainről?