Döbbenten álltam egyhelyben. Brendon már elengedett de még mindig, vidám volt, veregette a vállam, és dícsért engem. Később rájöttem, azért csinálta mert tényleg meglett duplázva a fizetségünk. Elmondta, hogy alapjáraton 300 000 Ft-ot adtak volna, de 50 000 hozzá adtak, mert levittük az árát, és így már nem leszünk mínuszban. Viszont ebből 700 000 Ft lett.
Ennek örömére Brendon rendezett egy "kisebb" bulit. Kb 42 de lehet több ember jött, a lakásban persze nem fértünk el, emiatt a rejtek helyünkön lett megtartva. Kicsit elszabadult a ló mert a tömérdek piákon kívül, nyengébb drogokat is lehetett találni. Erős drogot Brendon alatt senki nem használhatott, ez egy alap szabály volt.
Drogdílerként max 1x használtam bármilyen fehér port. Ezen az estén viszont másodjára, mármint azt hiszem.

* A bulin éjfél körül. *

- Phiiil~ gyere próbáld ki ezt!! - Jamie az asztalon lévő csíkra mutatott.

- Kösz, nem! Már így is túl sok alkoholt ittam! - ez tényleg így volt. Alig bírtam nem dülöngélni, ha még erre felszívok valamit akkor vége nekem.

A mosdót vettem célba mert felkellett frissítenem magam, ha az estét túl akartam élni. Néhány emberbe belementem, közben az italomat is kiittam. Majd rövid percre társaságom akadt.

- Izé, haveer~ - közeledett Brendon felém.

- Phil. - amikor bevan rúgva néha a saját nevét sem tudja, ezért megse lepődtem, hogy az enyém nem jutott eszébe.

- Ó igeen! Phil! Tudod-ghueg -te vagy a legjooobb barátom! - okádott majdnem rám a "legjobb barátom", kezében lévő piát a magasba emelte, ujjaival körbeölelte a cigarettát amiből már nem maradt sok. Ennek kiordítása után vissza ment a parkettre táncolni. Én pedig mentem volna a célom felé, de nem sikerült.

- Phil! Gyere ide! Láttad az új csajt? Kurva dögös! - kezdett idegesíteni, hogy mindenki ismer engem. Még olyanok is akiket életemben nem láttam! Megfordultam, a férfi egy lányt ölelt át a kanapén, közelebb mentem, mert nem akartam bunkó lenni.

- Jajj! Ne mondj ilyeneket! - ütötte meg gyengéden a mellette lévő embert, aztán a lány tekintete rám irányult, szemével felmért, majd szelíden elmosolyodott.

- Phil, igaz? Én Lucy vagyok! - az egyik tincsét a füle mögé tűrte, én is elemeztem őt. Tényleg szép volt, fekete ruhája tökéletesen hozzá simult karcsú testéhez, mellénél kivágott és térdig érő gönce viszont nem kelltette fel érdeklődésem. Kék szemével segítséget kiálltott, persze az állapotomban ezt nem vettem észre.

- Szerintem kimegyek levegőzni, nem érzem túl jól magam. - próbáltam kimenteni magam a helyzetből, mert tudtam a wc-re nem fogok eljutni.

- Szerintem én is kimegyek, kell egy kis friss levegő! - állt fel Lucy, és egy bocsánat kérő pillantást vetett a fiúkra.

Már csak ez kellett, gondoltam, hogy soha nem lehetek egyedül.

- Ne maradj sokáig kincsem!
- Gyere vissza hamar!

Undorító, legalább 8 évvel idősebbek a lánynál de így is fűzni akarják. De ők már csak ilyenek. Poharamat kidobtam, és a kifelé vezető ajtóhoz közeledtem. Lucy mögöttem a magassarkújával kopogott, túl gyors voltam hozzá képest. Nem akartam senki társaságában lenni, főképp nem egy újoncéban. Miközben mentem, majdnem fellöktem valakit. Brendon volt az, és sikeresen rám öntötte az italát.

- Ó! Bocs Phiil! Hova mész ilyen gyorsan? Épp hogy fellökték! - nézett fel rám, és próbálta túl ordítani a hangos zenét.

- Kimegyek levegőzni! - kiabáltam vissza.

- Ok, de ne raboljanak el! Néhányunkat a napokban elvittek!

Akkor minek rendezted ezt a bulit? Tettem föl magamban a kérdést

- Oké!

Sikeresen kiértem és a lépcsőre lezuhantam. Az ajtó szép lassan csukódott be mögöttem, közben a zene is halkabb lett. Mellém Lucy leült és egy zsebkendőt nyújtott felém.

- Olyan lett a ruhád, nem?

Megköszöntem és törölni kezdtem a pulcsim azon részét ami nedves volt. Lucy közben a táskájában matatott, majd elkezdett füvezni. Orra piros lett a hidegtől, felém nézett és mutatta, hogy szívjak én is.

- Nem, kösz!

- Naa~ miért? Egyszer élünk, amúgy is egy buliban vagy, azon kívül drogdíler a munkád. Nem értem miért nem élsz a lehetőséggel.

- Jó, add ide! - egy nagyot letüdőztem, és persze elkezdtem köhögni mint állat. - Kurva élet, bazd meg! Ez nem jó!

- Haha! Mit csinálsz?? - kuncogott rajtam.
- Na add ide, nézd! - szájához vette, és széplassan belélegzte, tüdejében tartotta néhány másodpercre, majd kifújta olyan sebességgel mint ahogy beszívta.

- Én ilyet soha nem szoktam csinálni.

- Semmi baj! Próbáld meg újra, ígérem jobb lesz! - olyan gyönyörűen, és megnyugtatóan mosolyodott el, hogy hirtelen zavartá váltam. Követtem minden lépést amit mutatott, tényleg jobb volt így, de még mindig rossz.

- Tessék, vissza adom.

- Nem kell! Van nekem is! - azzal előhúzott mégegyet.

- Oh, oké. Köszi!

Már 10 perce kint ültünk és beszélgettünk, furán éreztem magam, szédültem és forgott velem a világ. Olyan színeket is láttam amiket nem kellett volna. Jól eltársalogtunk, de éreztem, hogy nekem mennem kell. Ahogy álltam fel, Lucy épp elkapott.

- N-nekem, mennem kell.. nem vagyok jól!

- Azt látom, gyere segítek! - mosolyodott el.

- Várj! M-még vissza kell-!

- Shh~ van egy barátom aki haza tud vinni. - körbenézett és intett egyet, aztán egy kigyúrt férfi akinek vörös szakálla kitűnt a kopasz feje miatt, megragadott és egy kisteherautóba dobott. Nem tudtam semmit csinálni, lebénultam. Egyedül a számjárt, mivel mást nem tudtam csinálni..