Véletlen folytán életembe léptél,
általad újra elfogott, a már rég nem érzett érzés.
Napról napra változtak meg a dolgok,
úgy éreztem, tán te lettél a sorsom.
Arcod láttán, mosoly kúszott arcomra,
te tetted szebbé, a minden napomat.

Azonban beköszöntött a nem várt csalódás,
Na és nem hagyta otthon, hű csatlósát.
A magány, a csalódás kéz a kézben jár,
felbukkanni, csak a legrosszabbkor tudnak tán.
Ahogy ők jöttek, te úgy mentél.
Nem volt semmi, előre jelzés.

Annyit sem mondtál hogy viszlát,
így el is hervadt, a bennem viragzó virág.
Még most sem értem hogy miért,
tova mentél, de vajon kiért?
Ki volt oly jó s szép,
ki miatt már nem kellettem neked én.
Ugyan erre választ nem kapok,
de én egy szót, neked még is csak adok.
Hiányzol!

2016. 08. 21.

BekiiChannel