Minden úgy kezdődött ahogy szokott. Reggel felkeltem fél 6-kor, és elkezdtem készülődni. Csendben kiválasztottam a ruháimat, felöltöztem, majd fogtam a neszeszerem és kimentem a mosdóba.
Megmosakodtam, fogat mostam, beraktam a kontaktlencsém és hozzá láttam a napi sminkem elkészítéséhez. Nehéz dolgom volt mert a kisírt, bedagadt szememmel nem tudtam mit kezdeni. Le alapoztam az arcom, majd egy kis korrektor segítségével eltüntettem a bőrhibáim. Felraktam a kedvenc matt rúzsom, majd a szemem egy vékony fekete tussal kontúroztam. Hosszú szőkés-barna hajam egyenesen omlott a vállamra. Miután befejeztem a készülődést, lementem ,,reggelizni,, és elindultam suliba. Már éppen a suli előtt tartottam, amikor ráléptem a zebrára és amikor jobbra néztem megláttam őt. Eközben a figyelmem teljesen elterelődött és egy hajszálon múlott hogy a busz nem csapott el. Ahogy elszaguldott előttem, a hajamba belecsapott a szél. Egy pillanatra megijedtem, de rájöttem hogy fölösleges. Egyszer mindenki meghal, ha a sors úgy hozza. Nem a haláltól félünk, hanem a bizonytalanságtól. Miután a zebrán át jutottam, a suli ajtajához értem. Hirtelen a gyomrom össze zsugorodott. Iskola undor. Besétáltam, majd megkerestem az osztályom. Beültem a helyemre és vártam a tanárt hogy bejöjjön. Eközben az osztályom baromkodott körülöttem.
Nem volt nagy osztályom, hál' istennek. Mindenkinek megvolt a saját kis csoportja. Vagyis már akinek. Szinte mindenki tartozott valahova. Kivéve én, és Oli. Oliver volt az egyetlen ember akit bírtam az osztályból, és akit a barátomnak tekintettem. Emlékszem, még elsőben, a gólyatáborban ismerkedtünk meg. Már ott is a klikkesedés ment.

Fülhallgatóval a fülembe ültem a fűbe ea nézelődtem. A nap folyamatosan belesütött a szememben majd hirtelen egy sötét alak tornyosult felém. Ekkor láttam még életemben először Olit. Fekete haja kócosan a szemébe lógott, rám nézett és megigazította a szemüvegét s leült mellém. Nem szólt semmit, csak ültünk egymás mellett és zenét hallgatunk. /True friendship/ S ez így ment egész gólyatáborban, majd a GT utolsó napján telefonszámot cseréltünk, és azt mondta felhív. Őszintén szólva nem hittem el neki, de amikor hazaértem fel óra sem telt el, a telefonom csörgött és kijelzett egy ismeretlen számot. A suli kezdetéig folyamatosan beszéltünk. Igen, így ismertem meg Oliver Haustant. Az én egyetlen barátomat.

Miközben visszaemlékeztem a gólyatáborra, Oli is megérkezett majd levágta magát mellém és rám sem hederítve hallgatta a zenét. A kapucnia a fejére volt hajtva, és a haja eltakarta az arcát. Féle fordultam és beszélgetést próbáltam vele kezdeményezni.
Nagy nehezen rátudtam venni hogy felém nézzen, s ekkor megpillantottam a szemét. Kék szeme körül egy lilás, kék folt virított. Hirtelen nem tudtam mire vélni. Ideges lettem, mert az egyetlen személyt aki fontos volt nekem bántották. De hiába kérdezgettem semmit nem akart mondani. Ahogy az előző bejegyzésben írtam, volt egy barátom aki játszott velem. És ő az évfolyamtársam, akit Oli utál. Sokszor keveredtek már összetűzésbe, de mindig ott voltam hogy leállítsam őket.  De most lehet nem voltam ott. Folyamatosan piszkáltam hogy mondja el, de makacs fajtája miatt nem tudtam még fogóval se kiszedni belőle.
-De mondd már el, tudod hogy az egyetlen ember vagy aki érdekel. Igazán elmondhatnád.
-Nem szeretnélek ezzel is terhelni, tudom jól vagy vannak egyéb problémáid is, nem kell meg az én dolgom is. -mondta, majd a  kezével magához húzott és átölelt.
Hirtelen biztonságérzetem lett és elöntött a boldogság. Ritkán történik ez de, amikor Oli megölel, akkor mindig ezeket az érzéseket váltja ki belőlem. Nagyon fontos nekem ez a srác és a tudat hogy én is neki boldoggá tesz. És nem, nem vagyok szerelmes. Én többé nem leszek szerelmes. Már nem. Egyedül fogok meghallni kaktuszokkal.
Este nyolc óra van. Elég nagy időt hagytam ki, de nem történt semmi érdekes. Olira ráhagytam a dolgát, majd órák után átjött és együtt tanultunk, és csináltuk a biosz beadandót. Miután végeztünk, csináltam vacsorát, megköszöntem a segítséget és elbúcsúztam tőle. Majd felmentem a szobába és hát itt vagyok. Várom hogy a szüleim hazatérjenek és megtartsam a napi beszámolót, majd ők kioktassanak minden szarságról. Igen, nem valami kellemes a kapcsolatalom a szüleimmel. Sokszor vitatkozunk a semmin. De főleg anyukámmal. Minden kis apróságomba bele tud kötni. Legyen az a hajam, az öltözködésem. De van amikor persze én is hibás vagyok. Ez van. Majd megjavul. Remélem.