Egyedüllét, Magány? Talán ezek a szavak most számomra a legfájdalmasabbak. A tény hogy egyedül vagyok. Nem is tudom igazából mit írhatnék róla. Talán fejtsük ki hogy mire is vonatkozik ez. Egyedül vagyok, és áttértem arra hogy magamban győzöm le a problémáim, gondolataim, és a fájdalmam. Tudom ez nem mindig helyes, de nem mindig számíthatok az emberekre. Vannak persze barátaim, akik mellettem vannak de az ő nyakukon se lóghatok mindig. Ebben az évben sok mindenkit elveszítettem. A nagyapám, néhány barátom, és a (volt) páromat is. Boldog hónapot voltam vele, de ő úgy gondolta hogy nem mehet így tovább, és én próbáltam egyet érteni vele. De lényegében az ő döntése volt. Ha valami nem működik nem szabad erőltetni. Csak fájdalmat okoztunk volna egymásnak, még többet. Bár néha meg most sem értelek. Figyelsz rám tisztes távolságból, a hangomra felkapod a fejed, de nem tudom mit gondolsz. Vágyom arra hogy beszéljünk, vagy hogy ne nézz teljesen levegőnek.