Newt viszonylag jól bírta az éjszakát. A két testvér, Luce és Tommy szinte rögtön bedobták a szunyát, így ő nézte a kis elemlámpa fényénél a térképet, hogy jó felé menjenek. Szerencséjükre ritkán kellett letérniük az útról, így nem kellett olyan gyakran elővennie, és így az esélye is kisebb lett annak, hogy felébreszti az ölében alvó lányt.

Már pirkadt, mikor Luce megmozdult.

- Jó reggelt, Luce - köszöntötte Newt mosolyogva, miközben a lány lassan felült és megdörzsölte a szemét. A haját elfeküdte, még laposakat pislogott, és ahogy a tenyerébe ásított, olyan aranyos volt, hogy Newt legszívesebben visszahúzta volna a karjai közé.

- 'Reggelt - köszönt vissza a lány és kinézett az ablakon. - Egész éjjel mentünk?

- Igen - bólintott Newt, majd folytatta, mikor látta, hogy Luce a testvérére pillant. - Ő is végig aludt.

- És te? - fordult felé most a lány.

- Én a térképet néztem - emelte fel az összehajtogatott lapot maga mellől a szőke fiú.

- Serpenyő, adj tíz percet és leváltalak, oké? - szólt előre a Szakácsnak Luce, mire ő csak bólintott. - Akkor felkeltjük Thomast is és mindketten kipihenhetitek magatokat.

Ahogy egyre emelkedett a nap, úgy derült ki körülöttük a táj. Már maguk mögött hagyták a pusztaságot és hegyek közé értek, ahol igazság szerint csak a domborzat jelentett különbséget, mivel itt is ugyanolyan kihalt volt minden, csak néhány bokor fordult elő, bár ahogy egyre kanyargósabbá vált az út, úgy lett egyre dúsabb körülöttük a növényzet. Életnek azonban sehol sem látták nyomát.

Luce ígéretéhez híven megállította Serpenyőt, majd egy vécészünet, valamint reggeli után vissza is ültek, immár vele a volán mögött. Tommy maradt az anyósülésen, kezében a térképpel, míg Newt és Serpenyő hátul helyezkedtek el és alig néhány perc múlva már mindketten húzták a lóbőrt.

Newtnak azonban nem igazán sikerült mélyen aludnia az egyre növekvő meleg miatt, ugyanis időnként beszűrődtek hozzá a beszélgetés egyes foszlányai, ami Luce és Tommy között zajlott. A menetszéltől persze hallott minden egyes szót, és nem is volt teljesen ébren, de azért így is megmaradt néhány dolog.

- ...remélni tudom - mondta egyszer Luce. - Ha Aris ennyit kapott tőlük, bele se merek gondolni, Minho milyen állapotban lehet most.

- Azért megvan a magához való esze - próbált pozitív lenni Tommy. - Csak tudja, hogy nem szájalhat velük folyton, mert ő jönne ki belőle rosszul. Különben is, kell nekik a kísérletekhez, így nem ölhetik meg, mindegy, mennyit beszél vissza.

- Utálom, hogy az egyetlen dolog, ami életben tartja pont az, amitől meg akarjuk menteni - morogta Luce. - Ha gyorsabb lettem volna...

- Ne kezd megint, jó? - szakította félbe Tommy erélyesen. - Ezt már átbeszéltük párszor. Minho döntése volt, hogy utolsónak marad és nem láthattad előre, hogy el fogják találni. Utána meg már vert helyzetben voltál és mindenkit csak veszélybe sodortál volna, ha tovább üldözöd őket. Aristől tudjuk, hogy legalább él és ez az, ami számít.

Luce néhány pillanatig hallgatott, majd mondott valamit, amit a menetszéltől nem lehetett hallani. Tommy azonban valahogy megértette, mert folytatta a beszélgetést, de most már sokkal halkabban, így Newt már nem tudott kivenni semmit belőle. Hamarosan pedig az öntudatlanság ismét hatalmába kerítette, mert mikor legközelebb magához tért, már álltak, és a levegő is hűvösebb volt.

Serpenyő is ébren volt már, mert az ő hangját hallotta meg először.

- ...míg odaérünk? - kapta el a kérdése végét.

- Négy óra körülbelül - felelte Luce. - Kicsit hosszabb, mert nem mindig követem a legrövidebb utat. Thomasszal úgy gondoltuk, jobb, ha elkerüljük az alagútakat, mivel tele lehetnek Buggyantakkal. Bár nem valószínű, hogy ezek között a hegyek között túlélhetik, de jobb az óvatosság.

- Így is lesz egy, amit nem tudunk kikerülni - szólt közbe Tommy. - Nagyjából egy óra múlva érünk oda, már ha hihetünk a térképnek.

Newt orrába ekkor hatolt a magukkal hozott konzerv illata, amire összefutott a nyál a szájában és ösztönösen felegyenesedett.

- Nézzétek, a hősszerelmes is felébredt! - jelentette ki Serpenyő.

- Fogd be, te francos bökött - morogta Newt és körzött néhányat a fejével, hogy megmozgassa elgémberedett nyakát. Miután megdörzsölte a szemét és kinyitotta, látta, hogy a többiek kint állnak az úton és hogy egy hegyoldalban tanyáztak, ahol a magasba törő sziklák árnyékot adtak a nap elől. Bár annak az állásából ítélve már közeledhetett a naplemente.

- Szállj ki egy kicsit - szólt Luce, miután lenyelte a falat konzervbabot. - Majdnem az egész napot átaludtad, Serpenyővel együtt, így el sem tudom képzelni, mennyire beállhattak az izmaid.

- Hát, mivel mi éjszakáztunk, ezen nem csodálkozom - mondta Newt, miközben kikecmergett a hátsó ülésről. Nyújtózkodott egyet, majd elfogadta a lány által felajánlott konzervet és elkezdte belapátolni.

- Hallod Lucy, nem akarsz neki egy kis masszást adni? - mosolyodott el kajánul Serpenyő. - Biztos jól esne neki, ha...

Mivel Tommy és Newt is úgy néztek rá, mintha fel akarnák nyársalni a pillantásukkal, a Szakács bölcsen úgy döntött, hogy inkább elharapja a mondat végét. Luce maga csak beintett neki egyet.

- Ha féltékeny vagy, Serpenyő, mondd azt ahelyett, hogy folyton az én kapcsolatomban vájkálsz - vágott vissza a lány. - Amint kiszabadítjuk Minhót, együtt keresünk neked egy csajt, hogy vele foglalkozz helyettünk, okéság?

- Hát, ha már ilyen kedvesen felajánlottad, mondom a feltételeimet... - hülyült tovább Serpenyő, mire Luce kiszedte a kezéből a konzervet, majd az út széléhez sétált és az alattuk elterülő szakadék fölé tartotta. Newt és Tommy is belekuncogtak a kanalukba a fiú ábrázata láttán.

- Akarsz még kötekedni?

- Nem, nem, semmiképp - rázta a fejét szaporán Serpenyő. - Bocsánat, bocsánat, bekussolok, csak add azt vissza.

Luce kivárt még néhány másodpercet, majd kegyesen visszaadta a konzervet Serpenyőnek és villantott rá egy ártatlan mosolyt. Newtnak ismét vissza kellett fognia magát, hogy magához húzza egy csókra.

- Szóval, mi a terv? - kérdezte inkább, hogy elterelje a figyelmét.

- Egy óra múlva, ha ilyen tempóban haladunk, elérünk egy alagútat - magyarázta Tommy. - Már nagyjából átmentünk a hegységen, csak az áll közöttünk és az Utolsó Város között. Viszont pont sötétedésre érnénk oda, szóval azt kéne kitalálnunk, hogy nekivágjunk-e most, vagy inkább várjuk meg a holnap reggelt.

- Mutasd - kérte Newt, mire Tommy lekapta a térképet a műszerfalról és kiterítette motorháztetőre. A szőke fiú bekapott egy kanál babot, miközben a tekintetével követte Tommy ujját, amivel az eddig bejárt utat, majd a rájuk váró távot mutatta. Valóban nem voltak messze a vörös körtől, amivel bejelölték a várost, de azért még mindig tekintélyes út várt rájuk, ráadásul az az alagút sem tűnt éppen túl rövidnek.

- Ha jól számolom, olyan három és fél mérföld hosszú - szólt Luce, mikor látta, mit néz. - Nem éppen megnyugtató távolság.

- Mondjuk az lehet jó jel, hogy idáig sem láttuk nyomát életnek - jegyezte meg Tommy. - Lehet ott sem találunk semmit.

- Ezt csak akkor tudjuk meg, ha odamegyünk - vélekedett Serpenyő. - Ha engem kérdeztek, én nem akarok egy szűk alagútban összezárva lenni egy csapat Buggyanttal.

- Márpedig nem látok más utat - sóhajtott Newt, miután áttanulmányozta a térképet. - Menjünk oda és nézzük meg, mi vár ott. Aztán eldöntjük, hogy átmegyünk-e rajta most, vagy inkább holnap reggel, mikor nagyobb lesz a hőség és kisebb az esélye, hogy ébren lesznek.

Azt már nem tette hozzá, hogy az alagútban valószínűleg így is hűvös lesz, főleg, hogy fent vannak a hegyekben, mivel nem akarta még inkább kiborítani Serpenyőt.

- Akkor eldöntöttük - törölte meg a kezeit Luce, lenyalta a kanalat, az üres konzerves dobozt pedig elhajította a szakadékba. - Ki akar odáig vezetni? Nekem már teljesen beállt a bokám a gázpedáltól.

- Majd én - ajánlotta fel Tommy.

- Miért nem cseréltetek útközben, ha beállt a bokád? - kérdezte Newt, ellenállva a késztetésnek, hogy bármiféle testbeszéddel kifejezze nemtetszését.

- Nem éreztem addig, amíg ki nem szálltunk - vonta meg a vállát a lány. - Elmegyek mosdóba, nemsokára jövök.

Azzal átmászott a rozsdás szalagkorláton és eltűnt a lejtőn.

- Nem kellene ennyire babusgatnod - jegyezte meg Tommy. - El tudja ő dönteni, mi jó neki.

- Te is tudod, hogy még nem hagyta teljesen maga mögött a régi életét - vágott vissza fojtott hangon Newt. - Néha még mindig azt érzem, hogy próbálja önmagát büntetni azért, amiket tett és ezt nem hagyhatom.

- És ezt abból szűrted le, hogy nem állt meg még akkor sem, mikor már elfáradt a vezetésben? - nézett rá furcsán Serpenyő.

Newt már nyitotta a száját, de aztán észbekapott, és gyorsan becsukta. Tommy és Serpenyő nem voltak tisztában azzal, ő mit látott és bár Luce megesküdött neki, hogy többet nem csinál ilyet, de a félelmein ez az ígéret nem sokat enyhített.

Az első néhány hét ugyanis keményebb volt, mint előzetesen várta. Luce nagyobb lendülettel és elszántsággal vetette bele magát a munkába, mint bárki más a Jobb Karban, de mikor nem volt min dolgoznia, olyan gyorsan hagyott alább a lelkesedése, hogy az már ijesztő volt. Próbálta leplezni, de egyszer olyan súlyos lett a helyzet, hogy ha Newt akkor nem dönt úgy, hogy utánanéz Luce-nak, ki tudja, mi történt volna. A lány akkor azt mondta, hogy ez csupán egy rossz beidegződés, de kifejteni nem volt hajlandó, mindegy, mennyit kérdezősködött Newt. Utána két hétig alig bírt aludni és szinte egy pillanatra sem volt képes magára hagyni őt; egészen addig, míg egy komoly veszekedés közben Luce rá nem világított, hogy ez így nem állapot és hagynia kell, hogy élje az életét.

Newt tudta, hogy igaza van, ha valaki, hát ő tisztában volt vele, mennyire igaza van, de néha még mindig azon kapta magát, hogy azt figyelte, milyen módon akar a lány ártani önmagának.

Sóhajtott egyet és igyekezett nem gondolni erre. Most nem ennek volt itt az ideje.

- Igazatok van - ismerte be. - Tudom, hogy nem egészséges az, hogy ennyire féltem és igyekszek is uralkodni magamon, de azok után, amin átmentünk... Úgy értem, két kezemen nem tudom megszámolni, hányszor volt életveszélyben és... - Megrázta a fejét, hogy megpróbálja rendezni a gondolatait, de nem járt sok sikerrel. Nekidőlt a kocsi oldalának és felnézett az égre. - Nem veszíthetem el. Őt nem.

Ha Minho itt lett volna, ő megértette volna. Ő csak bólintott volna egyet, hiszen tudta, amit ez a két bökött nem és így azt is pontosan tudta volna, mit mondjon neki. Ám Serpenyő és Tommy csak egymásra néztek és szánakozó pillantással fordultak vissza felé. Tommy már nyitotta a száját, ám ekkor lépések hangja hallatszott és hamarosan feltűnt Luce vörös hajkoronája a szalagkorlát mögött.

- Remélem, kipletykáltátok magatokat, mert húztam az időt, amennyire lehetett, de már kezdtem unni a sziklák bámulását.

- Minek nézel te minket, vénasszonyoknak? - „háborodott fel" Tommy, de a szeme körüli ráncok elárulták, hogy csak hülyéskedik.

- Az őszinte választ akarod, vagy megelégszel a kegyes hazugsággal? - vigyorgott rá Luce, miután visszamászott az útra.

- Én egyikre se vagyok kíváncsi, köszönöm szépen - nyalta le a kanalat Serpenyő és elhajította az üres dobozt a szakadékba. - Na gyerünk, bököttek, nézzük meg azt a nyomorult alagutat!