Newt agya folyamatosan pörgött, miközben felsiettek a lépcsőkön és visszatértek az előcsarnokba. Fogalma sem volt, milyen állapotban fogják találni Minhót, de a kórházi szárny valószínűleg közel sem lesz annyira néptelen, mint az alagsor, és onnan egy ismert „tesztalannyal" feltűnés nélkül kijutni... Minden idegszálával koncentrálnia kellett, hogy ne nyögjön fel hangosan, ahogy a fájdalom belehasított a fejébe, miközben szinte táncolt előtte a világ. Érezte, hogy a reggel kapott Áldás lassan kezdi elveszíteni a hatását és az sem segített, hogy Tommy Teresa miatt szinte képtelen volt normális terveket kitalálni. Alapesetben örömmel átvette volna tőle ezt a feladatot, de érezte, hogy minél többet gondolkodik, annál gyengébbé válik.

Igyekezett kiüríteni a fejét és csak követni Teresát, aki a csarnok végében lévő felvonóhoz vezette őket. Ott Tommy megnyomta a felfelé gombot, majd feszülten ácsorogva várakoztak a fuvarukra. Newt kicsit hátrasandított, hogy szemet szúrnak-e valakinek, de mindenki csak ment tovább a dolgára, a katonák is nyugodtan sétálgattak fel-alá, vagyis senki sem szúrta ki, hogy az alagsorban Gally épp a széfüket akarja feltörni...

Az ajkába harapott, hogy visszatartsa az újabb nyögést. Ez a nem gondolkodni dolog sokkal nehezebbnek bizonyult, mint hitte.

- Gyerünk már, mi lesz? - motyogta Tommy és még egyszer megnyomta a gombot, kicsit erőteljesebben.

Halk pittyenés jelezte, hogy a lift végre megérkezett, mire gyorsan be is szálltak: Teresa maradt elől, míg Newt és Tommy mögötte foglaltak helyet, miután a fiú megnyomta a 20-as gombot. Szaporán dobogó szívvel vártál, hogy végre becsukódjon a lift ajtaja és elindulhassanak. Mikor ez végre megtörtént, Newt már fel is lélegzett, de mielőtt bezáródhatott volna, egy kéz nyúlt be és tolta szét az ajtót.

- Várjanak - kérte Janson és beszállt Teresa mellé. Miközben megnyomta a megfelelő gombot, Newt az összes létező káromkodást elmormolta magában, ami az eszébe jutott és imádkozott, hogy Tommy ne veszítse el a fejét. Főleg, hogy a szeme sarkából látta, hogy a Patkányember látványára a fiú szorosabban markolt rá a puskájára.

Ahogy elindult a lift, Janson oldalra fordulva vetett egy pillantást Teresára, aki szigorúan előre meredt. A férfi somolygott, majd ő is visszafordult. Nem változott semmit azóta, hogy utoljára látták.

- Túlórázol? - kérdezte tőle halkan. Teresa nem válaszolt, remélve, hogy a hallgatását beleegyezésnek fogja venni, ami így is történt. - Látod, ezért kedvellek, Teresa. Nem számít, milyen rossz a helyzet, te soha nem adod fel.

Igaz ez minden bököttre,akit az Útvesztőbe raktatok, ti kis...!  fortyogott magában Newt és olyan erősen harapott rá a szájára, hogy azt várta, mikor buggyan ki a vére.

- A nehéz időkben kell egy barát, akire számíthatunk - mondta Janson, majd elhallgatott, várva a lány válaszára. Tudva, hogy most már nem maradhat csöndben, Teresa remegő hangon megszólalt.

- Ezt megjegyzem majd.

El fogja cseszni, gondolta Newt dühösen. Emiatt a francos áruló miatt fognak megint lebukni.

- Figyelj, tudnod kell valamit - folytatta Janson, halkabbra véve a hangját. - A barátodként mondom. Thomas itt van.

Newt és Tommy ezt hallva egymásra néztek és meghűlt bennük a vér. Lehet, hogy Gally mégis lebukott? De akkor hogyhogy nem szóltak a szirénák? És Luce vajon hogy nem látta ezt és ha látta, miért nem szólt nekik?

Teresa erre Janson felé fordult és Newt látta, hogyan sápadt el ettől a kijelentéstől.

- Egy drón vette észre a falon kívül - magyarázta Janson, mire Newt hang nélkül fújta ki a visszatartott levegőt. Nem tudtak hát az akcióról, ez még mindig a néhány nappal ezelőtti bombázásról szólt. - Ava nem akarta elmondani, de lehet hogy megkeres majd téged és akkor... Nos, lehet az Angyal elé cipel majd, hogy ő szedje ki belőled azt, amit tudsz. Ha ez megtörténik, szeretném, ha engem hívnál először.

- Meg akarja ölni? - kérdezte Teresa, akinek hirtelen megkeményedett a hangja. Mintha tényleg nem akarná, hogy Tommy és Janson találkozzanak.

- Problémát okozna? - kérdezte a Patkányember.

Ekkor a lift ismét pityegett és Newt érezte, ahogy megálltak. Teresa ismét előrefordult.

- Itt szállok ki - jelentette ki, majd azonnal elindult, ahogy szabaddá vált előtte az út. Newt rögtön követte, és nem mert hátranézni, hogy lássa, Tommy csinál-e valamilyen őrültséget. Azzal csak lebuktatta volna magukat.

Egészen addig tartotta magát az elhatározásához, amíg nem hallotta, hogy csukódik a liftajtó és el nem indul Jansonnal együtt felfelé. Ekkor megragadta Teresa karját, hogy megállásra kényszerítse és bevárják Tommyt, aki átvette tőle a lányt és tovább masíroztak a tiszta és modern folyosókon. Szöges ellentéte volt ez mindennek, amit Newt odakint tapasztalt és őszintén szólva még akkor is inkább a kinti világot vállalta volna, ha soha többé nem kellett volna éheznie, szomjaznia és szemétből öltözködnie. Bármi jobb volt annál, minthogy itt töltse a maradék életét.

Még a Kitörés is jobb volt.

Ahogy közeledtek a kórházi szárnyhoz, Teresa úgy vált egyre kétségbeesettebbé. Nem törődve azzal, hogy ki hallhatja, jártatni kezdte a száját.

- Tom, kérlek, hallgass meg! Az Áldás nem segít Newt-on. Nyer vele egy kis időt, de...

- Ne figyelj rá, Tommy! - fojtotta belé a szót Newt és tovább lökte előrefelé. - Csak össze akar zavarni.

- Tom, figyelj! - hagyta őt figyelmen kívül Teresa, mintha ott sem lett volna. Közben befordultak egy átjáróhídra, aminek a másik végén ott várta őket az ajtó mögött kórház (a fehér falakból ítélve) és Minho. - Tudod, mi zajlik kint. Az emberek hullanak, a világ haldoklik! Van valami a véretekben, amit nem értek...

- Nyisd ki - parancsolta Tommy érzelemmentes hangon, mire Teresa engedelmeskedett, de úgy tűnt, egyre jobban irritálja a fiú távolságtartása.

- Csak néhány teszt kellene! - mondta, miközben kinyílt az ajtó. - Hidd el, én segíthetek rajtatok...!

Úgy tűnt, ez tett be véglegesen Tommynak, aki lekapta a sisakját és villámló szemekkel fordult szembe a lánnyal.

- Igen?! - köpte. - Úgy, ahogy Minhón is?

- Te meg mi a francos életet művelsz? - ugrott oda hozzá Newt, de ezek ketten már megint olyannyira egy hullámhosszon voltak, hogy tökéletesen ignorálták. Így jobb híján riadtan nézett körbe, hogy nem-e látja meg őket valaki.

- Mondd, mikor lesz már vége? - sziszegte Tommy. - Hány embert akartok még elfogni, kínozni, megölni? Hm? Mikor lesz már vége?!

- Akkor, ha meglesz a gyógymód - vágta rá Teresa a szokásos szöveget.

- Erre soha nem lesz gyógymód! - vetette oda neki Tommy.

- Thomas! - szólalt meg a fülükben Luce riadt hangja. - Tűnjetek el onnan, katonák jönnek minden irányból!

- Ne próbáld meggyőzni, Teresa! - hallották vele együtt Janson érdes hangját. Newt célra tartotta a puskáját, ahogy megpillantotta a férfit a híd túloldalán egy osztaggal a háta mögött. - Már régen meghozta a döntést.

Tommy egy pisztolyt kapott elő, amivel szintén Jansonra célzott, de ekkor jobbról is rájuk parancsoltak.

- Dobd el, kölyök! - mondta egy katona. Newt a balra sandított és ott is egy osztagot látott feléjük osonni felemelt fegyverekkel.

Tommy, mint mindig, most is egy őrültséggel jött elő: magához rántotta Teresát és ráfogta a pisztolyát.

- Vissza! - jelentette ki. - Küldje el őket! Küldje el őket!

- Ugyan már, Thomas - susogta Janson önelégülten, miközben lassan közelebb lépkedett. A többi katona azonban megállt és várta a parancsot. - Hosszú évek óta ismerlek, úgysem fogod lelőni.

- Fogadjunk? - vágott vissza Tommy. - A nővéremből nevelték ki az Angyalt és ő sok mindenre megtanított. A cél szentesíti az eszközt, nem igaz?

Vaskos hazugság volt, Newt pontosan tudta. Luce soha nem tanította volna arra az öccsét, hogy mindenkit öljön meg, aki az útjába kerül; még ő sem volt hajlandó erre, hiszen a csatában is csak azokat támadta, akik közvetlen veszélyt jelentettek rájuk. Viszont Tommy, akinek sosem volt erőssége a hazudozás, olyan meggyőzően mondta ki ezt a mondatot, hogy Newt talán el is hitte volna, ha nem tudja az igazat.

Janson is megtorpant, és úgy tűnt, egy pillanatra tényleg elbizonytalanodott. Azonban egy pillanattal később ismét megjelent az arcán az az önelégült vigyor.

- Oké, rendben van - engedte le a pisztolyát. - Lődd le. Bizonyítsd be, hogy az Angyal belőled is olyan gyilkost faragott, amilyenné mi tettük őt.

Newt legszívesebben fejbevágta volna Tommyt. Tudhatta volna, hogy Jansont rohadtul nem fogja érdekelni Teresa sorsa, így az ultimátummal csakis önmagukat ejtették csapdába.

- Mi történik? - kérdezte közben a fülében Serpenyő.

- Szerintem lebuktak - magyarázta neki Luce és Newt nem mert válaszolni, hogy megerősítse. Inkább a körülötte lévőkre, de főleg Jansonra koncentrált.

- Lődd le - unszolta továbbra is Tommyt Janson.

- Ha az a rohadt ribanc adta le a drótot, én esküszöm, kibelezem - sziszegte Brenda.

A „rohadt ribanc" ebben a pillanatban hasba könyökölte Tommyt, majd mindkettejüket hátralökte az ajtó túloldalára és egy piros kapcsolót benyomva beindította a riasztókat, miközben egy üvegből készült ajtó elzárta őket Jansontól és a többiektől.

- Megszólaltak a riasztók! - jelentette Brenda, de a mondat többi részét Newt már nem hallotta, mert Patkányember ekkor parancsot adott a tüzelésre, és ő ösztönösen összehúzta magát. Az ajtó azonban golyóállónak bizonyult, mert az összes lövedék belefúródott és esélyük sem volt, hogy áthatoljanak rajta.

Janson odarohant és ütögetni kezdte az ajtót. Közben Luce a fülükben magyarázott, de Newt nem figyelt arra, mit mondott. Levette a sisakot, hogy végre friss levegőhöz jusson, mivel már nem volt értelme hordania és miután egy megvető pillantássa végigmérte Jansont, elindult előre, maga után húzva Tommyt, hogy kikerüljenek a látómezejükből.

- Szép volt - vetette oda neki, mire a fiú lesütötte a szemét.

- Thomas, Newt, mi történt? - kérdezte közben tőlük Luce.

- Az a bökött Patkányember rájött, hogy mi vagyunk - morogta Newt a zanzásított verziót. - Teresa meg bezárt minket a kórházi szárnyba a huszadikon.

- Hozzátok ki Minhót! - utasította őket a lány. - Én is bemegyek és elérem, hogy fontosabb célpontnak tartsanak nálatok.

- Luce, ne! - vágta rá azonnal Newt. - Megoldjuk mi is, te tartsd magad a tervhez és foglalkozz Teresával. Luce!

Ám a lány nem válaszolt és Newt tudta, hogy ebben a pillanatban valószínűleg közeledik a felhőkarcoló felé.

- A francos életbe! - káromkodott.

- Lucy, maradj távol! - nyúlt a füleséhez Tommy is. - Megint én szúrtam el, hagytam, hogy Teresa összezavarjon, ne akard az én hibáimat helyrehozni!

- Nincs idő egymást hibáztatni - szólt közbe Brenda. - Foglalkozzatok Minhóval! Nem kell Lucyt félteni.

- Ha valaki meg tudja ezt csinálni, akkor az ő - próbálta biztatni őket Serpenyő is. - Minél hamarabb kihozzátok Minhót, annál hamarabb léphet le ő is.

- Bent vagyok - jelentkezett be közben az említett. - A hatvanadikon törtem be az ablakot. Biztosítottam az emeletet és várom, hogy X3 felbukkanjon. Nem hagyhattam, hogy utánatok...

Fájdalomnyögése félbeszakította a mondatot, majd ezután recsegés következett. Végül mintha ollóval vágták volna el a zajt, olyan kísérteties csönd ereszkedett rájuk egy pillanat alatt.

- Luce! Luce! - szólongatta Newt, keze a fülére tapadva és várta, hogy a lány jelentkezzen, de nem találkozott mással, csak a csönddel. Összenézett Tommyval, aki maga is falfehér volt a rémülettől és a bűntudat is ordított róla; nyilván azt képzelte, hogy az ő meggondolatlansága miatt kellett Luce-nak idő előtt akcióba lépnie. - Ti is hallottátok ezt?

- Igen - felelte Brenda kissé remegő hangon. - De bíznunk kell benne. Ha csak ácsorogtok, értelmetlenné teszitek a harcát. Mind tegyük a dolgunkat, és hozzuk ki a gyerekeket. Ti ketten pedig emeljétek a seggeteket, és menjetek Minho után!

- Igaza van - nyelt egyet Tommy és bocsánatkérően nézett a szemébe. - Keressük meg Minhót.

Newt csak bólintani tudott a torkában lévő gombóctól. Tudta, hogy Luce oldaláról mit jelentett a csönd és csak imádkozni tudott azért, hogy a lány kerekedjen felül. Más segítséget nem tudott adni neki azon kívül, hogy teszi azt, amiért idejöttek.

Így hát élesre állította a puskáját és Tommy oldalán elindult a kórházi szárny útvesztőjében, miközben a koponyáját mintha kalapáccsal ütögették volna, és a szíve is olyan hevesen vert, mint egy riadt madárnak. Nem akarta tudni, mi zajlott most épp a hatvanadikon, csak arra az időre akart előretekerni, mikor megtudja, mi lesz a csatának a kimenetele.

És hogy van-e értelme neki is kitartania a Kitörés ellen.