Newt már-már hangosan rebegett hálát az égieknek, hogy végre maguk mögött hagyhatták a csatornát, és még a vonat elől való menekülés, ahol majdnem otthagyta a fogát, sem szegte kedvét (pedig elég rosszul nézett volna ki, ha ő már azelőtt kipurcan, hogy beértek volna a városba). Az alagútrendszerben, ahol rendszerint simán tudta volna követni az útvonalat, most már három forduló után elveszett és örült, hogy visszafelé nem erre kell jönniük, különben hamar eltévedt volna. Így csak arra figyelt, hogy Teresa ne legyen mászkálós kedvében, teret adva Brendának, hogy végig Tommyval beszélgessen fojtott hangon; de annyira, hogy konkrétan az egész úton be nem állt a szájuk. Newt mindig lemaradt Teresával, hogy egyikőjük se hallja, miről van szó, ami láthatóan idegesítette a lányt, elégedettséget váltva ki a fiúban.

Mikor elérték az ajtót, Gally feléjük fordult.

- Jobb, ha nem egyszerre megyünk ki - mondta. - Túl feltűnő lenne. Serpenyő, te mész elsőnek, neked kell a legmesszebb menned.

Szegény Szakácson látszódott, hogy izgul, de ekkor mindannyiuk fülében megszólalt egy hang, ám a beszédet szokás szerint alig lehetett érteni a zúgó széltől.

- Hol jártok?

- Az ajtónál - felelte Gally egyből, a füléhez nyomva a mutatóujját. - Most küldöm ki Serpenyőt.

- Ne izgulj, Serpenyő, majd navigálok fentről, ha esetleg rossz irányba mennél - szólt Luce biztatóan. - Viszont túl sok kártevő hemzseg az utcákon, legyetek óvatosak. Civilek szinte már nincsenek is.

- A francba - káromkodott Brenda, aki a kézi adóvevőjéből értesült a fejleményekről. - Ha bújócskáznom kell, jobb, ha megyek. Sok sikert! - Küldött egy jelentőségteljes pillantást Tommynak, aki elpirult a lány tekintetétől, majd kislisszolt az ajtón, ignorálva Gally figyelmeztető szavait.

- A VESZETT-nél szinte minden sarkon katonák állnak - folytatta az informálást Luce. - Legyetek óvatosak!

Brendának kellett volna mondani, de most már mindegy, gondolta Newt, miközben ő és Serpenyő egyszerre mentek ki az ajtón és egyből felvették a katonákra jellemző fegyelmezett testtartást. Mindketten kimondottan örültek, hogy sisakot és maszkot viseltek, mert így nyugodtan eltáthatták a szájukat a város látványára. Hiába irtózott Newt minden porcikája a helytől, nem tudott teljesen elvonatkoztatni a hely monumentalitásától, még úgy sem, hogy a horizonton a fal teljesen elrontotta az összképet.

- Serpenyő, vágj le balra! - szólalt meg Luce. - Newt, te menj még három utcát egyenesen, aztán jobbra!

Newt nagyon bánta, hogy nyílt csatornán voltak, mert most visszaszólt volna valamit a lánynak a hangjával kapcsolatban, de sikerült időben az ajkába harapnia. A szíve így is a torkában dobogott, ahogy a körülötte masírozó katonákat figyelte, de szerencsére egy-egy biccentésnél komolyabb találkozásra nem került sor. Csak hallgatta, ahogy Luce szépen útba igazított mindenkit, miközben egyre jobban nyomasztotta, ahogy a „VESZETT" feliratú felhőkarcoló egyre közelebb jött hozzá.

- Newt, a főbejárat egyenesen előtted van - tolmácsolta Luce. - Ebben a szerelésben nyugodtan bemehetsz, senki sem fog feltartani. A szkenner után oszlopokat látsz majd a csarnok két oldalán: jobb oldalt a másodiknál nem áll senki, ott feltűnés nélkül várakozhatsz Thomasékra.

- Hogyan látod ezt onnan fentről? - érdeklődött Brenda suttogva.

- Lézeres infravörös szkenner, de inkább ne menjünk bele a részletekbe - felelte Luce. - Mivel mindkét rudamra szükségem van, szemétből kellett összetákolnom, ami sokat rontott a minőségén, de...

- A lényeget, Lucy - fojtotta belé a szót Serpenyő, mire Newt kuncogott. Közben elérte a főbejáratot, ahol tényleg méterenként strázsáltak az őrök és folyamatosan autók hajtottak el az úton, de ahogy Luce megjósolta, senki sem tartóztatta fel. Odabent is probléma nélkül jutott át a szkenneren (közben azért kiverte a víz) és pontosan ott állomásozott, ahol a lány mondta neki. Tíz percig nem csinált mást, csak szaporán dobogó szívvel szobrozott, nézte az elhaladó tudósokat, őröket és katonákat, akik mind feszülten igyekeztek tenni a dolgukat, mikor Luce ismét megszólalt.

- Gally, a mélygarázsnál nagy mozgolódás van az irodában, valamit a falon néznek, most feltűnésmentesen be tudsz surrani. Newt, te pedig készülj, úgy fél perc múlva odaérnek hozzád Thomasék.

Newt, mivel nem volt jobb dolga, elkezdett magában számolni és valóban, úgy harminc másodperc múlva a forgóajtón belépett Teresa a sötét katonának öltözött Tommyval kísérve. Newt még egyszer körbenézett, hogy biztosan nem nézi-e őt senki, majd odasétált hozzájuk a szkenner elé és miután váltottak egy pillantást, Newt a fejével az oldallépcsők felé intett és mindhárman elindultak. Két forduló után már lent is voltak a mélygarázsban, ahol üvegajtók mellett haladtak el, amiken túl autók tucatjai parkoltak. Az egyik nyitásnál egy őr feltűnésmentesen átsorolt eléjük, és a kompánia minden tagja összeállt.

- Tiszta az út, Gally, mehettek - mondta Luce. - Brenda, várj egy kicsit, egy osztag most fordult be a sarkon!

Hiába számított elképesztő biztonsági rendszerre, Newtot így is meglepte, hogy még a lépcsőházba is ujjlenyomatos szkennerrel lehetett belépni. Teresa egy szó nélkül aktiválta az azonosítóját, így gyorsan besurrantak a nyitott ajtón, a biztonság kedvéért célra tartott fegyverrel, de ahogy Luce előre mondta, minden tiszta volt. Még kamerák sem voltak sehol.

- Menj, menj - sürgette Teresát Tommy, de Gally megállt egy szürke szekrényféleség előtt, ami közvetlenül velük szembe volt. Newt előtt hirtelen táncolni kezdett a világ és a mellkasa elnehezült, de igyekezett leplezni.

- Várjatok, ez jó lesz - jelentette ki és feltolta a sisakot. - Itt be tudok lépni.

- Maradj itt - közölte a lánnyal Tommy, majd lesietett egy fordulót, hogy biztosítsa a terepet. Newt fölfelé indult volna, de érezte, hogy rátör a köhögőroham, így ő is feltolta a sisakját és hagyta, hogy kijöjjön, aminek jönnie kell. Érezte a vér rozsdás ízét a szájában, de inkább visszanyelte és igyekezett figyelmen kívül hagyni Teresa szánakozó pillantását, miközben Gally nekilátott a szekrényzár átvágásának.

- Serpenyő - érkezett vissza Tommy. - Mi bent vagyunk, te hogy állsz?

- Jól, jól, haladok - hallották a Szakács ziháló válaszát. - Innen is üdvözlöm Minhót.

- Kitartás öregem! - biztatta Tommy.

- Brenda is már a mélygarázsban van - jelentette Luce. - Maradj lent, még jön egy újabb hullám.

Nem hallották Brenda válaszát, de Newt úgy képzelte, hogy most néhány szitokszó kíséretében igyekezett észrevétlen maradni.

Gallynek közben sikerült kinyitnia a szekrényt, amiben címkézett vezetékek futottak le és fel. Newt nem igazán értette, mi történik, de Gally otthonosan mozgott a terepen: miután összeállított egy tenyérnyi méretű szerkezetet, ráerősítette azt a szekrényajtó belsejére, rákötötte a kiválasztott vezetékre, majd becsapta az ajtót.

- Jól van, nyomás! - hadarta és a négyes folytatta az útját lefelé. A futólépéstől Newtnak ismét köhögni támadt kedve, de erőnek erejével visszafogta magát és tartotta a lépést a többiekkel. Mikor elértek a mínusz 3-as szintre, Gally az ajtó kerek ablakán át kinézett a folyosóra, ahol egyenesen egy kamerával találta szemben magát.

- Lawrence, a helyünkön vagyunk - váltott csatornát, hogy beszélhessen a főnökével, de hiába várta, nem érkezett válasz. - Lawrence!

Tommy arca megfeszült, ahogy fenyegetően elkezdett közeledni Gally felé, de Luce hangjától megtorpant.

- Jelentettem neki, azt mondja, a kamerák kiiktatva. - Newt idegesen nyelt egyet, mert a mélység miatt már elég rosszul hallották a lányt. - Titeket már nem hall. És fiúk, az ajtó túloldala nekem egy fehér folt. Nem látok sem hőjelzéseket, sem a szint szerkezetét. Valószínűleg a ti jeletek is megszűnik, mikor bementek, így nem tudunk kommunikálni, amíg ki nem jöttök onnan.

- Vettem - válaszolta Gally, majd lehúzta a sisakját. Tommy és Newt is utánozták a mozdulatot, majd mind Teresa felé fordultak, aki az ajtó melletti szkennerre nyomta az ujját, ami azonnal kinyílt. Gally kitárta, megvárta, amíg mindhárman kisietnek a folyosóra és csak utána eredt a nyomukba.

- Ez az - mutatott a lány egy hatalmas páncélajtóra alig egy perc futólépés után. Tudva, hogy mögötte őrök álltak, a fiúk élesre állították a puskáikat és várták, hogy Teresa kinyissa az ajtót. Ám mielőtt a lány mozdulhatott volna, az ajtó kitárult és egy katona meredt rájuk tágra nyílt szemekkel, ledermedve attól, amit látott. A néhány másodperces szemezést Tommy unta meg, aki egy lövéssel ártalmatlanná tette a férfit, majd elkezdődött a tűzharc.

Teresa azonnal fedezékbe húzódott, amíg Tommy vezette a támadást, Gally és Newt pedig a két oldalán lőtt mindenre, ami mozgott. A folyosó egy körteremre nyílt, középen két félköralakú terminállal, ami mögé két technikus térdelt, hogy elkerüljék a lövedékeket. Az őrök igyekeztek visszalőni, de felkészületlenül érte őket a támadás és talán azt sem tudták, mennyien voltak pontosan, így jóformán csak védekeztek, miközben Newték egyre jobban benyomultak. A fiú minden idegszálával koncentrálva igyekezett pontosan célozni és hamarosan a második, harmadik és negyedik őrt is sikerült ártalmatlanná tenniük. A két technikus közben előkapott egy-egy pisztolyt, de Tommy és Gally egy-egy jól irányzott lövéssel őket is kiiktatta.

Most, hogy már senki sem akadályozta őket, Gally gyorsan visszarohant és a karjánál fogva rángatta maguk után Teresát fel az emelvényre, hogy nyissa ki az összes ajtót. Newt közben felmérte a terepet: a folyosóval szemben egy újabb páncélajtó várta őket, ami mögött feltehetően a lecsapolt Áldás várta őket. A kör alakú terem két oldalán pedig két-két ajtó helyezkedett el, amik mögött emeletes ágyak vázait pillantotta meg a kis téglalap alakú ablakon keresztül.

Mikor hallotta, hogy kioldottak a zárak, odasietett a legszélsőhöz és egy erőteljes húzással kirántotta. Mögötte hét fiú hőkölt egyszerre hátra, mikor felfogták, kit látnak, amit látva gyorsan lekapta a sisakot és kicsit lihegve, de rájuk mosolygott.

- Sziasztok! - köszönt nekik. - Gyertek, mozgás! Kiviszünk titeket.

A fiúk kicsit határozatlanul másztak fel a padlóról és félénken merészkedtek ki a szobájukból. Tommy a másik oldalt egy csapat lányt engedett ki, akiket egy fekete hajú és fekete szemű lány vezetett, aki látszólag a legidősebb volt közülük, talán tizenöt. Newt odasietett hozzá.

- Te vagy Helen? - kérdezte kertelés nélkül, mire a lány szemei elkerekedtek.

- Honnan...?

- Találkoztam a húgoddal - magyarázta a fiú. - Alex. A falon túl vár téged, alig bírtam lebeszélni, hogy ottmaradjon.

Helen szeme még nagyobbra nyílt, miközben könnyek öntötték el a szemét. Newt sajnos nem hagyhatta, hogy túl sokáig örüljön a hírnek.

- Ismersz egy Jackie nevű lányt? - kérdezte szinte hadarva. - Tíz éves körüli lehet és...

- Én vagyok - emelkedett ki a másik lánycsoportból egy sötét kéz. A hozzá tartozó lány szeme és haja ugyanolyan volt, mint a testvérének, arca pedig az anyjáét idézte.

- A te anyukád is itt van az öcséddel - mondta neki egy mosoly kíséretében Newt. - Keisha és Dante. Alexszel együtt várnak téged a fal túloldalán.

Jackie erre könnyekben tört ki megkönnyebbülésében, mire a mellette álló kék szemű lány átkarolta. Ezt hallva azonban ő is reménykedve nézett rá, mire Newt elsápadt.

- Ne-Nem tudom, hogy a te rokonaid eljöttek-e idáig - mondta kicsit habozva. - Én csak velük találkoztam.

- Valószínűleg halottak - válaszolta a lány kissé szenvtelen hangon. - De azért reménykedtem, hátha...

Közben Gally már elkezdte flexszel átvágni a páncélterem zárját, míg Tommy a maradék két szobát is kinyitotta és miközben kiengedte a gyerekeket, szét is nézett közöttük. Newt tekintete is egyik arcról a másikra ugrott, de nem látta meg azt az idegesítő vigyort, nem vetette rá senki magát örömében, amiért újra látta őket. Csak idegen, kissé bizalmatlan arcokkal találta szemben magát, amitől mintha egy szikla zuhant volna a gyomrába.

Minho nem volt itt.

Mire idáig jutott fejben, Tommynak is leesett a tantusz, mert fellépett az emelvényre és szinte Teresa arcába mászott:

- Hol van Minho?

Teresa kissé idegesen pislogott, de gyorsan a terminálhoz lépett és pötyögni kezdett rajta. Newt mögöttük támaszkodott neki a terminálnak, hogy erőt nyerjen a további akcióhoz. Hiába tudta, hogy meg kéne várnia az Áldást, de a fertőzött vére hajtotta tovább, egészen Minhóig, de hogy utána mit akart csinálni, arról ötlete sem volt. Luce utálta volna ezt az egészet.

- Valaki felvitte a kórházi szárnyba - szólt Teresa, szemügyre véve a keresése eredményét. Megrázta a fejét. - Tom, az az épület túloldalán van.

- Jó, vezess oda - jelentette ki Tommy és Newt úgy érezte, ideje felszólalnia.

- Én is megyek.

- Newt, ne! - suttogta fojtott hangon Tommy, ahogy arra számítani lehetett. - Várd meg, amíg Gally hozzáfér a szérumhoz.

- Ez egyedül nem sikerülhet - ellenkezett Newt. - Csak Minho számít, emlékszel?

És téged sem hagyhatlak egyedül az árulóval, tette hozzá gondolatban, visszagondolva Luce kérésére, bár tudta, hogy a lány most nagyon is maga ellen beszélne, de nem érdekelte. Látni fogja még egyszer azt az idióta bökött Minhót, még ha beledöglik is.

- Menjetek, telik az idő! - szólt közbe Gally is, felnézve a munkából. - Hozom az Áldást és hátul megvárlak titeket.

- Gyerünk, Tommy - biccentett az ajtó felé Newt, miközben visszavette a sisakját. Mikor látta, hogy Helen felé lép, gyorsan odahajolt hozzá. - Segíts Gallynek egyben tartani a csapatot, oké? Úgy látom, te vagy itt a legidősebb, biztos hallgatnak rád.

- Rendben - bólintott a lány. - Köszönöm. Mindannyiunk nevében.

- Egy csónakban evezünk - mosolyodott el halványan Newt. - Ez a legkevesebb.

- Newt, gyere - noszogatta a kijárat felé Tommy, mire a fiú arcába húzta a sisakot és átvette tőle Teresát.

- Hé, Zöldfül! - szólt utánuk Gally, mire megfordultak. Az Építő sebhelyes arcában ülő szemek elszántan meredtek Tommyra. - Sok sikert.

Tommy biccentett, majd ő is felvette a sisakját és a hármas elindult vissza a felszín felé.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mi ez? Egy új rész? Csak nem...?

De bizony! Visszatértem, kedves tisztársak! Három napja kondícionálom magam, hogy visszatérjek fejben ide, friss és üde vagyok, mint egy harmatos virágszál (pff, lassan éjjel háromnegyed kettő), szóval úgy gondoltam, ideje valami életjelet adnom magamról. Nem tudom, milyen gyakorisággal lesznek részek, de igyekszem végre haladni, hogy megkapjátok azt a lezárást, amire annyit vártatok.

Hogy örültök-e majd neki vagy nem, azt majd ti megírjátok. MUHAHAHAHA!

Oké, beszüntetem a gonosz zseni kacagásomat, szép álmokat mindenkinek és viszlát a következő résznél!

Anna