Lucy nem volt biztos benne, hogy tényleg felébredt-e, mikor félálomban közelebb férkőzött Newthoz, így számára a másnap akkor kezdődött, mikor Hans már kicsit türelmetlenül toporgott a nappaliban, hogy ők minél előbb tűnjenek el a lakásából. Newt nem sokat tétovázott, viszont Thomas, Serpenyő és Lucy még mindig egy kicsit kábák voltak, de mire elértek a saját kijelölt szobájukig, már mindannyian rendesen felébredtek. Ott Brenda már javában reggelizett, így ők is gyorsan felbontották az utolsó konzervjeiket és miközben ettek, elmeséltek a lánynak mindent, amit Hanstól megtudtak.

- Az kemény - tört ki Brendából, mikor Thomas befejezte. - Mindig, mikor azt hiszem, hogy a VESZETT nem süllyedhet mélyebbre, valahogy mégis megoldják.

- Legalább nincs többé a fejünkben az a plotty - sóhajtotta megkönnyebbülten Serpenyő, majd bekapott egy falat babot és úgy folytatta. - Sokkal szabadabbnak érzem így magam.

Thomas bőszen bólogatott, mivel épp tele volt a szája, ám Lucy és Newt csak váltottak egy pillantást. Ők még nem részesülhettek ebben az érzésben, de ha majd mind a Menedékben lesznek, sort kerítenek rá és a többieket is megszabadítják.

Összenézésük azonban nem kerülte el Brenda figyelmét.

- Mi az? - nézett rájuk kérdőn.

- Nekem még megvan az agyban lévő - mondta Lucy vállvonogatva. - Szükségem van a képességemre.

- Nekem meg a Kitörés miatt nem vállalta be, hogy kiszedi - magyarázta Newt. - Viszont kaptam tőle egy adag Áldást.

- Tessék?! - egyenesedett fel Lucy és nem ő volt az egyetlen. Mindannyian szájtátva bámultak Newtra, aki olyan lazán jelentette ezt be, mintha csak azt közölte volna, hogy lemegy a boltba tejért.

- Kaptál Áldást? - pislogott Brenda döbbenten.

- Ja - biccentett Newt. - Viszont Hans szerint nem valami jó minőségű, így csak pár plusz napot nyertem vele. És ez szerintem akkor igaz, ha semmit nem csinálok, de...

- ...az akcióval együtt jó, ha a ma éjszakát kihúzod vele - fejezte be a mondatot Thomas, mire Newt ismét bólintott.

- Szóval akkor eldőlt - jelentette ki Brenda. - Lucy összecsap azzal az X3-al, Newt pedig veletek megy Minhóért.

- Nincs más megoldás - mondta Lucy és bár utálta ezt az egészet, de már kezdett megbékélni vele. - Sajnos mindketten makacs bököttek vagyunk.

- Mindenki hallotta? - nézett körbe Newt színpadiasan. - Ugye nem csak én hallottam?

- Dugulj el - lökte meg tettetett sértettséggel a fiú vállát Lucy, de közben együtt nevetett a többiekkel. Már-már úgy érezte, mintha ez is csak egy reggel lenne a sok közül, ahol csak ülnek a reggeli napfényben és esznek, miközben vidáman sztorizgatnak, ahogy azt annyiszor tették az elmúlt tíz hónapban.

- De jó kedvetek van - érkezett meg Gally és nekitámaszkodott az ajtófélfának. - Srácok, szerintem jó lenne felpróbálnotok az egyenruhákat, mert most még van idő módosítani, ha valahol nem passzol. Lucy, neked meg Lawrence összekészített mindent, amit kértél a katedrálisban.

- Köszi - tette bele a konzervdobozba kanalát a lány és már készülődött felállni, de az arcába hulló hajáról eszébe jutott valami. - Vidd el a srácokat, én is hamarosan munkához látok, csak előtte még...

- Hadd találjam ki - szakította félbe Brenda. - Szeretnéd, ha megcsinálnám a hajad.

- Imádlak - villantott rá egy ragyogó mosolyt Lucy, de a lány csak mosolyogva legyintett.

- Szerintem ez volt a végszó - pattant fel Serpenyő. - Gyertek bököttek, hagyjuk a csajokat pletykálkodni.

Lucy bemutatott a Szakácsnak, aki röhögve sétált oda Gallyhez. Thomas szintén magában nevetve követte, míg Newt csak nyomott egy puszit Lucy feje búbjára és egy szó nélkül távozott a többiekkel. Brenda megtörölte a kezét a nadrágjában, majd előkotort a táskájából rengeteg hajgumit, miközben Lucy készített egy hajkefét és egy vékony fésűt a két rúdból.

- Szóval, mire gondoltál? - sétált mögé Brenda.

- Két oldalt fond be és vezesd hátra - mutatta a feje két oldalán Lucy az elképzelését. - Hátul pedig simán fogd össze egy copfba a kettőt a maradék hajammal és bontsd ki őket.

- Elég snassz - véleményezte Brenda. - Majd feldobom a compfot néhány kis fonattal. Ki mondta, hogy nem mehetsz háborúba stílusosan?

Lucy nevetett, de ráhagyta, és Brenda hamarosan munkához látott. A kifésülés után azonban nem telt bele egy perc és máris megtörte a csendet.

- Szóval, milyen volt?

Lucy felsandított rá és a lány kaján mosolyától kissé összezavarodott.

- Mi milyen volt? - kérdezett vissza.

- Ajj, ne játszd a hülyét! - ciccegett Brenda, miközben elkezdte a fonatot. - Hetek óta látszott rajtatok, hogy alig bírtok magatokkal és tegnap eltűnt közöttetek az az irritáló feszültség. Plusz Newt úgy bámult téged folyamatosan, mint aki fel akar falni és ez tegnap szintén eltűnt róla. A fiúk lehet vakok, de nekem elég egyértelmű volt, mivel töltöttétek kettesben az időt.

Lucy fülig vörösödött és rámarkolt a kabátja ujjára. Egy évezrednek érezte az az időt, ami azóta eltelt, és az új események miatt szinte nem is gondolt rá, de most ismét hatalmába kerítette az a különös eufória.

- Erre nem fogok válaszolni - próbálta terelni a témát, de Brenda nem hagyta magát.

- Akkor ezt beismerésnek veszem - vigyorodott el. - Üdv a felnőtt nők között, csajszi!

- Mintha te az lennél - mondta Lucy, mire Brenda ujjai megremegtek, de gyorsan úrrá lett a helyzeten. Viszont ez Lucynak is feltűnt és elkerekedett szemekkel fordult Brenda felé. - Várjunk, mi? Te...?

- Régi história - vonta meg a vállát Brenda. - Amúgy örülnék, ha nyugton maradnál, és nem szednéd szét azt, amit eddig csináltam.

- „Régi"? - ismételte döbbenten Lucy. - Brenda, tizenhét vagy.

- És? - kérdezett vissza nemtörődöm módon a lány. - A világ romokban, az emberek a túlélésért küzdenek, a civilizáció összeomlott. Bocs, ha szeretném néha jól érezni magam.

- Nem úgy értettem - visszakozott Lucy azonnal. - Csak... nagyon megleptél. Nem egy tipikus pasizós lánynak ismertelek meg.

- Ez még azelőtt volt, hogy találkoztunk - mesélte Brenda. Ujjai fürgén dolgoztak, szinte már kész is volt a bal oldali fonattal. - Épp felgyógyultam egy megfázásból. Lázasan feküdtem napokig, még arra se ébredtem fel, hogy közben átköltöztünk máshova, mert Buggyantak rohanták le a régi bunkerünket.

Lucynak azonnal beugrott, mit mesélt Jorge a találkozásukkor és kezdte összerakni az idővonalat. Vagyis ez azután történt, hogy ő találkozott velük és megmentette Brendát a Buggyantaktól, amiért cserébe Jorge útbaigazította Marcushoz, hogy megtalálja a Jobb Kart a VESZETT-nek. Vagyis Brenda még csak tizenöt volt, mivel év végén volt a születésnapja...

- Ez ráébresztett arra, mennyire halandó is vagyok - folytatta a történetet a lány. - Addig legyőzhetetlennek hittem magam. Én voltam Jorge bizalmasa, minden kis ügyének minden részletét ismertem, a csapatból senki se mert volna kikezdeni velem. Ilyen vagy olyan értelemben, tökmindegy. Én azonban, miután szó szerint a halál torkából menekültem meg... nos, volt még néhány dolog, amit még nem próbáltam ki és volt egy srác, Adair, aki amúgy is bejött és azt gondoltam, miért is ne?

Bár megértette Brenda gondolkodását, Lucy nem tudott azonosulni vele. Ő sosem tudott volna összebújni olyasvalakivel, akihez nem kötődött érzelmileg, akiben nem bízott meg teljesen. Csak a testi örömök kedvéért lefeküdni egy sráccal... nem igazán tudta elképzelni.

- Megvetsz - szólalt meg Brenda halkan. - Látom a szemedben.

- Nem - tiltakozott Lucy. - Dehogyis. Úgy éled az életed, ahogy akarod, nekem semmi közöm hozzá. Csak...

- Csak mi?

- Csak nem tudom, hogy tudod különválasztani az érzelmeket ettől. Nekem fontos, hogy szeressem az illetőt és ő is engem. Mármint, én nem adok ennél lejjebb. Ha nincs meg a feltétlen bizalom, ha nem érzem azt vele, hogy bármi történik, biztonságban vagyok, és sosem tenne olyasmit, amit én nem akarok, akkor nem lennék képes rá.

- És Newttal ez megvolt, igaz?

- Igen.

Brenda elhallgatott és mivel a háta mögött állt, Lucy nem tudta megnézni az arckifejezését. Az ujjai is sebesen jártak - hiába vallotta azt, hogy ő nem fodrász, mindig olyan kifogástalanul teljesítette azt, amire Lucy kérte, hogy a lányban többször felmerült a kérdés, hogy vajon kitől tanulhatta.

- Irigyellek, tudod? - szólt kis szomorúsággal a hangjában Brenda. - Annyi mindenen mentél keresztül, és így is képes vagy a régi ideáloknak megfelelően élni, mintha nem jött volna el közben a világvége. Olyan luxus ez, amit szinte senki sem engedhet meg már magának, te pedig a legborzalmasabb körülmények között is képes vagy rá.

- Szerintem a partner is fontos - vélekedett Lucy. - Szeretted azt a fiút? Adairt?

- Nem tudom - sóhajtotta Brenda. - Nem hiszem. Mármint, bejött meg minden és a szex is egész jó volt - Lucy belepirult a szóba és tisztára régimódinak érezte magát, de Brendát nem izgatta. - De... nem tudom. Nem éreztem magam többnek tőle. Olyan volt, mintha egy pontot kipipáltam volna egy listáról és kész. Élveztem, meg minden, de... elmaradt az a nagy „wow" érzés. Akkor se éreztem semmit, mikor elkapta a Kitörést. Csak egy ember volt a sok közül, akiket le kellett vinnünk az alagsorba házőrzőnek.

- Oh...

Lucy kezdte egyre jobban megérteni Brenda nézőpontját és közben egyre jobban sajnálta is. Még most is belebizsergett, ha visszagondolt arra a néhány órára, annyira csodálatos volt. Brendának azonban ez nem adatott meg, pedig vágyott rá, még ha nem is ismerte be szívesen.

- És ezért is irigyellek - folytatta a lány. - Látszik rajtad, hogy tisztára kivirultál. Nem olyan feltűnő, de talán mert én is lány vagyok, és amúgy ismerlek is, jobban észreveszem. És...

- Szeretnéd tudni, mi volt más - fejezte be a mondatot Lucy, mire Brenda egy halk „aha"-val felelt. - Megint csak azt tudom mondani, hogy szerintem az érzelmektől. Állandóan szívjátok a vérünket, mert szerintetek nyálas szerelmesek vagyunk, és tudom, hogy elég irritálóak tudunk lenni, de közben ott van az a mély tisztelet és bizalom, amire az egész kapcsolatunk épült. Newt a kezdetektől fogva odafigyelt rám, sosem éreztem azt, hogy mellette erősnek kell maradnom, mert tudtam, hogy nem ítélne el soha. Látott a legmélyebb pontjaimon és kitartott mellettem, ahogy én is mellette. És szerintem az is segített, hogy nem terveztük el előre, mikor akarjuk megtenni ezt a lépést. Csak hagytuk, hogy megtörténjen, mikor eljön az ideje.

- Egész biztos vagy benne, hogy nem azért történt, mert... nem tudom... lehet nem élitek túl ezt az éjszakát?

Brenda elég félve tette fel ezt a kérdést, de Lucy csak mosolygott.

- Igen, lehet ez is közrejátszott. De ez nem változtatja meg mindazt, amit előtte mondtam. Szóval ha az én véleményemre vagy kíváncsi, én csak annyit mondok, hogyha te is azt a „wow" érzést keresed, olyasvalakit válassz partnernek, akivel szeretitek egymást és akiben feltétlenül megbízol. Nem kell rögtön az elején ágyba bújni; hagyd, hogy először elmélyüljön a kapcsolatotok.

A fiatalabb lány hümmögött és csöndben fejezte be a munkát. Miután elkészült a fonatokkal, összefogta Lucy haját egy copfba, majd kibontotta a fonatok végét és egybefésülte azokat a haj többi részével. Mikor kész lett, visszaadta neki a fésűt és a kefét, mire Lucy két tükröt készített belőlük, hogy megnézhesse a végeredményt.

- Azta! - tátotta el a száját. - Szerintem ez lett az egyik legszebb.

- Köszi - mosolyodott el halványan Brenda. Lucy felállt, hogy elpakoljon, de ekkor a lány szorosan megölelte, így le kellett tennie erről. - Maradj életben, oké? Még sosem volt ilyen jó barátnőm és nem... nem akarom, hogy...

- Hé, semmi baj - karolta át a lányt Lucy ösztönösen. - Mindannyian túl fogjuk élni. Holnap már a Menedékben reggelizünk.

- Úgy legyen - szorította meg Brenda, majd elengedte és igyekezett nem túl feltűnően megtörölni a szemét. - Kösz, hogy őszinte voltál velem. Tegnap óta kerestem az alkalmat, hogy tudjunk erről beszélni. Sosem volt senkim, akivel az ilyesmiket megoszthattam volna...

- Nekem sem - vágott közbe Lucy és bár eszébe jutott Teresa, de vele soha nem jutottak el olyan mélységekig, mint Brendával. A lány lassan már tiszteletbeli tisztársnak számított és Lucy számára ez volt az egyik legfontosabb titulus, amit valaki kiérdemelhetett a szemében (és tudta, hogy a fiúk is egyetértettek ezzel). - Remélem, egyszer te is megtapasztalhatod, milyen az, mikor valakinek te vagy az egész világ.

És hogy nem kell átélned, milyen is az, mikor elveszíted.