- Cica, kelj fel, itthon vagyunk. - Louis halk, reszelős hangjára keltem. Éreztem, hogy puszit nyom az arcomra, én pedig kinyitottam a szememet. Ránézve elmosolyodtam, majd nyújtóztam egyet, ő pedig hátrált egy lépést, hogy ki tudjak szállni a kocsiból. Hideg volt, főleg így kiszállva a meleg kocsiból, így rögtön vacogni kezdtem.
- Menj be gyorsan, nyitva van. - biccentett az ajtó felé. Bementem és miután lerúgtam a cipőmet és levettem a kabátomat az előszobában a konyhába mentem. Kinyitottam a hűtőt és körülnéztem, Louis pedig pár pillanattal később csatlakozott hozzám.
- Éhes vagy? - érdeklődött, de én még elég kómás voltam és álmos.
- M-m... - ingattam a fejem, míg szembe fordított magával és két kezével átölelte a derekam. Neki dőltem izmos testének, mire felkuncogott és nyomott egy csókot a fejem búbjára.
- Álmos vagy? - suttogta fülembe kérdését, mire bólintottam egyet.
- Van otthon... van otthon bor? - néztem föl rá bágyadtan.
- Bor? - húzta föl a szemöldökét. - Igen van. - bólintott.
- Kaphatok? - érdeklődtem a szememet dörzsölve, nem törődve azzal, hogy valószínűleg elkentem a sminkemet.
- Bort akarsz inni? - lepődött meg Louis.
- Uhum, a bálon nem ihattam mert csak tizenöt vagyok, de most megkívántam. - lebiggyesztett ajkakkal boci szemeket meresztve néztem Louis-ra, hisz tudtam annak nem tud ellenállni.
- Hm, igen, talán megihatunk egy pohárral. - felelte és felültetett a pultra, majd a bortartó állványhoz sétált és nézelődni kezdett. - Édes?
- Hm? - biccentettem és rá néztem, mire felém kapta a fejét. Arckifejezése egy ideig értetlen volt, de aztán gyorsan meglágyult.
- Ja, nem! - nevetett fel. - Most nem megszólítottalak, csak arra voltam kíváncsi, édes bort szeretnél-e? - mosolygott.
- Jaaa. - nevettem.
- Szóval édes bor, édes? - kacsintott.
- Igen, édeset szeretnék. - feleltem, Louis pedig kihúzott egy üveget legalulról, majd a bornyitó segítségével kinyitotta. Töltött nekem, majd magának is, majd ide sétált elém és az egyiket a kezembe nyomta. Szabad kezét a derekamra simította és mélyen a szemembe nézve elvigyorodott.
- Csirió, drágám. - biccentett.
- Egészségünkre. - koccintottunk, majd mindketten beleittunk az italunkba.
- M-m, ez finom. - nyitottam nagyra a szemem, Louis pedig kézbe vette az üveget. - Milyen fajta?
- Nem tudom, várj... Tokaji. - felelte.
- Mi? - ráncoltam a homlokom.
- Ez magyar bor, szívem, még Danék hozták, nyáron. Voltak pár napot Magyarországon. - felelte.
- Ja, értem. - bólintottam homlok ráncolva. Várt néhány másodpercet, majd hozzátette.
- Magyarország Közép-Európában van. - mondta rám nézve.
- Istenem, tudom hol van Magyarország! - forgattam meg a szemem.
- Nocsak, ezek szerint a földrajz jobban megy, mint a kémia. - vonta föl a szemöldökét.
- A kémia is jól megy, - vonogattam a vállam és letettem a poharam, majd leszálltam a pultról és felnéztem Louis arcára. - csak épp a gyakorlati része. - kezemet a farkára simítottam és nem épp gyengéden rámarkoltam, mire morgott egyet. Vigyorogva húztam el a kezem öléről és már épp fordítottam volna neki hátat, hogy otthagyjam, mikor megragadta a karomat és közel rántott magához egy csókra. Megharapta alsóajkamat, majd nyelve találkozott enyémmel, miközben derekamat ölelő karjaival szó szerint magához préselt.
A mellkasára simítottam a kezemet és elszakadtam tőle, mire lenézett rám, mélyen a szemeimbe.
- Rossz kislány. - suttogta ajkaimra, majd nyomott rájuk egy apró csókot.
- Ezt kikérem magamnak tanár úr, már ne is haragudjon. - tettem karba a kezem, mire ő a homlokát kezdte ráncolni. - Igenis, jó vagyok. - vigyorogtam, de ő nem tette ugyanezt. Felvontam a szemöldököm és elléptem mellette, majd szembe fordultam vele. - Most mi az?
- Ne magázz, ha iskolán kívül vagyunk. - morogta komor hangon. Elgondolkodtam, ez megint mit jelentsen?
- Jó, de miért? - ráncoltam a homlokom.
- Csak... ne tedd. Frusztrálttá tesz. - felelte, de mikor látta, hogy még mindig értetlen az arckifejezésem, sóhajtott egyet. - Emlékszel mikor azt mondtam El-nek, hogy csak egy diákom vagy? - kérdezte nekem meg már az emlékre gondolva is elszorult a szívem. Nyeltem egyet és bólintottam. - Na, ez pont olyan. Ha úgy vesszük, emlékeztettél rá, hogy a tanárod vagyok, ami azt jelenti, hogy az, amit csinálunk nem helyes. Ne magázz és ne szólíts „Mr. T -nek" vagy „tanár úrnak" meg ilyenek.... - ingatta a fejét.
- Ó... bocsánat. - motyogtam, majd közelebb léptem hozzá és megöleltem. Louis azonnal visszaölelt és a hajamba puszilva motyogott valamit:
- Menjünk fel.

***
tudom, nem lett túl izgi rész, na haragudjatok, de a kövi fejezet úgy gondolom nagyon sokan szeretni fogjátok, mert kicseszettül édesre és romantikusra sikerült szerintem. :)
kérlek ha azért tetszett, ne felejts el kommentelni, annyira jó olvasni őket!! ❤
további kellemes estét ! ☺