Még percekig táncoltunk, egészen addig, míg Louis-nak fel nem tűnt valami:
- Elhallgatott a zene. – mondta és még utoljára megforgatott mielőtt megállt. – Talán be kéne mennünk. – gondolkodott el, miközben összefonta ujjainkat.
- Talán igen. – feleltem. – Ha így folytatjuk, anya keresni fog. – sóhajtottam fel felvéve a cipőmet, és már épp húztam volna magam után vissza, az épülethez, de ő nem mozdult meg. Kérdőn hátra fordultam hozzá.
- Köszönöm a táncot, angyal. – suttogta és egy kézcsók után magához ölelt. Bele akartam kötni, ez nem igazán volt tánc, legalábbis nem az a fajta, amit odabent táncoltak a többiek, de nem volt szívem elrontani ezt a pillanatot. Visszaöleltem őt, majd síri csendben a hátsó bejárathoz sétáltunk és elengedve egymás kezét végigsiettünk a folyosón. A bálterem ajtajában visszaadtam Louis-nak a zakóját, majd megbeszéltük, hogy én előre megyek, ő pedig utánam jön néhány perc után, hogy ne legyünk annyira átlátszóak.
Mikor beértem már mindenki a desszertjét fogyasztotta. Odaültem az asztalunkhoz, anya pedig rám nézett.
- Nem fáztál így odakint? – simogatta meg a karomat, mire én megráztam a fejemet. Elvettem valami meggyes-csokis sütit a tányérról és abból kezdtem csipegetni.
- Louis-t nem láttad véletlenül? – érdeklődött Tina, én pedig nagyra nyitottam a szememet.
- Nem. – préseltem egy vonallá ajkaimat a fejemet ingatva, de hangom egy oktávval feljebb csengett. Az istenit! Mi lett a remek hazudó képességemmel?
- Nézd, szívem! Ott jön. – biccentett az ajtó felé Dan és természetesen én voltam az első, aki az ajtó felé kapta a fejét. Louis leült a helyére, szembe velem, majd ő is választott egy sütit.
- Hol voltál? – érdeklődött Dan, miközben beleivott a pezsgőjébe.
- Csak körülnéztem, meg elmentem a mosdóba. – felelte vállat rántva, miközben a sütijébe harapva rám nézett és csintalan mosolyra húzta a száját.

***

- És Louis, te mivel is foglalkozol? –érdeklődött anya és a villája oldalával levágott egy szeletet franciakrémeséből. Nagyra nyitottam a szemem, na, ez vicces lesz.
- Öm... Én kémiatanár vagyok... - még időben észbe kapott és nem mondta meg melyik suliban tanít, bár már így is a fűzzel játszottunk.
- Hallod ezt, Olivia? – bökött oldalba anya és úgy éreztem bele kell innom a narancslevembe, hogy értelmes választ tudjak adni. Louis arcán látszott, hogy visszafogja magát, nehogy felnevessen, valóban röhejes szituációba kerültünk.
- Hát ez igazán remek. – motyogtam. – Szép szakma. – tettem még hozzá egy kiséllel a hangomban. – Kár, hogy nem az erősségem a tantárgy. – kulcsoltam össze az ujjaimat az asztalon egyenesen Louis szemeibe meredve.
- Szerintem a tanároddal van a baj, a kémia valójában egyszerű. – felelte okoskodón, én pedig felhúztam a szemöldökömet.
- Nem, vele minden rendben. – rántottam vállat.
- Te vagy lusta. – tette hozzá azonnal anya, mire szemet forgattam, Louis szemei mellett pedig egy pillanatra megjelentek a nevetőráncok, de aztán gyorsan rendezte vonásait.
- Igazából én biztos vagyok benne, hogy csak megfelelő eszközökhöz kéne folyamodni, és megjönne a kedved a kémiához. – jelentette ki Louis, mire szemeim hatalmasra nyíltak és anyáékra néztem, de szerencsére mindketten a kajával voltak elfoglalva, így nem fogták fel Louis mondatának valódi értelmét.Visszanéztem Louis-ra, aki komisz vigyorral méregetett engem, én meg csak a fejemet kezdtem ingatni, de szórakozott arckifejezésemet sajnos nem tudtam elrejteni.
- Hát én kétlem. – zártam le ennyivel, mire ő halkan felnevetett.
Ezután anyáék Danékkel kezdtek beszélgetni, Louis pedig mikor tudott, becsatlakozott hozzájuk egy-egy okos megjegyzéssel. Eközben a lábfejem Louis combján pihent – persze cipő nélkül – és eközben igyekeztem figyelni miről is van szó, hogy ha véletlenül ismét felém terelődne a beszélgetés tudjak válaszolni.
Elég uncsi volt ez így. Csinálni akartam valamint, mondjuk játszani... csak eszembe jutott mi lenne ha... Hm... Remélem nem haragszik meg nagyon érte.
Tina épp azt ecsetelte mennyire kedves volt Louis-tól az az összeg amit felajánlott a rászoruló gyerekek számára – Louis pedig nem győzött szerénykedni - , mikor lassan lecsúsztattam a lábfejemet Louis két lába közé a székre és minimálisan hozzáérintettem az öléhez.
Szerintem mondanom sem kell, rendesen meglepődött, hatalmasra nyílt szemekkelmeredt rám, miközben én simogatni kezdtem őt ott lent, anélkül, hogy ránéztem volna.

***
oké emberek, idk mi van itt, de megvan a 100k megtekintés és a 10k vote!! 😱
én nem bírok magammal, olyan boldog vagyok!!
Ötlet, hogy mi lesz a következő fejezetben? 😏
Remélem tetszett nektek a rész, kérlek írjátok meg a véleményeteket!!
Lots of love.