Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Chapter 75

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Tíz perc múlva a sarkon?"

Jött az SMS épp mikor odaértem a szekrényemhez.

Én: „Ott találkozunk"

Pötyögtem vissza a választ, miközben a táskámban a kulcsom után kutattam. Igyekeztem sietni, hisz tudtam, Louis sosem késik és nem akartam megváratni őt.
Háromnegyed háromkor már ott álltam a sarkon, talán kicsit még korán is érkeztem, de nem volt probléma, mert Louis szürke Range Rovere már fordult is be az utcába. Megállt pont mellettem, az ablak pedig ekkor lehúzódott.
- Beszállás, hölgyem. – vigyorgott a kormány mögött egy napszemüveges Tomlinson, bár a szemüveget nem igazán értettem, hisz december volt és a napnak nyoma sem volt. Amilyen gyorsan csak tudtam, bedobtam a táskámat hátra a csomagtartóba, majd bepattantam az anyósülésre Louis mellé.
- Én még csak kisasszony vagyok, ne öregíts! – tettem megjegyzést előző mondatára szem forgatva.
- Elnézést! – tette fel védekezőn mindkét kezét, én meg felkacagtam. - Sokat vártál? – kérdezte, mire én megráztam a fejemet, majd szó nélkül megragadtam ingje gallérját és szájának nyomtam az enyémet. Igyekeztem most én irányítani, de nem igen sikerült felülkerekednem Louis nyelvén, mikor oly' szenvedélyesen és gyorsan mozgott, mint mindig. Na jó, nem mindig, mert azt hiszem mindketten szeretjük a lassú és hosszú csókcsatákat, de amikor épp nem lassan csináljuk, akkor elég sűrűn megesik, hogy nem sikerül visszacsókolnom, olyan hévvel csókolja ajkaimat. Bal keze derekamat markolta, még az enyém a haját túrta, ha épp nem tarkóját cirógattam persze. Egy pillanatra kinyitottam a szememet, de azt hiszem ez az ötlet egy égi sugallat volt, mert megpillantottam az osztályfőnökömet a kocsi felé jönni.
- Louis. – motyogtam ajkaira, de ő tovább csókolt, ügyet se vetve rá, hogy nevén szólítottam. – Baszd meg, Louis! – löktem el magamtól, mire szemei kipattantak és hátra fordult, ekkor pedig leesett neki mi a bajom. Rám nézett, én meg nyeltem egy nagyot.
- Mássz hátra, és bukj le. Sötétített az ablak, nem fog látni, csak maradj csöndben. Majd én elintézem. – tettem amit mond, ő pedig kiszállt a kocsiból, pont mikor Mrs. Simson ideért.
- Á, Louis... - és körülbelül ennyit hallottam a beszélgetésből, mert Louis becsukta az ajtót, így csak beszédfoszlányokat sikerült elcsípnem.
Nagyjából öt perc múlva, Lou visszaszállt a kocsiba, elfordította a kulcsot, majd a gázra taposott és mindezt egyetlen szó nélkül tette. Visszamásztam előre, majd ránéztem.
- Mit akart? – érdeklődtem.
- Panaszkodott, hogy szar az osztály kémiaátlaga. – motyogta unottan.
- És mit mondtál neki?
- Azt, hogy tanulás nélkül elég nehéz jó eredményt produkálni, tisztelet a kivételnek, persze. – felelte, mire én büszkén kihúztam magam, mintha az utóbbit rám értette volna.
- Hát igen! – vigyorogtam.
- Na, szerintem te maradj csöndben. – kacagott fel jóízűen, miközben váltott a sebváltóval. – Jut eszembe, mi volt ez a puskázós incidens órán? – vonta fel a szemöldökét, én pedig ekkor jöttem rá, hogy hiba volt erre felé irányítani a beszélgetést.
- Felejtsd el. – ingattam a fejem.
- Rendben, de én még mindig azon vagyok fennakadva, hogy megbüntetlek. – erre felé kaptam a fejemet, de mikor látta ijedt képemet, rögtön megmagyarázta. – Félre ne érts, továbbra sem bántanálak, csak az érdekel, hogy jutott egyáltalán ilyesmi az eszedbe. – mikor nem válaszoltam folytatta. – Nem akarom tudni, miket olvasol te szabadidődben, ami miatt erre gondoltál először. – ingatta a fejét rosszallóan, mire én felnevettem. – Csak vicceltem. – kapta felém a fejét. – Tudni akarom milyen könyveket olvasol. Tudni akarom a legperverzebb oldalak tartalmát is, csak hogy tudjam, mi izgat fel. – mondta, én pedig nyeltem egyet. – El akarom olvasni.
- Háááát, ez sajnos sosem fog megtörténni. – nevettem zavartan, de amint megéreztem meleg tenyerét a combomon azonnal elhallgattam.
- Csak képzeld el, Liv! – lágyan cirógatott, vészesen közel középpontomhoz a belsőcombomon, egyetlen szerencsém az volt, hogy nadrág volt rajtam és nem szoknya, bár az elég kellemetlen lett volna, tekintve, hogy tél van. - Gondolj a legtitkosabb, legperverzebb vágyadra és arra, hogy én valóra váltom. Hát nem lenne mesés? – ekkor kisujjának külső oldala hozzámért ott, mire összeszorítottam lábaimat, Louis pedig elhúzta a kezét onnan és visszahelyezte eredeti helyére.
- Ennyit erről, szívem. – paskolta meg a combomat, én pedig vettem egy nagy levegőt.
- Ne légy mérges rám, csak mert igazam van! – felelte szórakozottan, mire szemet forgattam. – Nem szégyen, hogy kívánsz és ki szeretnéd velem próbálni, amiről olvasol. – folytatta, és hangjából hallatszott mennyire élvezi, hogy az idegeimen táncolhat.
- Nem beszélhetnénk valami másról? – néztem rá, mire napszemüvege mögül rám sandított és elvigyorodott.
- De, persze, miről szeretnél beszélgetni? – érdeklődött tök ártatlan hangon. Kis szélhámos.
- Nem tudom, mondjuk, hogy minek napszemüveg így december közepén? – rántottam vállat.
- Hát, nem tudom, szerintem egész jól áll nekem, mit gondolsz babám? – „babám". A babája vagyok.
- Ehhez nem fér kétség. – sóhajtottam fel, hisz mégse tagadhattam le, hogy piszok jól néz ki.
- Na, ugye? Te is kérsz egyet? – nyitotta ki a kesztyűtartót fél kézzel és kivett belőle egy pont ugyan olyan napszemüveget mint az övé, csak kisebb méretben. A kezembe nyomta, én pedig felvettem, majd lehajtottam a fejem fölött lévő napellenzőt és megnéztem magam a tükörben.
- Neked jobban áll. – feleltem, mire rám nézett.
- Ehhez nem fér kétség... babám. – felelte vigyorogva és ugyan szemüveg volt rajta, de láttam, hogy kacsintott és ebből tudtam, hogy csak viccelt. - Iszonyatosan élvezi, amit csinál. – állapítottam meg magamban.
- Tökéletes és még tudja is magáról. – ingattam a fejem rosszallóan, de nem tudtam elrejteni szórakozott arckifejezésemet akárhogy is próbáltam.
- Hát, én már csak ilyen vagyok, de nem bánod, igaz? – simogatta meg a lábamat, én pedig megráztam a fejemet.
- A világért se.

***
Újabb édes rész, de higgyétek el, nem mindig lesz az élet fenékig tejfel ebben a blogban sem, épp tegnap írtam meg egy kisebb összeveszést, szóval így készüljetek. 🙄
De nem kell aggódni, az még odébb van, olyan kilencven valahanyadik rész vagy hogy.
Mindegy. Ahogy láttam elértük a 8k 'voteot' ami nagyon boldoggá tett, köszönöm szépen! 😊❤
All the love.x.

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro