*Louis szemszöge*
Egy kétszemélyes műbőrkanapén ültem Olivia próbafülkéjével szemben és vártam, hogy elkészüljön. Ahhoz képest, hogy péntek délután volt, nem kifejezetten voltak sokan az üzletben, amit furcsálltam, de egyben örültem is neki. A végén még felismernek minket!... Azta, ez most pont olyan volt mintha valami Hollywoodi sztárok lennénk, akik a rajongók meg a paparazzók elől bujkálnak. Haha, tiszta agyrém!
- Louis! – szólt ki egyszer csak, mire én a nevem hallatán fölkaptam a fejemet. – Szükségem lenne a véleményedre, mint férfi. – folytatta, mire az én szemeim hatalmasra tágultak, de aztán elvigyorodtam.
- Ez tetszik. – jelentettem ki és ő elhúzta a próbafülke függönyét, megfordult, majd bal válla felett rám nézett.
- Melyik naci emeli ki jobban a nem létező seggemet? Ez, vagy ami előbb volt rajtam? – érdeklődött, nekem pedig elakadt a lélegzetem. Hirtelen nem is tudtam mit mondani, így csak a fenekére pillantottam és oldalra biccentettem a fejem.
- Fordulj oldalra. – mutogattam az ujjammal, mire úgy tett, ahogy mondtam. Nem értettem mi baja volt az alakjával, csodálatosan nézett ki. Igaz, nem voltak nagy adottságai, de nem is volt szüksége rájuk. Káprázatos volt azok nélkül is.
- Szerintem ez jobb. – feleltem pár hosszú másodperc után. – Mármint, mindkettőben lélegzetelállító vagy, de ez nekem jobban tetszik. – javítottam ki magam zavartan, mire ő fürkészett még egy kis ideig, majd végül bólintott egyet és visszahúzta a függönyt. - Körülnézek még amíg átöltözöl, rendben? Várj meg itt. – szóltam be neki, mire ő csak kikiabált egy „rendben-t", én pedig a fehérneműk felé vettem az irányt.

***

*Olivia szemszöge*
A próbafülke függönye kicsit elhúzódott és Louis bedugta a résen a fejét.
- Felpróbálnád a kedvemért ezeket? – nyomott a kezembe egy fekete fehérnemű szettet. Felhúzott szemöldökkel méregettem a ruhadarabokat, amik igazából jól néztek ki. Nem volt túlságosan kihívó, csak a szélüket díszítette csipke, egyáltalán nem hasonlítottak azokra a darabokra, amiket csak egyetlen alkalomra vesznek a nők, tudván, este úgyis széttépve hever majd a padlón. – Szerintem remekül állnának rajtad. – mosolygott, majd magamra hagyott engem a fekete melltartóval és bugyival.
Úgy döntöttem nem ellenkezem vele, így csak szó nélkül felpróbáltam a melltartót, viszont a bugyi ránézésre megmondtam, hogy jó rám, így azt csak felakasztottam a fogasra.
Valóban jól állt nekem. Őszintén, olyan volt, mintha rám öntötték volna. Melleim formája szépen kirajzolódott felül, akárhogy fordultam, valójában tetszettem magamnak.
- Milyen? – kukkantott be Louis ismét, tekintetünk pedig találkozott a tükörben, majd arcomról a felsőtestemre pillantott. Reakcióját néztem, ajkai egy kicsit elnyíltak és oldalra biccentette a fejét. – Wow! – bökte ki, miközben belépett a fülkébe és beállt mögém. Megigazította a melltartó pántját, majd az arcomra nézett és lágy mosolyra húzta a száját.
- Megvehetem neked? – nyomott csókot a vállamra, a szívem pedig ekkor nagyobbat dobbant. A bugyiért nyúltam és megnéztem a címkét, ami rajta lógott, s mikor megláttam az árát nagyra nyitottam a szemet. Hol vagyunk? A Victoria's Secretben?
- Nem! Kizárt. – ingattam a fejemet.
- Héj, ne nézd az árát! – kapta ki a kezemből Louis a vékony ruhadarabot.
- Louis, ez... nem. Nem fogadhatom el! Nem költhetsz rám ennyi pénzt. – ingattam a fejem, míg ő szembe fordított magával.
- Már miért ne költhetnék? Tudtommal a barátnőm vagy. – ráncolta a homlokát és csípőre tette a kezét. Látszott rajta, hogy hajthatatlan a témával kapcsolatban.
- És ez indok arra, hogy kinyald a se... - nagyra nyitottam a szememet, Louis pedig felnevetett.
- Na idefigyelj, cicabogár, megvesszük, haza megyünk és ott nyallak ahol csak akarod. – kuncogott, én pedig zavaromban a padlóra szegeztem tekintetemet. Megsimogatta a karomat, mire libabőrös lettem és az ajkamra haraptam.
- Nem is tudom Louis, nem szeretném, hogy rám költs, még csak viszonozni sem tudom. – feleltem erőtlenül, mert nem tudtam ellenállni neki. Tudtam, hogy úgy is megveszi nekem, ha meg akarja, csak az időt húzhatom, meg az idegeit.
- De én szeretnék rád költeni. És nem kell viszonoznod. Vagy neked nem tetszik? – érdeklődött oldalra biccentett fejjel.
- De, ez gyönyörű, de...
- Csak ez a lényeg! Kapd le magadról, én addig beállok a sorba. Találkozunk a kasszáknál!

***

Miután fizettünk, úgy értem Louis fizetett, átsétáltunk a Sainsbury's-be, mert Louis azt mondta elfogyott pár dolog otthon és az a szupermarket volt a legközelebb, hisz plázán belül volt.
Gyorsan összekapkodtuk a szükséges dolgokat, vaj, tea, szappan és ehhez hasonló dolgok, majd mikor már a pénztárhoz mentünk volna, Louis egyszer csak megtorpant és egy lepést sem ment tovább, helyette inkább a polcon pihenő óvszereket kezdte nézegetni.