Louis megállt a suli utcájának a sarkán, de mikor ki akartam szállni, megfogta a kezem és megállított.
- Nem felejtettél el valamit, édes? – kérdezte pimasz mosollyal az arcán, mire én csak felvontam a szemöldököm és körülnéztem.
- Nem, szerintem minden megvan. – rántottam vállat, ekkor pedig hozzáért az arcomhoz és végighúzta hüvelykujját az alsóajkamon, mire szemeim elkerekedtek.
- Biztos, gyönyörűm? – suttogta és közelebb hajolt hozzám. Éreztem meleg leheletét a számon, mire megborzongtam és behunytam a szememet, ekkor pedig ajkai bekapták az enyémet és kicsit meghúzta azt. Felsóhajtottam és ő elhúzódott tőlem, majd mélyen a szemeimbe nézett.
- Csókolj vissza. – beszélt ajkaimra, azután ismét megcsókolt, de ezúttal már nem olyan óvatosan. Nyelvét beengedtem a számba és hagytam, hogy egy kicsit enyémmel játsszon, de végül elszakadtam tőle, mert attól tartottam, később már nem lennék képes leállni.
- Mennünk kell. – emlékeztettem, mire bólintott egy aprót. A kilincshez nyúltam, hogy kinyissam az ajtót, de ismét megszólalt:
- Várj egy percet! – felé kaptam a fejemet és láttam, hogy a kesztyűtartóban kezd kutakodni valami után. Pár másodperccel később a kezembe csúsztatott valamit, amiről miután megnézetem micsoda, kiderült, hogy egy kulcs.
- Ez...
- Legyen nálad. Ha van kedved, suli után rögtön gyere hozzám. Valószínűleg egy fél órával előbb ott leszel, de így be tudsz majd menni. Számíthatok rád? – simogatta meg a karomat mosolyodva. Hát hogy a picsába ne számíthatna? Hogyan tudnék neki nemet mondani?
- Persze, azt hiszem. – feleltem halkan és lesütöttem a szememet, mire lehelt még egy apró csókot a számra, mielőtt tényleg kiszálltam volna a kocsiból.

***

Tesi után szinte rohantam a buszmegállóhoz, hogy elérjem a korábbi buszt, bár esélytelen volt. Utáltam ezt az egészet, mert amúgy is rohadt fárasztó napom volt, hát nem még a buszhoz is rohannom kellett? Agyrám ez az egész, komolyan!
Mikor odaértem meglepetten néztem Lorira és Niall-re, hisz még mind a ketten ott voltak és full nyugodtan bámészkodtak egymás kezét fogva.
- Baszki, azt hittem már lekéstem. – sóhajtottam fel, mikor megálltam mellettük.
- Te mégis hol a szarban voltál?! Mindenhol kerestelek, úgy volt, hogy a szekrényeknél találkozunk! – nyitotta nagyra a szemét Lori. Upsz, tudtam, hogy valamiről megfeledkeztem!
- Ja, igen, bocsi, csak Mrs. Simson feltartott. Valami e-maillel zaklatott, amire anyám nem válaszol neki. – forgattam meg a szemem hitelesebbé téve hazugságomat. Persze semmi köze nem volt az egészhez az ofőnkünknek, csak tesi után még bementem Louis-hoz egy csókra, meg beadni a felsőmet, ahogy azt reggel megbeszéltük, de alig tudtam tőle elszabadulni.
- Hát nem csodalom, annak a nőnek én se válaszolnék! – nevetett fel Lori, míg Niall átkarolta őt. - A hétvégén megint vetítenek valami új filmet. Állítólag már minden jegy elkelt, de Nie tudott szerezni hármat, mert a haverja ott dolgozik, tudod. Van kedved velünk jönni? – érdeklődött barátnőm mosolyogva. Úristen, már megint egy hülye hétvégi program és mi van, ha Louis tervez valamit?
- Hát nem tudom srácok, még kiderül. – rántottam vállat, bár asszem' mindkettőnek sikerült leszűrnie, hogy rohadtul nincs kedvem velük mozizni. Uhm, szegények, pedig esküszöm nem rossz a társaságukban lenni!
- Rendben. – húzta el a száját Lori, pont mikor Niall biccentett egyet.
- Itt a busz.

***

- De miért itt szállsz le? – kérdezte Niall meglepetten.
- Ja, csak találkozunk Flora-val a parkban. Tudjátok milyen idióta, mindig kitalál valamit! – nevettem fel halkan, bár nem volt túl kellemes hazudni a barátaimnak.
- Jaa... hát oké! Holnap találkozunk! – mosolygott rám barátnőm, mire én intettem egyet feléjük és leszálltam a buszról.
Sietősen sétáltam Louis háza felé, nem akartam, hogy bárkinek is feltűnjön, milyen sokat vagyok nála, mert abból komoly baj lenne, ha kiderülne, hogy több van köztünk egy sima tanár-diák viszonynál.
Ahogy egyre közeledtem a már jól ismert házhoz a sarkon, megpillantottam az ajtaja előtt egy barna hajú nőt. Ő volt az. A lány, akihez Louis hozzáért, tudjátok... úgy.