- Rendben. Akkor felteszem azt a kérdést, amit hétfőn már föltettem egyszer. Mit tegyek? - kérdezte széttárt karokkal, én pedig felsóhajtottam. Nem tudtam mi a helyes. Nem tudtam, hogy lehetséges-e az, hogy mellettem van és még boldog is. Végül is mellettem ki lehetne boldog? Meg kellett próbálnom vigyázni rá, de nem tudtam, hogy csináljam.
- Feledtesd el velem a dolgokat, amik azon a csütörtökön történtek. - suttogtam, az ő szemei pedig hatalmasra nyíltak.
- Előre szólok, hogy nincs a birtokomban olyan kémiai vegyszer, ami kitörli az emlékezetedet. - rakta fel mindkét kezét, de én csak fölnevettem és tarkójára simítottam a kezemet.
- Nem kell hozzá varázsitalt kutyulnod. - ingattam a fejem. - Elég az ajkad is. - ekkor a szájára pillantottam, majd vissza szemeire.
- Gondolod, ha megcsókollak, olyan lesz minden mintha mi sem történt volna? - érdeklődött és kisimított egy tincset az arcomból.
- Hát, ha sokáig csinálod... talán. - rántottam vállat. - Csókolj úgy, mintha tényleg ez lenne az utolsó. Mintha nem lenne holnap és nem állna rendelkezésünkre több idő, hisz sose tudhatjuk, mikor ér véget. - suttogtam. - Cserébe egyet megígérhetek. – szorítottam össze ajkaimat. - Ígérem, hogy úgy fogok vigyázni a szívedre, mint még semmi másra azelőtt, hogy boldog légy, miközben mellettem vagy, feltéve, hogy ott akarsz lenni. - mondtam lebiggyesztett ajkakkal és lehajtottam a fejem, de ő ekkor azonnal állam alá nyúlt és kényszerített a szemkontaktusra.
- Ez minden vágyam. – súgta a számra, majd az övét az enyémre tapasztotta és azonnal átdugta nyelvét a számba. Átölelte a derekamat, míg én beletúrtam kócos hajába, az az érdekes érzés, meg már megint a gyomromban volt, kíváncsi voltam, megszűnik-e valaha a közelében. Kezeit szép lassan a fenekem alá csúsztatta és megszólalt:
- Ugorj! - rögtön kapcsoltam és pillanatok alatt Louis karjaiban voltam, aki rögtön meg is indult velem az emelet felé. Volt egy olyan érzésem, hogy holnapra már nem lesz szüzességem, de nem voltam benne teljesen biztos, hogy Louis most akarja megtenni. Azt hiszem meggondolatlan döntés lett volna, hisz még minden olyan friss volt. Valahol mélyen még a düh is bennünk tombolt a másik iránt, ez pedig lehetetlenné tette a gyengédséget.
Felvitt a szobájába, majd lassan végigdöntött az ágyon és miután fölkapcsolta az éjjeli lámpát, fölém mászott. Nem szólt egy szót se, csak folytatta ajkaim becézését, miközben a felsőm alá nyúlt és puha bőrömet kezdte cirógatni. Erős de ja vum volt, ez arra a délutánra emlékeztetett, amikor először csókolóztunk és ő leállt. Mikor ez eszembe jutott, hirtelen elszakadtam tőle és kicsit távolabb húzódtam.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva a szemeimbe nézve. - Valami rosszat tettem? - válaszul csak a fejemet ingattam.
- Nem, te sosem csinálsz semmi rosszat, azon kívül, hogy nagyon szeretsz engem, a baj velem van - feleltem, ő pedig nyomott egy nagyon apró puszit a számra és elmosolyodott.
- Nincs veled semmi baj. – biztosított, ekkor pedig rajtam volt a sor, hogy megcsókoljam őt, amit persze Louis azonnal viszonzott is. Ajkait lassan mozgatta enyéimen, nem sietett sehova.
Kis idő után áttért a nyakamra, keze pedig ekkor már nadrágon keresztül simogatott. A szájába nyöszörögtem, mire ő elvigyorodott és homlokát az enyémnek döntötte. Az alhasam egyfolytában bizsergett, annyira kívántam őt, de még mindig tartottam egy kicsit ettől az egésztől.
- Biztos vagy benne, hogy ma szeretnéd? - kérdeztem, de aztán rájöttem, hogy valójában ezt a kérdést neki kéne feltennie nekem.
- Nem szívem, ma még nem fogunk lefeküdni, csak mutatok neked valami újat. - kacsintott.
- Micsodát? - kérdeztem izgatottan, de ő elhallgattatott ajkaival.
- Majd meglátod, de garantálom, hogy élvezni fogod. - erre elvigyorodtam, az ő ujjai meg már a sliccemet babrálták. Egy gyors mozdulattal kipattintotta a gombot a helyéről, majd ismét megcsókolt miközben becsúsztatta kezét a feszes farmeranyag alá és simogatni kezdett, de egyelőre még csak bugyin keresztül. Nyögtem egyet, ahogy elszakadtam tőle, ő pedig szabad kezével elkezdte felfelé húzni a felsőmet. Segítettem neki levenni, majd kezét a hátam alá csúsztatta, de hirtelen megállt és rám nézett.
- Levehetem? - pillantott szürke melltartómra, ami szerintem Louis esküdt ellenségének számított azokban a percekben. Csak bólintottam egy aprót, és míg homlokon csókolt, egy egyszerű mozdulattal kicsatolta a szerinte nem idevaló ruhadarabot, én pedig kibújtam belőle. Felpillantottam rá, hogy lássam reakcióját, de ő nem nézett a szemembe, helyette elnyílt ajkakkal melleimet bámulta. Megnyalta a száját, de továbbra se mozdult, nekem meg már kezdett elég kellemetlenné válni a helyzet, így csak orrommal lágyan megböktem az arcát, mire észhez tért és szélesen elvigyorodott. Végigsimított a mellkasomon, én meg libabőrös lettem, a következő pillanatban pedig Louis már jobb mellemet kényeztette a nyelvével. Ziháltam miközben mellbimbómat szívogatta, míg szabad kezével a másikat addig csavargatta, míg kemény nem lett.
- Louis! - nyögtem mire abbahagyta összes eddigi cselekedetét és kihúzta kezét a nadrágomból. Kérdőn néztem rá, de aztán rájöttem, hogy csak azért állt le hogy meg tudjon szabadítani többi ruhadarabomtól is. Elkezdte lehúzni rólam fekete csőnadrágomat, de meggyűlt vele a baja rendesen.
- A picsába. - morogta, mikor rájött, hogy elég nehéz lesz leszedni rólam a nacimat. - Miért nem tudtál egy laza melegítőben jönni? - kérdezte és ekkor az ágy végébe mászott, hogy majd a száránál fogva húzza le rólam.
- Honnan tudhattam volna, hogy mit fogunk csinálni? Megírhattad volna SMS-ben, hogy hogy készüljek. - vágtam vissza nevetve, mikor végre sikerült lerángatnia rólam a farmeromat.
- Mert én tudtam, hogy ki foglak nyalni, nem?