- Őszintén, mit szégyellsz? A lapos hasadat vagy a karcsú derekadat? Csak mert egyszerűen tökéletes vagy. – nem tudtam mást tenni, csak a fejemet tudtam ingatni, egyetlen hang se jött ki a számon.
- Tévedsz. - tátogtam, de szerencsére Louis jól olvasott szájról, így maga felé fordított.
- Tudod, nem értelek. Úgy mész végig a folyosón, mintha te lennél ott az atyaúristen, közben meg nem értesz egyet azzal, hogy tökéletes vagy? Hogy van ez? - kérdezte hitetlenkedve. Felidegesített, hogy nem értett engem. Kurvára felcseszett, pedig nem az ő hibája volt. - Mármint... úgy értem, játszod a nagy egoistát és elsőre az ember, azt gondolná rólad, hogy beképzelt vagy, holott ezek szerint eléggé önbizalom hiányos.
- Te ennyire kurvára vak vagy, vagy csak tetteted? - kérdeztem és hátráltam egy lépést, hogy rendesen a szemébe tudjak nézni.
- Tessék? - rázta meg a fejét, hisz nem érthette. Fogalma sem volt.
- Miattad vagyok ilyen, te idióta! Nem veszed észre, hogy csak meg akarok felelni neked? Meg voltam elégedve magammal, amíg nem jöttél te be a képbe és nem akartam a tökéletesnél is tökéletesebb lenni. Minden a te hibád, minden kibaszottul a tiéd. - temettem arcomba a kezemet, csak hogy véletlenül se találkozzon tekintetünk, mert annak biztos sírás lenne a vége.
- Hova akarsz még megfelelni nekem? Az isten áldjon meg! - fogta meg két karomat és kicsit megrázott, hogy felvonja magára figyelmemet. Rá néztem, pillantása pedig értetlen volt. - Beléd vagyok bolondulva, fel tudod ezt fogni? Megőrjítesz, úgy ahogy vagy, az egész lényed kicseszettül vonz engem és úgy kívánom a tested, mint még soha semmit. Ha ennél is tökéletesebb lennél, elmegyógyintézetbe kerülnék, mert azt se hinném el, hogy létezel. Miattam ne becsüld alá magad, mert esküszöm kiugrom az ablakon. - fogta két keze közé arcomat és mélyen a szemembe nézett.
- Hát, annak nem örülnék. - húztam lágy mosolyra a számat, mire ő mélyet sóhajtott, majd ölelésébe vont. Fejemet a mellkasának nyomta és közben a hajamat simogatta.
- Olyan butus vagy. - suttogta egy fejbúb puszi után.
- Tudom. - feleltem és átöleltem a derekát.
Néhány percig egyszerűen csak öleltük egymást. A legtöbb ember azt gondolná, ez egy elég kínos szituáció, mármint... egy helyben ácsorogni és a másikat szorongatni perceken keresztül, de valójában nagyon is kellemes volt.
Felnéztem rá, ő pedig nyomott egy apró csókot a számra. Tényleg nagyon apró volt, épp hogy hozzám ért.
Szép lassan elengedtük egymást, én pedig elkezdtem lehúzni magamról fekete, szűk nadrágomat. Louis a fürdőkád szélén ült, kék tekintetével pedig testemet pásztázta, ami eléggé zavarba hozott. A zoknimat is levettem, így már csak fehérneműben álltam a fürdő közepén. Még mindig nem tetszett a gondolat, hogy meztelen leszek előtte, valahogy nem tudtam megbarátkozni vele. A melltartóm pántjához nyúltam, de ő ekkor megszólalt:
- Szabad? - nyúlt felém, miközben fölállt. Ő szerette volna levenni rólam.
- Nem. És fordulj el. - válaszoltam közömbösen, mire mintha megszeppent volna. Ajkai kicsit elnyíltak, ahogy szemeimbe nézett, látszott rajta, hogy vívódik önmagával. Nem tudta eldönteni, hogy kiakadjon, vagy egyszerűen csak teljesítse kérésemet. - Kérlek, Louis. Csak fordulj a másik irányba. - szorítottam össze ajkaimat, mire ő felsóhajtott, de végül nem ellenkezett. Megfordult, én pedig gyorsan meztelenre vetkőztem, majd a következő pillanatban már a kádban is voltam.
- Megfordulhatsz. - adtam engedélyt Louis-nak, ő pedig hátra pillantott. Mikor látta, hogy a kádban ülök, testemet pedig nyakig fedi a hab, csak kifújta az eddig bent tartott levegőt és közelebb sétált a kádhoz.
Egy gyors mozdulattal letolta magáról bokszerét, én pedig kifejezéstelen arccal végigpillantottam testén, majd visszanéztem arcára. Igazából zavarba hozott, hogy tök pucéran, egy szál pöcsben állt előttem a KÉMIATANÁROM, de ezt nem mutattam ki, legalábbis igyekeztem nem elpirulni. Nem láttam ugyan, csak egy fél pillanatig, de meg tudtam állítani, hogy akkora szerszámmal rendelkezik, aminek valószínűleg merev állapotban a fele se férne belém, bár nem tudom miért gondolkodtam el ezen. Mi le fogunk feküdni egymással?