Bruce és én futólépésben igyekeztünk a kémiaterem felé, de az pechünkre a suli másik végében volt. Berontottunk az ajtón, odabent pedig Louis már nagyban tartotta az órát.
- Bármi nyomós oka a késésnek? – nézett ránk várakozásteljesen, miközben engem és a mellettem álló fiút méretette.
- Nem találtam a szekrény kulcsom. – vágta rá haverom, aki majdnem két fejjel magasabb volt nálam.
- Én meg segítettem neki megkeresni. – mondtam rögtön utána, mire Louis felhúzta a szemöldökét.
- Khm, ebből szex lesz. – köhintett Zack, valahonnan a harmadik padsorból, mire megforgattam a szemem. Louis csak grimaszolt egyet, majd válaszolt előbbi mondatomra:
- Milyen nagylelkű. – mondta enyhén gúnyosan. Na, mi az, Tomlinson? Csak nem féltékeny vagy? – igyekeztem leplezni vigyoromat, de azt hiszem, nem igen sikerült.
- Tudja tanár úr, én már csak ilyen vagyok. – mondtam, miközben az utolsó sor felé vettem az iránt.
- A késés be lesz írva mindkettőnek. – vetette még oda legkedvencebb tanárom, majd a táblára kezdett írni.
- Túlélem. – motyogtam, miközben odahúztam egy széket Eve és Flora közé és letettem az asztalra a cuccom.
- Mi a téma? – kérdeztem, mire Eve csak vállat rántott és tovább telefonozott.
- Ki lettek javítva a dolgozatok, amiket múltkor írtatok, hát, mit ne mondjak, nem lettek túl fényesek a jegyek. – köhintett Louis és összerendezte az írólapokat az asztalon. - Oliver, kiosztanád légy szíves? – nyújtotta át a dogákat az egyik első sorban ülő fiúnak, aki azonnal tette, amire kérték őt. Az enyémet lefordítva kaptam meg, én meg rögtön megforgattam a szememet. Tudom hányas, meg se kellett volna néznem, de végül megfordítottam és...
- A kurva élet, ez egy kettes. – ahogy ezt így hangosan kimondtam, rögtön a számra szorítottam a kezemet, de szerencsére nem igazán foglalkozott velem senki. Fölkaptam a fejemet, Louis a tanári asztal mögött állt és somolygott. Felpillantott és mikor látta, hogy őt nézem, vigyorogva kezdte ingatni a fejét.

***

Ahogy a csöngő megszólalt, Louis elköszönt, mi pedig mind kitódultunk a teremből. Ahogy a szekrények felé sétáltam, épp az Instagramon tekertem végig, amikor SMS-em érkezett. Reméltem, hogy ő az, de azért nem füztem hozzá túlzottan nagy reményeket, ám mikor megnyitottam, rájöttem, hogy sejtésem beigazolódott.

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Egy kis pénteki kémia?😏"

Magamban felnevettem, majd már írtam is vissza neki.

Én: „belefér az időmbe😏"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Remek, négyre ott vagyok. Pizsit hozol?😊"

A szemöldökömet kezdtem ráncolni, majd pötyögni kezdtem. Pizsibulit tartunk vagy mi?

Én: „nem lol"