Pont amikor beléptem a terembe, megszólalt meg a csöngő, így mázlimra nem késtem el.
Beültem Lori mellé az utolsó padba és ledobtam a töricuccom az asztalra, majd sóhajtottam egyet. Azt hiszem ezt nem kellett volna... Louis, csak... biztosan megbántottam.
- Hát te? Mi a halál volt tegnap veled? - húzta föl a szemöldökét kíváncsian barátnőm. - Miért mondtad azt egyáltalán anyádnak, hogy nálam alszol? - kérdezte értetlenül.
- Mert későn vetítették a moziban a filmet és nem akartam, hogy parázzon miattam, meg a kései hazaérésről papoljon nekem. - magyaráztam szem forgatva.
- Neked vannak a leghülyébb ötleteid a világon. - mutatott rám.
- Ja, meglehet. - rántottam vállat. - Tanultál? - nyitottam ki a füzetemet, hátha emlékszem valamire a múlt óráról, de semmi nem ugrott be.
- Nem, de nem is kellett, mert ma prezentációkat hallgatunk. - felelte, miközben a telefonján pötyögött.
- Komolyan? Niall két teremmel arrébb van és a telefonotokon keresztül kommunikáltok? - kérdeztem karba tett kézzel és hátradőltem a széken, miközben föltettem a lábam a padra.
- Honnan veszed, hogy vele beszélek? - húzta el a száját.
- Ugyan már, ismerlek. - legyintettem.
- Pénteken amúgy vacsizni megyünk a családjához és istenem... annyira izgulok! - vigyorgott izgatottan.
- De miért? Már találkoztál velük. - nevettem fel.
- Igen, de csak most fogják megtudni, hogy valójában együtt vagyunk. Szerinted mit fognak szólni? - kérdezte nagyra nyílt szemekkel.
- Nem tudom, de ha valami gazdag picsának mutatod magad, tuti be fogsz jönni nekik. - nevettem föl, mire ő megcsapta a karomat.
- Héj! Ők nem olyanok.
- Akkor meg nincs miért izgulni. - kacsintottam, pont mikor Mr. Parker belépett a terembe és egy „Jó reggelttel" köszöntött minket.

***

Imádtam a nagyszüneteket. Mindig ugyan olyanok voltak, mégis megunhatatlanok. Mellettem Niall és Lori dumáltak, én pedig Louis-t figyeltem.
Tudom, nem volt szép tőlem a reggeli és már akkor megbántam, amikor kiszálltam a kocsiból, de egyszerűen annyira idegesített, hogy azt hitte, függök tőle, hogy le kellett rombolnom az egóját.
Csak néha-néha nézett rám, de akkor sem mosolygott, csak azt figyelte, itt vagyok-e még.
Hirtelen jött ötletként, előhalásztam a zsebemből a telefonomat és rányomtam az SMS küldésre.
A címzett kiválasztásakor letekertem addig, amíg meg nem láttam a „Legkedvencebb tanárom🤓💘" nevet, majd miután rányomtam, elkezdtem pötyögni.

Én: „bocs a reggeliért :("

Vicces volt végignézni, ahogy észreveszi, hogy SMS-e érkezett, megnyitja, lágyan elmosolyodik, majd rám emeli tekintetét.
Mikor látta, hogy mosolygok, mintha az ő szája is fölfelé görbült volna, majd visszapillantott a telefonjára és ő is írni kezdett.

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Nem haragszom.😊"

Ezt olvasva felsóhajtottam, majd érkezett is egy újabb üzenet.

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Milyen órád lesz?"

Felnéztem, de ő nem rám figyelt, hanem a telefonjára, így visszapötyögtem neki.

Én: „irodalom :)"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Na, az jó! Verselemzés?😏"

Ezt olvasva elmosolyodtam, mert látszott, tényleg figyel rám és tudja, hogy az irodalom a kedvencem.

Én: „valami olyasmi, de már lassan unalmas lesz, mert mindet olyan könnyű értelmezni lol"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Szerintem csak te gondolod így. Valójában nem könnyű kitalálni mire gondolhatott az a sok szerencsétlen költő, mikor több száz évvel ezelőtt részegen írogattak.😂🙄"

Én: „lol igazából kibaszott könnyű. a férfiak esze már akkoriban is ugyan azon a dolgon járt 😂"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Most felkeltetted az érdeklődésemet.😯"

Én: „szex. csak kicsit burkoltabban fogalmaztak, mint manapság 😂😪😑"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Ezt kikérem magamnak. Az én eszem nem csak a szexen jár.😑"

Én: „okés, ott van még a kémia meg a foci. eltaláltam? 😝"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Nem!😂😕"

Én: „hazudsz 😒"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Tudod mit? Az én gondolataim helyett inkább beszéljünk a tiéidről. Kire gondolsz, amikor azokat a nyáltól tocsogó szerelmes verseket olvadod?😏"

Baszki! Gondolhattam volna, hogy ki fog térni és keresztbe fogja húzni a számításaimat!

Én: „nem gondolok senkire 😂"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Rosszul hazudsz, drágám.😉"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Tudom, hogy rám gondolsz olyankor.😏 Mindenről én jutok az eszedbe.💕"

Fel tudtam volna robbanni! Nem ismerhet ki ennyire! Nem engedhetem! Nem használhat ki...

Én: „öm... nem 😕"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Hazudsz! Ne hazudj nekem, ismerlek.😇"

Csak szeretnél, édes... csak szeretnél.

Én: „nem lol"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Kit akarsz becsapni, cicus?😻"

„Cicus?" Hát én meghalok! A szívem hangosan dübörgött, olyan hangosan hogy attól tartottam még ő is meghallja, bár tudtam, ez lehetetlen. - Olivia! Csak nyugodtan! Nem szabad hagynod, hogy az ujjai közé csavarjon! - korholtam le magamat. De hisz már az ujjai köré csavart! De erről neki nem kellett tudnia.

Én: „cicus? hol élsz te? 😕"

Én: felvilágosítanálak, hogy a föld nevű bolygón vagy, nem pedig csodaországban! te nem vagy alice és én nem vagyok cicus 😝"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Egy; juj, de be lettem oltva, azt a mindenit... Kettő; cicus vagy, méghozzá az én cicusom.🐈💕"

Felnéztem és ekkor láttam, hogy vigyorog. A csengő jelezte, hogy nemsokára kezdődik az óra. Nem vitatkoztam tovább vele, inkább mással folytattam a beszélgetést.

Én: „mennem kell :("

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Most az egyszer megmentett a csengő. Csak mázlid volt!😒"

Megforgattam a szemem, de már jött is a folytatás.

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Jó legyél. Csókollak.😘❤"

Nem foglalkoztam előző megjegyzésével, csak elindultam a termünk felé, de közben még mindig a billentyűzetet koptattam.

Én: „kérhetek valamit? 😐"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Mi lenne az?"

Én: „tesin ne kelljen kiköpnünk a belünket...🙏"

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „És miért ne?😁"

Felsóhajtottam, reméltem, hogy nem kérdezi, miért, csak visszaír egy „oké-t".

Én: „..."

Én: „épp megvan..."

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Oh..."

Legkedvencebb tanárom🤓💘: „Rendben van, majd meglátom, mit tehetek. :)"