*Louis szemszöge*
- De Liv, értsd meg, lehetetlenség úgy készülődni, hogy nem megyek be a fürdőszobába. – magyaráztam az emeleti folyosón ácsorogva, míg szerelmem egy szál törülközőben ácsorgott előttem a fürdő ajtajában és tudjátok mit akart nekem bemesélni? Hogy úgy kéne randira készülődnöm, hogy nem mehetek be a SAJÁT mosdómba, mert hogy őnagysága úgy gondolta, azt ő mostanra kisajátítja magának. És hogy miért? Mert Louiiiis, azt nem így szokás csinálni, csak készen láthatsz, egyébként is az első randinkról van szó, ami előtt nem hogy dugni, de csókolózni se szoktak. Csak, hogy értsétek, lefordítom. Nincs smaci, nincs petting és nincs aktus este tízig, amikor ugyanis hétszentség, hogy hazarángatom, ha fizetés nélkül kell otthagyni az éttermet is.
Lövésem sincs mi bajom van, de úgy éreztem magam tőle, mint egy kamasz, aki állandóan kanos és minden külső inger nélkül képes merevedést produkálni.
- Márpedig ide nem jössz be, ha fene fenét eszik se. – rázta a fejét, én pedig ekkor csípőre tettem a kezem.
- Olivia, ne légy gyerekes, így hogy fogok megborotválkozni? – érdeklődtem, hátha ezzel meggyőzöm, de úgy látszik, nem keltem elég korán, hogy túljárjak Miss Blue eszén.
- Sehogy! Tudod, hogy imádom a szakállad. – vonta föl a szemöldökét. Morogtam egy sort, majd kicsit más felé kezdtem boncolgatni a témát.
- Na és a hajam? Be kéne lakkozni, mert eléggé elaludtam az éjjel. – Liv erre fölvonta a szemöldökét kicsit feljebb pillantott a hajamra, majd pár perc gondolkodás után benyúlt a helységbe és egy kevés matatás után kezembe nyomta a hajlakkomat.
- Tessék, itt a fogkeféd is, csak hogy lásd, kivel van dolgod, intézd el a konyhában. – ezt hallva némán fölnevettem, míg elvettem tőle az előbb említett tárgyat, majd kacér arckifejezéssel a falnak támaszkodva, ajkaira beszélve, azt mondtam:
- És a fogkrém? – beharaptam a számat, míg Olivia vadítóan kék szemeibe néztem, aki látszólag nem volt épp játékos hangulatában.
- Felejtős, kicsi szívem, arra nekem van szükségem! – azzal a lendülettel pedig konkrétan rám vágta az ajtót.

***

*Olivia szemszöge*
Giccs és szemfényvesztés. Így tudnám leginkább jellemezni a helyet, ahová Louis hozott engem. Tudom, én mondtam neki, hogy valami flancos étterembe vigyen, de őszintén, mikor belegondoltam ebbe, nem épp ez jutott elsőként a szemembe. Egyszerűen minden csicsás volt. A csillár, a díszítés, a mennyezet, a vendégek és a személyzet egyaránt. Hányni tudtam volna, miközben körülnéztem a pincérünket várva, hogy az asztalunkhoz kísérjen.
Feltűnés mentesen Lou-ra sandítottam, ki továbbra is közel tartott magához, miközben belé karoltam, majd mikor ő is rám pillantott, akaratlanul is nyeltem egyet.
Kívülállónak éreztem magam. Nem oda valónak. Végig néztem magamon és a tülltől, ami a combjaimat takarta, csak rosszabbul kezdtem érezni magam. Talán túl kurvás vagyok ide.
- Mr. Tomlinson? Elnézést, hogy megvárattam önöket! Kérem kövessenek! – termett mellettünk szinte a semmiből egy harmincas éveiben járó pasas, akiről azt gyanítottam a pincérünk lehet az estére.
Szerelmem elrebegett egy halk köszönömöt, majd követtük őt az étterem hátuljába. Persze odafelé kaptam néhány szemet szúrós pillantást, amikről néha nem tudtam eldönteni, hogy elismerő vagy lenéző-e, az utóbbi gondolatától pedig gyomrom liftezni kezdett. Nem értettem mi történik velem, hisz azelőtt sosem érdekelt mások véleménye, de a tudat, hogy Louis mellett mutatkozom egy ilyen elit helyen, teljesen megbénított.
- Louis... - suttogtam, mire az említett személy csak bíztatón megszorította a kezemet, majd meleg tenyerét azonnal a hátamra simította.
- Nyugalom, édesem, fel a fejjel, csodásan festessz, mindenki téged néz, mindjárt vége van. – mondta Lou egy nagyon is nyugtató hangon, ekkor pedig éreztem, hogy testem elernyed és a feszültség feloldódik bennem.
Kihúztam magam, felszegtem a fejemet, hogy az orrom hegye a mennyezetre nézzen és úgy sétáltam tovább Louis oldalán a tűsarkúmban, mintha oda teremtettem volna.
Nem volt többé bizonytalanság, feszélyezettség, nem volt több aggály vagy fenntartás.
Csak ő és én voltunk. Meg persze a doncasteri elit.

***
meglepi :)