A második, valamivel vadabb és szenvedélyesebb együttlétünk után szótlanul feküdtünk az ágyon a gondolatainkba meredve. Fejemet Lou mellkasán pihentettem, ki a hajammal játszadozott, a tincsek végét csavargatta és volt példa arra is, hogy a hátamat cirógatta. Mindeközben én nyugodt és egyenletes légzésére figyeltem, miközben szíve erős lüktetését hallgattam a bal fülem alatt. Valójában elég fáradt voltam és tudni sem akartam, hány óra lehet, hisz tudtam, úgy is csak szörnyülködnék. Biztosan későre járt és a Louis-nál alvások sajnos nem arról voltak híresek, hogy másnap délutánba nyúlnak. Általában mindig hamar felkelek, ha észreveszem reggel, hogy változott a közeg és nincs mellettem. De persze nem bántam, hogy eddig fent maradtunk. Hazudtam volna, ha azt mondom, igen, hisz egy felejthetetlen estében volt részem a szerelmemmel, a férfival, ki oly' sokat jelent a számomra. Valójában nagyon fáradt voltam, viszont nem mertem álomra hajtani a fejemet. Nem akartam a nap végét. Nem akartam, hogy véget érjen a varázs és visszatérjünk a szürke hétköznapokba, amik ugyan Louis mellett nem voltak annyira elviselhetetlenek, sokkal jobb volt így, kettesben.
- Hm. – teljesen észrevétlen csúszott ki a hang a számon és tudtam, Louis nem hagyja majd figyelmen kívül.
- Mi az, drágám? Min töröd a fejed? – csókolt a hajamba a fejem búbján, miközben ujjbegyével lágyan megcirógatta lapockámat.
- Semmin, csak... ez egy jó nap volt. – mondtam elgondolkodva, majd anélkül, hogy felemeltem volna fejemet, lassan rá emeltem tekintetem.
- Igen? Ennyire jól érezted magad? – kíváncsiskodott, s úgy tűnt, enyhén meg van lepve.
- Igen. – bólintottam aprót. – Igen, Louis, a lehető legjobban. Köszönöm. – szólásra nyitotta száját, gondolom, azt akarta megkérdezni, micsodát, de mikor szemkontaktusunk elmélyült, csak lágy mosolyra húzta a száját és biccentett egyet.
- Igyekszem majd minél gyakrabban ilyet éreztetni veled és most nem csak...
- Shh! – tapasztottam szájára mutatóujjamat. – Tudom, hogy nem csak arra érted. – egy percig sem feltételeztem, hogy esetlen csak a testi gyönyörökért kellenék neki.
- Akkor jó. – szusszant, majd hátra feszítve a fejét a plafont kezdte bámulni. Hegyesre reszelt, fekete műkörmeimmel köröket kezdtem leírni mellkasán egyre lejjebb haladva, mígnem elértem mellbimbóját, ahol viszont megállapodtam. Ujjbegyemmel kezdtem ingerelni a hegyét, mire csak egy halk, zavart nevetés hagyta el ajkait, amit én nem tudtam hova tenni.
- Olivia... Olivia, Olivia, Olivia. – már beszéde módjától is libabőrös lettem, ahogy kiejtette nevemet. – Fogalmam sincs mi a terved, de ha egy harmadik menet, el kell hogy keserítselek. Nekem nem fog menni, attól félek, bealszom. – erre mindketten felnevettünk, majd jobb kezemre támaszkodva ülésbe tornáztam magamat.
- Nem volt semmilyen célom vele. – ráztam a fejem szórakozottan.
- Ez esetben ne csináld többet. – komorodott el komolyra fordítva a szót. Erre az én mosolyom is lehervadt és értetlenül kezdtem fürkészni őt. – Kibaszottul felizgat. – magyarázta meg, mire hatalmas kő esett le a szívemről.
- Komolyan? – érdeklődtem csodálkozón.
- Igen. A mellbimbóm az egyik erogén zónám. Olyan, mint a fejbőröm. Ha azt masszírozod is simán felizgulok. – ecsetelte, én pedig eleresztettem egy vigyort felé.
- Igen, az utóbbira rájöttem, de... - a homlokomat kezdtem ráncolni, mire ő megszólalt:
- Mi az?
- Nekem... nekem fogalmam sincs, hol vannak az ilyen helyek a testemen. - kezdtem kétségbe esni, az ijedtség pedig pillanatokon belül arcomon is kiült. Louis reakciómon csak jót derült, majd egy homlokcsók után a fülemhez hajolva azt súgta:
- Ne aggódj, majd én felfedezem őket.

***
najo en sose hittem volna, hogy ez a nap is eljön, de boldog első születésnapot a the chemistry between us-nak ! :')
el se hiszem, hogy ma egy éve, hogy kitettem az első részt !!
sajnálom, hogy nem az alkalomhoz illő hosszúságú a fejezet, de ez most így sikerült. :( a következő viszont nagyon jó lesz, ígérem ! :))
lots of love <3334