*Louis szemszöge*
Mikor fölébredtem, viccen kívül azt sem tudtam hol vagyok vagy, hogy mennyit aludtam. A szobában félhomály volt az éjjeli lámpa miatt és kellett pár másodperc míg eszembe jutott mi is történt pontosan köztünk Oliviával az este, mire hirtelen felkaptam a fejemet és oldalra pillantottam. Szerelmem nem messze tőlem, mellettem feküdt és kezeit a hasán pihentetve meredt a mennyezetre. Talán ez egy kicsit bizarrul hangzik így, de valójában semmi különös nem volt abban, ahogy viselkedett, hisz gyakran csinálta ezt, feltételeztem, mélyen el van veszve a gondolataiban éppen.
Mikor feltűnt neki, hogy őt fürkészem, rám sandított, de rögtön utána vissza is vezette tekintetét a plafonra, viszont az apró mosolyt, ami ott bujkált a szája szélén már nem tudta elrejteni.
- Mennyi... mennyi az idő? - kérdeztem egy torokköszörülés közepette, mert hangom elég karcos volt így ébredés után. Liv felsóhajtott, ülésbe tornázta magát és megnyomta az éjjeliszekrényen pihenő iPhone-ja gombját.
- Éjfél múlt. - nézett rám.
- Huh, akkor nem sokat aludhattam. - dörzsöltem meg a homlokomat.
- Nem, tényleg nem. - adott nekem igazat, majd lassan közel hajolva hozzám, nyomott egy csókot borostás arcomra. „Ajándékára" szusszantam egyet, majd mikor elhúzódni készült, dereka köré fontam jobb karomat és azt suttogtam a fülébe:
- Te nem mentél el. - apró, nedves puszikat hagytam nyaka érzékeny bőrén, mire felsóhajtott és kicsit oldalra biccentette a fejét, hogy jobban hozzáférhessek. Ebből én arra következtettem, teljes tudatában van annak, mire is készülök és ő is száz százalékig benne van.
- Nem, de ezt én már megoldottam magamnak. - kicsit távolabb húzódtam tőle, hogy jól lássam az arcát és mindent tudón elmosolyodtam, mikor megláttam, hogy elpirulva ajkait harapdálja.
- Ó, milyen önálló vagy. - feleltem szórakozottan, elnevetve a mondat végét. - Ezek szerint az én munkásságomra már nincs is szükséged? - vontam föl a szemöldököm kacéran.
- Jaj, dehogyis nem, nagyon is! - dobta át karját a vállamon, miközben a combomra ült és mélyen a szemembe nézett.
- Akkor... helyezd magad kényelembe.

*Olivia szemszöge*
Testünk párhuzamosan mozgott, amint ledőltem az ágyra, Louis már hajolt is fölém, hogy megcsókolhasson, én pedig igyekeztem teljesen átadni neki az irányítást. Nyelve belenyalt a számba, míg puha ujjbegyeit lágyan csupasz oldalamra simította, majd felsőajkamnak szentelt egy kicsivel több figyelmet.
- Mit szeretnél érezni, hm? - furakodott be kezével a lábaim közé, hogy végigsimíthasson rajtam.
- Rád bízom. - préseltem ki magamból a hangot, ő pedig mondatomra elégedetten elvigyorodott.
- Nagyon lazák vagyunk ma. - kuncogott. - Semmi kikötés vagy feltétel... a végén még hozzászokom. - nézett rám csillogó szemekkel, arckifejezéséről pedig sütött a szórakozottság.
- Miért, ki akarsz kötözni? - ráncoltam a homlokom könnyelműen, mire az ő szemöldöke felszaladt, mert elsőre nem esett le neki, hogy én ezt a kikötésre értettem.
- Nem... úgy értem... - torkára forrasztottam a szót, azzal, hogy én is elkezdtem beszélni:
- Szóval ezt most értsem úgy, hogy nem akarsz kikötözni? - színleltem enyhe sértettséget, de nyilván csak össze akartam zavarni és keresztbe tenni neki.
- Dehogynem, mármint... - mikor rájött, mit is mondott, szemei hatalmasra tágultak, én pedig csak győzedelmes vigyorra húztam a számat. Láttam, hogy magyarázkodni készül, de én gyorsabb voltam:
- Ne fáradj, ezt a menetet én nyertem, majd talán legközelebb. -kacsintottam, mire ő rosszallóan ingatni kezdte a fejét.
- Akkora egy szélhámos vagy. - morogta, de az én számat csak egy halk nevetés hagyta el.
- Wow, ez aztán a sértés! - kuncogtam.
- Nem megsérteni akartalak. - simított végig az orra hegyével az orcámon, mire mosolyom még szélesebb lett. - Ilyesmi nem célom. - puszilt arcon, én pedig végigsimítottam a kezemmel a hátán.
- Szeretlek. - suttogtam, pedig már rég túl voltunk azon az időszakon, mikor úgy mondtam ezt neki, mintha valami hatalmas titok lenne.
- Tudom. - lehelt csókot a homlokomra is és nem, most nem vártam el tőle, hogy kimondja ugyanezt. Tudtam, hogy úgyis így van.
- Louis? - motyogtam nevét.
- Hm?
- Lehetne... lehetne egy második menet? - felpillantva rá csak meglepett arckifejezésével találtam szembe magam.
- Nahát, nem hittem volna, hogy ilyen hamar ismétlést akarsz majd! - kuncogott zavartan. - Bár, ha jobban belegondolok, valahol mélyen mégiscsak sejtettem, hogy nem fogsz tudni egykönnyen leállni vele. - vigyorgott, én viszont a homlokomat kezdtem ráncolni. Jézus, mintha valami bűn lenne, hogy szeretek szexelni a pasimmal! - Kibaszott függő vagy. - folytatta, miközben orcámra simította a kezét és lágyan megcirógatott. - Esküszöm rosszabb, mint egy drogos.
- Ekkora baj, hogy kívánlak és szeretem veled? - húztam föl a szemöldököm, Louis pedig egy pillanatra megdöbbent, arckifejezése legalábbis erről árulkodott. - Én nem akarok itt nagyképűsködni vagy akármi, mert nem vagyok se jobb, se több másoknál, de esküszöm, még sosem éreztem sem ekkora lelki, sem ekkora testi vonzalmat valaki iránt, neked tényleg ilyen nagy gondot jelent, hogy tetszik az, amikor szeretkezünk? - kérdeztem halkan, hangom mégis hitetlenül csengett.
- De-dehogyis, épp ellenkezőleg, nagyon örülök, hogy én vagyok a szíved választottja, komolyan, igazi megtiszteltetés, hogy én lehettem neked az első szinte minden téren, ne butáskodj már! - hadarta és esküszöm, még ő tűnt sértődöttnek.
- Akkor jó. - sóhajtottam annyiban hagyva a dolgot. - Csak mert tényleg nem szeretném, ha amiatt lenne feszültség köztünk, mert te nem élvezed ezt annyira vagy...
- Édes istenem, már hogyne élvezném, te lüke? - döntötte homlokát az enyémnek, miközben ajkaimra beszélt. - Hogy fordulhat meg egyáltalán a fejedben, hogy esetleg nekem nem minden vágyam újra és újra együtt lenni veled? - kérdezte szkeptikusan, mire én válaszul csak vállat rántottam. - Mindennél jobban... én esküszöm, szinte sóvárgok minden egyes lélegzetvételed után, kérlek, ne vond kétségbe a szerelmemet, mert belepusztulok. - vett mély levegőt gondterhelten, én pedig éreztem, elérzékenyülök.
- Oké. - csak ennyit tudtam kinyögni és nyomtam egy nagyon apró, nagyon óvatos csókot Lou szájára.
- Akarom veled, nagyon is, de őszintén szólva, kétlem, hogy jó ötlet lenne ezt újra csinálni ilyen hamar. Pihenésre van szükséged. - mondta, de mikor ujjaimat éledező péniszére simítottam, az azonnal megrándult, mire nyelt egy nagyot. Ennyi volt. Teste elárulta elméjét.
- Ó, tényleg? Csak mert nekem úgy tűnik, megint csak a szükségleteidnek akarsz gátat szabni, ami alapból nem vezet jóra egy kapcsolatban. - kezdtem el lágyan masszírozni heréit, mire egy szisszenés után jólesőn felnyögött. - Belegondolni is rémes, hány viszony mehetett tönkre, csak mert az egyik fél kicsinyes módon elfojtotta az igényeit. - suttogtam a fülébe, de hangom kéjes volt, szöges ellentéte annak, amiről valójában beszéltem. Nem is értettem, hogy változhatott meg alig pár másodperc alatt a hangulat.
Lomhán kezdtem el pumpálni farkát, míg reakcióját néztem. Pillái egyfolytában rebegtek, miközben összezárta szemeit és homlokán apró ráncok jelentek meg. -Tudod, nem örülnék neki, ha egy napon emiatt lépnél félre. - mondtam komolyan és bár próbáltam leplezni hangomon, nagyon is rossz érzést keltett bennem már a gondolat is, hogy Louis megcsal.
- Én-én nem tennék olyat. - zihálta, majd mikor mondata végére ért kapkodni kezdett a levegő után. Imádtam, hogy én művelem ezt vele.
- Hát persze, hogy nem. - feleltem, de azt hiszem hangnemem eléggé gúnyosra sikeredett. Önkéntelenül is eszembe jutott a pillanat, mikor Louis ajtót nyitott és megjelent mögötte Eleanor egy szál paplanban. Egy kósza könnycsepp gördült végig az arcomon, mire azonnal összeszorítottam szemeimet, hogy a többi ne indulhasson utána. Szerencsére Lou semmit nem vett észre a dologból, visszafogottan élvezte a kényeztetést, amit adtam neki, így csak magamhoz szorítva nyomtam egy csókot a hajába és bár tudtam, ő nem lenne olyasmire képes, tudat alatt rettegtem, hogy valahogyan elveszítem.

***
najo idk ti hogy vagytok vele, de szerintem ez a fejezet egészen szép hosszúra sikeredett és volt benne minden, szóval kíváncsi vagyok mi volt a kedvenc részetek, komiban kérlek írjátok meg ! :) x