*minden álmom volt felhasználni ezt a képet, szóval most örülök, mint rajongó a koncertjegynek. lol micsoda hasonlat!*

Miután végeztünk a fürdőben, a hálóba mentünk felöltözni. Felvettem egy fekete leggingset, meg Louis egyik szürke hosszú ujjú felsőjét, ami ugyan elég nagy volt rám, marha kényelmes volt. Lou egy melegítő és egy egyszerű fehér póló mellett döntött, majd lementünk a földszintre. Mindketten a konyhába sétáltunk és míg Louis kinyitotta a hűtőt, én unottan a pultra könyököltem.
- Mi van kaja? – érdeklődtem.
- Nem tudom, mit akarsz, mi legyen? Tej például van, meg Coco Pops is. Megfelel vagy inkább mást szeretnél? – nézett rám, majd kivette a tejet, letekerte a kupakját és anélkül, hogy pohárba töltötte volna, beleivott.
- Nem, nekem jó az. – rántottam vállat, majd közelebb sétáltam hozzá és kivéve a kezéből az üveget, ittam belőle egy kortyot. Louis kicsit elmosolyodott, majd a számhoz nyúlt és miközben megnyalta a sajátját, megtörölte a szélét.
- Kiscica. – tett megjegyzést, miközben lenyalta az ujjáról azt a pár csepp tejet, amit letörölt a számról. Válaszul csak megforgattam a szememet és elővettem két müzlis tányért.
Reggeli közben Louis a híradót hallgatta, én pedig a telefonomat nyomkodtam, majd mikor ezt meguntam, megszólaltam:
- Mi a mai program? – Louis rám emelte tekintetét és megvonta a vállát.
- Nem terveztem semmi különöset. – felelte.
- És... zavarna, ha a nyakadon lógnék? Anyáék szerintem vásárolni mentek, otthon meg csak unatkoznék. – húztam el a számat.
- Mondtam valaha is, hogy baj, hogy velem vagy? – kérdezte, mire elgondolkodtam.
- ... Nem. – ráztam a fejem.
- Akkor meg? Milyen kérdés ez? – felállt és a mosogatóba tette a tányérját.
- Mindegy... Amúgy. A karácsonyt hogy tervezed? – érdeklődtem, mire furán nézett rám.
- Mi az, hogy hogy tervezem? – vonta föl a szemöldökét.
- Hát otthon leszel vagy...
- Hol máshol lennék, Olivia? – kérdezte cinikusan, ami kicsit megdöbbentett.
- Nem tudom, csak... a szülinapod is akkor van és nem tudom, hogy akarod tölteni. Csak egy ártatlan kérdés volt. – motyogtam.
- Otthon leszek, az is pont olyan nap, mint a többi. – mondta rosszkedvűen és elkezdett bepakolni a mosogatógépbe.
- Ezt most hogy érted? – kérdeztem zavartan. Louis rám nézett, majd mikor látta, hogy nem értem őt, felsóhajtott.
- Mondjuk úgy, hogy az utóbbi két évem karácsony mentes volt. – mondta, én pedig csak nagyokat pislogtam rá.
- Vagyis?...
- Nincs karácsonyfa. Nincs ajándék. Nincsenek kivilágított ablakok és nincs ünnepi ebéd sem. Nem... - rázta a fejét.
- De... miért? – nyögtem ki nagyot nyelve. Hogy nem lehet ünnepelni a karácsonyt?
- Csak egy jó okot mondj rá, amiért ünnepelnem kéne.
- Hát... - akartam mondani valamit, de aztán hirtelen minden összeállt.
- Leesett, igaz? Tudod a karácsony lehet szép karácsonyfa nélkül, ajándékok nélkül, fények nélkül, sőt, akár még kaja nélkül is... de család nélkül elég kellemetlen. – lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy elszorul a szívem.
- És... és mi van Danékkel? – érdeklődtem zavartan.
- Danék már harmadik éve Amerikában töltik a karácsonyt. Valahogy jobban bírják a meleget. – nevetett fel kínjában, míg én nyeltem egy nagyot.
- Sajnálom, Louis. – mondtam halkan, miközben újra és újra rossz érzés vette úrrá magát rajtam, de válaszul csak felnevetett. Nem, nem szórakozottan, sokkal inkább gúnyosan.
- Ne tedd, azt utálom. Teszek az emberek sajnálatára. – felelte flegmán, majd kivett a hűtőből egy sört és miután megbontotta, beleivott. A nappaliba sétált és leült a kanapéra, én pedig csak ültem és bámultam őt, miközben ezernyi kérdés árasztotta el az elmémet.
- És... és mi lenne, ha azt mondanám, hogy én szeretnék karácsonyozni veled? – sétáltam oda hozzá és leültem szorosan mellé egy párnára.
- Az mesés lenne. – mosolyodott el és ez nekem is mosolyt csalt az arcomra.
- Tényleg?
- Nem. – váltott vissza közönyös stílusba. – Nem ünneplem a karácsonyt se a te, se senki más kedvéért. – tudta le ennyivel vagyis... csak azt hitte, hogy letudta.
- Most miért vagy ilyen? Azt értem, hogy eddig miért nem ünnepeltél, de most már itt vagyok én. Vagy... engem nem szeretsz annyira, hogy...
- Miket beszélsz? Dehogynem! – vágta rá, miután hirtelen lenyelte a szájában lévő sört.
- Akkor, miért nem tudod megtenni a kedvemért? – kérdeztem értetlenül.
- Csak... nem. Egyszerűen szar érzés és kész. Miért nem tudod ezt elfogadni? – nézett rám keserű arckifejezéssel.
- Hát jó. – sóhajtottam. – Én megpróbáltam. A huszonnegyedikét veled töltöm, de a rákövetkező két napban otthon leszek. – mondtam Louis szemébe nézve. – A családommal. És karácsonyozni fogok. Épp úgy, ahogy azt az elmúlt tizenöt évben is tettem. – azzal pedig fölálltam.
- De...
- Szeretlek, Louis. De karácsony már azelőtt is volt, hogy téged megismertelek volna. És nem fogom csak azért megvetni, mert te ezt teszed. Az pedig, hogy nem vagy hajlandó osztozni velem a boldogságomban és a szeretetemben, már a te egyéni szocproblémád. – mondtam és elindultam az emelet felé.
- Mi? Olivia, várj már! Most meg hová mész? – kérdezte felháborodottan.
- Összepakolok és haza megyek.
- De nem úgy volt, hogy itt maradsz? – mikor ez elhangzott, már a lépcső tetején jártam.
- Bocs, meggondoltam magam.

***

Hogy haragudtam-e rá? Nem, dehogy. Szimplán, csak nem volt kedvem ezek után vele tölteni a napot. Azaz volt, de időre volt szükségem. Azt hiszem hülyeség volt olyasmiről ábrándozni, hogy majd együtt díszítjük fel a karácsonyfát Lou-val és főzünk valami finomat, majd este, összebújunk a kandallónál és megnézünk valami szar, elcsépelt karácsonyi filmet. Butaság volt azt gondolni, hogy ő ugyanennyire várja ezt, mint én, egyszerűen csak... badarság volt. Most valahogy jobb volt otthon. Le kellett nyugodnom. Nem szabad emiatt neheztelnem rá.

***
na hopp !
erre ki számított ?
remélem senki ! 😅
hogy tetszett a rész ?
és mit gondoltok, mi lesz így a karácsonnyal ?
remelem sikerül felkeltenem az érdeklődéseteket !☺
és mi a véleményetek Louis-rol?
írjátok meg kérlek !