A mai napon sikeresen egy újabb gyilkost sikerült elkapnunk, így több teendőm aligha volt az örsön este tíz környékén. Úgy gondoltam, hogy jól esne egy ital még hazamenetel előtt a közeli bárból, a Crystal Hall-ból, mi Szöul egyik leghíresebb helye volt az este, megnyugvó, italozó lelkeknek. Inkább hasonlított egy kávézóra, mint egy ittasoktól bűzlő helyre.

Nehézkes léptekkel nyitottam ki az ajtót, majd léptem be a zenével teletömött helységbe. Rajtam kívül még pár húszas éveiben járó és középkorú férfi üldögélt és iszogatott, elmélázva az életén.

Kivéve egy valakit.

Egy szín fekete ruhába öltözött, húszas pasi, egy jeges, epres vodkát iszogatott a telefonját nézve, s úgy látszott, hogy várt valakit. Valamiért a sok álmos és unott tekintetben ő volt az egyetlen éber és vidám teremtés.

Irigylem.

- Egy whiskey-t kérek, dupla jéggel.- ültem le a pulthoz, a táskámat magam mellé rakva, várva az italomat.

- Hosszú nap volt, kapitány?- kezdeményezett beszélgetést, Jin.

- Fogjuk rá.- bólintottam.

- Haza vigyelek meló után?- adta oda az innivalómat, mibe azonnal belekortyoltam.

- Nem kell. Hívok taxit.- sóhajtottam.

- Hé! Bocsi!- lépett hozzánk az ében fekete fiú, akinek szemei szinte a csillagokat megszényenítően ragyogtak, mikor Jinre nézett.

- Kérsz valamit?- kérdezte, Jin.

- Igazából tőle akarok valamit kérdezni.- biccentett rám.

- Tőlem?- emeltem fel a szemöldökömet.

- Igen!- bólintott.

- Mi lenne az?- kérdeztem vissza, unottan.

- Eljönnél velem egy randira?

- Túl sokat ittál, kölyök.- nevetett fel, a pultos.- Menj vissza, idd meg az italodat aztán spuri haza anyuékhoz.- csipkelődött.

- Nem vagyok már gyerek!- lett hirtelen komor a tekintete.- Komolyan mondtam!

- Bocsi, de nem. Ahhoz sok kell, hogy én elmenjek veled bárhova is.- válaszoltam, rekedt hangon.

Nem volt túl sok alkalmam hazudni, de most megvillogtattam, hogy mennyire jól megy. Sosem volt szándékom magam mellett tartani bárkit is, nem hogy egy gyereket! Nem vagyok bébi szitter sem az az ember akinek ideje van ilyenekre.

- És ha azt mondom, hogy felejthetetlen éjszakád lesz ha velem jössz?- hajolt a fülemhez.

- Na jó, elég volt.- pattantam fel, majd elkezdtem kifelé tolni a gyereket.- Menjél haza és mosd meg az arcodat. Nem állok le ittas gyerekekkel.- toltam ki az ajtón is.

- Várj!- fogta meg a kezemet.- Jungkook vagyok. Ez a munkahelyem és a telefonom.- szedett ki egy papír fecnit a zsebéből.- Ha van kedved...

Nem hagytam, hogy befejezze, elvettem a kezéből a papír darabot, majd bevágtam előtte az ajtót. Komótosan sétáltam vissza Jinhez, aki csak vigyorgott, mint egy tejbe tök.

- Mit vigyorogsz?- ültem vissza a székemhez.

- Elvetted azt a papírt.- kuncogott.

- Ha nem veszem, nem megy el.- vontam vállat.