Nehézkesen nyitottam ki a szemeimet, miközben a fejem elviselhetetlenül fájt. Egy átlagos szobában ébredtem, az ágyhoz bilincselve. Meg sem lepődtem. Tökéletesen elraboltak engem. Nem néztem ki Jungkookból, de a jó az egészben az, hogy még élek. Nem öltek meg és a fejemen kívül semmi sem fáj. Amilyen gyorsan tudtam, körül néztem, s megállapodott a tekintetem Jungkookon, aki szokatlan külsővel, ült a szoba fotelében.

- Eressz.- húztam meg a karomon a szorító bilincset.

- Ne haragudj, de muszáj.- ivott bele a kezében lévő whisky-be.

- Miért is?- ráncoltam össze a szemöldökömet, miközben felültem és az ágy támlájának dőltem.

- Még ilyen illuminált állapotban is sokkal erősebb vagy nálam és amúgy sem akarlak bántani. De gondolom te sem engem.- mosolyodott el.

- Ha bántani akarnálak már rég vergődnék, nem gondolod?- döntöttem oldalra a fejemet.

- Eszméletlenül szexi vagy.- sóhajtott fel.

Ha ezzel az információval tudtam volna kezdeni valamit, már rég megtettem volna, de lehetetlen ennek a fiúnak az eszén túl járni. Mindig előtted van egy lépéssel és tudja mi lesz. Jungkook egy igazi pszichopata. Nincs mit ezen szépíteni.

- Kösz.- válaszoltam végül.

- Felke...- rontott be a szobába egy alacsonyabb pasi, akinek furcsán vékony hangja volt.- Jungkook miért nem szóltál?- ráncolta a szemöldökét.

- Nem kötelező szólnom.- vont vállat.

- Szia, Taehyung!- köszönt nekem egy mosollyal.- Ne haragudj, hogy leütöttelek.- vakarta meg a tarkóját.

- Ugyan... Előfordul.- válaszoltam neki, kicsi cinikussággal, ami láttam, hogy nem tetszik neki, de végülis mit tehetett velem?

Semmit.

- Chim, hozz neki valamit inni és enni.- hesegette el a törpét, mire ő, mint egy jó pincsi, elment.

- Hol vagyok?- kérdeztem, de Kook csak elkuncogta magát.

- Ha nem álltál volna ki annyira amellett, hogy te rendőr kapitány vagy, tudnád.- itta meg a maradék italt.

- Keresni fognak engem.

- Ugyan... Sosem találnak meg. A telefonodat ott hagytuk, a ruháidat lecseréltük, semmi nyom sincsen. Egy kis hajszálat sem hagytunk a drága Hoseoknak.- állt fel, majd hozzám sétált és leült mellém az ágy szélére.- Az enyém vagy.- simított végig az arcomon.

- Nem.- ráztam meg a fejemet.

- Ugyan már.- kuncogott fel.- Én pedig a tiéd vagyok.- hajolt rá a számra.

Esküszöm, hogy nem akartam vissza csókolni, de lehetetlen volt ellenálni neki. Még mindig hozzá húzott a szívem, bárhogyis akarnám tagadni, szerelmes vagyok ebbe az undorító személybe.

- Itt vagyok!- nyitott be, Jimin, mi pedig szétváltunk.

- Engedd el.- szólt az alacsonyabbikra, miután az letette a tálcát a dohányzó asztalra.

- Miért?- emelte fel a szemöldökét a törpe.

- Mert én azt mondtam.- csattant fel Jungkook.

Nem tudom, hogy mi a tervük velem, mit tesznek majd velem, de semmi jó nem sülhet ki abból, ha én itt vagyok és köröznek engem. Lehet, hogy még azt is kitalálnák, hogy a bűntása vagyok Jungkooknak és segítek neki. Ahogy egyre jobban csak néztem ezt a fiút, nem láttam benne semmi emberit, nem vettem észre semmi gyengédséget. Ennyire jó színész lenne? Talán az is csak egy hatalmas hazugság volt, hogy szeret engem? Nem hiszem... Akkor már megölt volna. Nem kellek én ahhoz, hogy maga alá nyomja egész Koreát, ha ő azt akarja.