Már vagy egy hete történt, de én úgy érzem, hogy zuhanok. Jungkook annyira megváltoztatta az életemet, hogy úgy érzem, nélküle szétesik minden ami bennem van.

- Tae.- kopogott be Hoseok az ajtómon egy papírral a kezében.

- Mi az?- néztem fel az enyémek közül.

- Kész a szemtanú... Fantomképe. Szeretnéd megnézni?- nyújtotta felém.

Türelmetlenül szedtem ki a kezéből, majd raktam le az asztalomra a többi papír fölé. Meg akartam tudni, hogy ki is Mr. Bunny. Viszont amint megláttam, elhűlt bennem minden. A torkomban megjelent a gombóc, szívem hevesebben kezdett el verni, ereim kiduzzadtak, a hangok pedig elnémultak.

Ez... Ez Jungkook.

- Tae?- törte az ujjait a barátom.

- Adjatok elfogató parancsot, Jeon Jeong Guk névre. Vád, gyilkosság. Véletlenül se öljétek meg, ha megtaláljátok. Látni akarom az arcát mikor kiadják az ítéletet.- sziszegtem, dühtől izzóan.

- Rendben.- bólintott, majd kisétált.

- Bazdmeg!- kiabáltam el magamat, s minden papírt lecsaptam az asztalról.

Arcomat tenyerembe süllyesztettem. Kimondhatatlan fájdalmat éreztem magamban. Fájt a mellkasom és alig kaptam levegőt. Nem akartam elhinni, hogy ő az. Az ártatlan nyuszi fiú... Átvert. Be akart férkőzni a rendszerbe, megtudni, hogy mennyit tudunk róla... Hihetetlenül okos volt, de most vége ennek. Elszalasztotta az egyik áldozatát és én magam, saját kezűleg fogok végezni Jungkookkal.

Egészen este tizenegyig maradtam bent, így én voltam az utolsó aki elhagyta a helyet. Siettem haza, hiszen minél előbb akartam pihenni. Az sem érdekelt volna, ha a világ összedől, csak hagy kerüljek végre az ágyamba.

Szinte az egész napom abban merült ki, hogy a csapatommal együtt Szöul hiresebb helyeit kutatgattuk át, hátha találunk valamit, de az egyetlen nyomunk Jin bárjában volt.

Egy kamera felvétel, ahol Jungkook éppen kevesen irogatott valakinek.

Az elméletem szerint nem egyedül gyilkol és a másik gyilkos valószínűleg ott tartózkodik ahol ő maga is. Emlékszem, hogy mikor megkért, hogy hagy aludjon nálam, egy bizonyosan "Chim"-mel telefonált. A Chim pedig a Jimin név becézése.

Viszont így még nehezebb, hiszen Jimin lehet nő és férfi is.

Ennél bonyolultabb üggyel szerintem nem igazán találkozott még a Szöuli rendőrség. Kihasználva éreztem magamat, és most az egyszer teljesen jogosan, hiszen ez is történt.

Vak és hülye voltam, hogy elhittem neki mindent és még azt a nyavalyás titkos ügynökös sztorinak is bedőltem. Normális, épp eszű ember tudta volna, hogy hamis az az igazolvány, ha jobban megnézi.

Haza érve ledobtam magamról minden felesleges dolgot és egy nagy sóhajjal vágtam le magamat a kanapémra.

- Végre...- nyögtem fel miközben felraktam a lábamat a kartámaszra.

- Azt hittem csak nekem nyögsz így.- szólt egy hang mögülem, mire én a pisztolyomat előrántva az övemből, ugrottam fel.

Szemeim azonnal felismerték a nyuszi maszk alatt rejtőző hang tulajdonosát. Szemeim nagyra nyíltak, s úgy éreztem, hogy ha még is meg kell húznom a ravaszt...

Nem leszek képes.