Tudjátok milyen mikor a legjobb barátoddal szemben ülsz órákig? És azt igen, hogy hihetetlenül mocskosnak érzed magadat amiért egy ismeretlen sráccal már kereken egy hónapja folytatsz szexuális kapcsolatot és pont ez a téma?

- És milyen vele?- emelgette a szemöldökét.

- Mármint mi?- kortyoltam bele a kávémba.

- A szex!- jelentette ki, mire én félre nyeltem és heves köhögésbe kezdtem.

- Mi? Hoseok! Ne már!- tártam szét a karjaimat.

- Azt hiszed, hogy nem hallja mindenki mikor nyög az irodádban?- kuncogott, mire bennem még jobban megállt az ütő.

- Ezt nem mondod komolyan...- hűltem el.

- De!- bólogatott hevesen.

- Jungkook... Maga a megtestesült szexuális vágyam. Nem viccelek.- kezdtem bele.- Bármikor meglátom az jut eszembe róla, hogy letépném az ingét, a nadrággal együtt és órákig dugnám...

- Oké, oké ez túl sok volt!- nevette el magát.

- Te kérdezted. De röviden. Igen, talán sosem volt még senkivel ilyen jó, mint vele.- válaszoltam a kérdésre.

- Nálad lakik?- ivott immár ő is bele a kávéba.

- Ja. Egy ideig még. Azt mondta, hogy elköltözik jövőhéten.

- Te is ezt szeretnéd?- kérdezte, miután rákönyökölt az asztalra.

- Nem tudom... Mármint fura lenne nélküle már.- vontam vállat.- Meg aztán hiányozna a zaj. De ha minden képpen menni akar akkor mit csináljak?

- Mond neki, hogy maradjon.

- Nem tehetem.- ráztam meg lassan a fejemet.- Nem fogok esedezni senkinek. Főleg nem egy kicsit nagy egóval rendelkező huszonegy éves srácnak.

- Akkor sem, ha ez a srác lehet esetleg életed szerelme?

- Nekem nincs olyan, hogy "életem szerelme".

- Ha te mondod...- mosolyodott el, majd felállt az asztaltól, felvette a kabátját és szinte irritálóan nézett le rám.- Nekem mennem kell, mert vár rám a nővérem. Viszont nekem ne jöjjön sírni egy hét múlva, kedves főnök, mert elment az imádott Jungkookie.

- Ne aggódj miattam.

- Jól van. Szia!- intett, majd elment.

Én is megittam a maradék kávémat, majd úgy gondoltam, hogy ideje nekem is menni. Ide hívtam magamhoz a pincért, kifizettem az italokat és mentem haza Jungkookhoz.

- Hahó!- léptem be az előszobába, de senki nem válaszolt.- Jungkook?- vetkőztem le gyorsan, majd a konyhába siettem, de ott csak egy papírt láttam.

Hirtelen éreztem félelmet és azt, hogy nem akarom kinyitni azt a papírt és elolvasni a tartalmát. Viszont tudtam, hogy fontos, ezért szépen lassan sétáltam hozzá, majd remegő kezekkel vettem fel és olvastam el.

“Kedves, Taehyung
Ne haragudj, hogy így kell megtudnod, de haza kellett mennem az öcsémhez.
Köszönöm ezt a veled töltött időt, ígérem egyszer meg fogom hálálni.
Nem tudom, hogy te hogy vagy vele, de én ez idő alatt többet kezdtem el érezni irántad, mint testi vonzalom.
Pont ezért is kell elmennen.
Veszélyes vagyok számodra és nem akarom, hogy bántódásod essen.

Szeretlek,Jungkook„

Idegesen raktam le a papírt, majd gyűrtem össze és dobtam a kukába. Elhagyni azért mert szerelmes lett és azt képzeli, hogy veszélyben vagyok mellette... Micsoda esztelenség. Jungkook maga az esztelenség, amit nem értek.

Azt hittem, hogy akit szeretünk, nem hagyjuk el.