Mintha egy rossz álomból ébredtem volna fel, úgy pattantam ki az ágyamból, s kerestem meg a telefonomat.

Elfelejtettem, hogy ma dolgoznom kell és várnak a kapitányságon, de Jungkook reggel annyira elvette az eszemet, hogy gondolkodni se voltam képes. Egyszerűen megbabonázott az a fiú.

Mikor végre megtaláltam, sokkolva láttam, hogy vagy kismillió nem fogadott hívásom van. Idegesen túrtam bele a hajamba, miközben sebesen írtam Hoseoknak, hogy jól vagyok és holnap megyek csak be, szóval boldoguljanak nélkülem.

- Mmmhh... Tae?- hallottam meg magam mögött az álmos Jungkook hangját.- Mi az?- ölelt át hátulról.

- Semmi.- raktam le a telefont.

- Értem.- fúrta arcát a nyakamba.- Úgy érzem veled más.- suttogta.

- Mi más? A szex?- kuncogtam.

- Minden.

Jungkook

Életemben először éreztem azt, hogy ha még csak egy percre is, de tartozok valakihez, valahova. Bágyadtan húztam magammal vissza az ágyba Taehyungot, aki csak mosolyogva terpeszkedett rajtam.

- Lehetek az a személy akiben felhőtlenül megbízol?- törtem meg a csendet.

- Sosem lesz olyan személy az életemben. Azért lettem rendőr, mert apám is az volt. Azért hajszolom Mr. Bunny-t mert ő ölte meg. Senkiben sem szabad teljesen megbíznom. Ugye megértesz?- szállt le rólam, majd mellém feküdt.

- Azt hiszem.- bólintottam.

Talán még sem értettem meg annyira Taehyungot, hogy miért nem bízik meg senkiben, hiszen a bizalom egy alapvető dolog, ha valakihez közel akarsz kerülni.

- Ezek szerint te nem akarsz semmit tőlem...- mondtam ki hangosan a gondolatokat.

- Ha így lenne, most nem fekszenél az ágyamban.- kuncogott fel.

Már az első másodpercben megszerettem a hangját. Ahogy kuncog, nevet, kiejti a szavakat... Valahogyan... Gyönyörű. Taehyung gyönyörű.

- Nem bízhatok meg benned, nem lehetek szerelmes beléd, mert akkor sérülni fogunk mind a ketten.- rázta a fejét.- Nem akarom, hogy megsérülj miattam.

Pedig, ha tudnád, hogy én mennyire meg akarok...

Taehyung

Lassan nyomott vissza mind a kettőnket az álom, de ő úgy bújt hozzám, mint egy kiscica. Tökéletesen éreztem azt amit ő érzett most. Nem akar elengedni, hiába tudja, hogy egyszer el kell.

Én sem akartam őt.

Megnyugtatott a jelenléte. Már hosszú idő telt el mióta bárkit ilyen közel engedtem. Nem tudom leírni azt a hatást amit gyakorolt rám egyetlen egy csókkal. Mintha azzal elvarázsolt volna és azt tettem amit ő akart.

Ami az ő vágya volt.

Nyugalommal teli levegővételekkel karoltam át, magamhoz hasonló karakterű testét, s pusziltam a nyakába, mire ő csak egy nagyot sóhajtott. Valami oknál fogva úgy éreztem, hogy Jungkook ezen a napon egymáshoz láncolt minket. Nem akartam ezt. Sosem szerettem volna ezt érezni amit most. 

Nem akartam annyira nyugodt lenni, hogy nem vettem észre azokat a jeleket, amik később igen is olyan fontosak lettek, mint eddig semmi más és fél év múlva nem történt volna meg a baj... 

Gyilkosan szeretni tudtam volna, ha nem rendőrnek állok és nem csak egy hete tudnám hogyan néz ki és nem csak pár órája ismertem volna meg.

A sors fintora, hogy bárki tetszik nekem, bárkihez közelebb akarok kerülni az tiltott számomra. Úgy ahogy a szerelem is persze.

Félek szerelmes lenni.