- Ha apámat megölted akkor engem miert nem?- kérdeztem, miután befejeztem az evést, ugyanis rettenetesen éhes voltam már.

- Nem tudtam, hogy van egy gyereke. Vétek volt nem figyelnem jobban a részletekre, de ez van. Lehet, hogy jobb is így.- vonta meg a vállát.

- Már miért lenne jobb?- értetlenkedtem tovább.

- Mert, így megismerhettelek. Nehéz volt, nem beléd szeretni, és az a baj, hogy ezt el is buktam. Nem is kicsit.- nézett mélyen a szemembe.

Belül ordítottam magammal, amiért ennyire hülye voltam. Nem kellett volna így végződnie. Azt hittem először, hogy csak egy futó kaland lesz Jungkook számomra. Ehelyett tessék. Mindent tud rólam, de én ő róla semmit, mégis szerelmes lettem belé.

- Azt hittem, hogy az őrülteknek nincsen érzéseik.- vágtam vissza, elég csúnyán.

- Fejezd már be!- csapott egyet a maga mellett lévő asztalra úgy, hogy még én is megijedtem.- Szeretlek, értsd meg! Bármit megtennék, hogy elhidd és lásd!

- Akkor engedj el!

- Nem tehetem, mondtam már...- fújta ki élesen a levegőt.

- Bármi jobb, mint a gondolat, hogy egy elmebeteg elfogott és ki akar használni.

- Elmebeteg lennék?- emelte föl a szemöldökét.- Egy elmebeteg már rég megölt volna téged. Nem szeretne annyira, hogy ha azt kérnéd vessem bele magamat a folyóba és soha ne ússzak ki a parta, azt is megtenném?

- Akkor engedj el! Azt akarom, hogy engedj el!- emeltem fel a hangomat.

- Ha elengedlek, rám a villamos szék vár! Ha meghalok egész Szöul bajban lesz! Emlékezz vissza, hogy hány embert öltem meg akik másokat bántottak, terrorizáltak és tartottak rettegésben. Nagy hírű gengszterek, néhány diliházból szökött hajléktalak és még sorolhatnám! Ki a rossz és ki a jó szerinted? Mert te nem lehetsz jó, de én sem rossz!

- Nem lehetek jó? Ezt mégis, hogy érted?

- Hány embert lőttél le? Ha jól tudom négyet és mind belehalt. Milyen rendőr vagy te? Megölöd a túszokat és még meg sem büntetnek. Mi vagy, ha nem egy gyilkos?

- Jó ügy érdekében és önvédelemből lőttem le őket. Nem akartam, hogy meghaljanak.- ráztam meg a fejemet.

- Akkor mégis mi értelme volt? Mi értelme ölni, ha nem érzed jól magadat tőle?- tárta szét a karjait.

- Én egy rendőr kapitány vagyok, Jungkook. Védeni akarom az embereket, nem kiírtani.

- Mond el nekem, Taehyung. Tényleg ennyire különbözőek vagyunk? Nem követnél engem? Inkább meghalsz, minthogy velem irányíts és alapíts egy birodalmat?

- Milyen birodalom?- horkantottam fel.- Amit egy őrült vezet, az nem birodalom. Téboly.

- Légy a párom, Tae és esküszöm, hogy semmi bántódása nem esik a szeretteidnek.

Az agyam szinte forrt az idegtől. Nem tudtam elképzelni, hogy lehet valaki ennyire szemtelen és agyafúrt. Bármit válaszolok és nem tetszik neki, akkor lehetséges, hogy meghalok. Óvatosan sétált vissza hozzám, végig tartva a szemkontaktus. Most az egyszer éreztem félelmet.

- Se neked.- hajolt hozzám közel.- Ha velem vagy, semmi sem árthat neked. Te vagy az én kincsem. Nem akarlak bántani.

- Azzal is bántasz amit most akarsz tenni velem.

- Mit akarok?

- Elhitetni velem, hogy olyan vagyok, mint te.

- Olyan vagy, mint az apád.