Órákig beszéltünk semmiségekről, mikor végül Péntek szólt nekünk, hogy ebéd van. Még mindig a szívbaj kerülgetett tőle, de azt hiszem lassan kezdem megszokni. Azt hiszem.

- Remélem megint Steve főzött, mert ha Tonyt engedték a tűzhely közelébe, akkor nem fogunk jól lakni. - nevetett Wanda amint kimentünk a szobámból az ebédlő felé véve az irányt.

- De régen ettem már Steve főztjéből édes istenem! - mondtam összefutott nyállal a számban. - Már annyira hiányzik!

- Hát akkor most örülhetsz, mert ha Natasha lelkesen vonul az ebédlő felé - mutatott a vöröskére aki vidáman intett nekünk ahogy befordult a konyhába - akkor az azt jelenti, hogy a kívánságunk teljesült. - vigyorgott ahogy megfogta a csuklómat és azon fogva rántott maga után izgatottan. Elnevettem magam hevességén, és próbáltam nem orra esni. Bent Wanda lehuppant a szélső székre, én pedig közé és Bucky közé ültem a nagy asztalnál. Bucky aggódva nézett rám.

- Ne aggódj, mindent megbeszéltünk, és most örökbe fogadott. Wanda mostantól az anyám. - nevettem ahogy az előző jelenetre emlékeztem vissza. Bár fiatalabb nálam (és ezt most nem azért mondom, mert vagyok vagy 90) mégis nagyon gondoskodó.

Bucky is elmosolyodott, de azért még elkaptam a szemem sarkából, ahogy bizalmatlanul kémleli locsifecsi barátnőmet ahogy a mostani trendekről próbál beszámolót tartani. Őszinte leszek, már a dabnél lemaradtam. Sam jövet közben megveregette a vállamat amire egy széles vigyort küldtem, aztán visszafordultam Wandához. Tony velem szemben foglalt helyet tiszta olajosan egy szakadt atlétában égy egy védőszemüvegben. A jobbján ülő fehér köpenyes megrovóan tekintett rá, mire észlelte, hogy valami nem okés a megjelenésével, válaszként levette a védőszemüvegjét. Barátja csak megrázta a fejét mosolyogva. A Sam felöli oldal sarkába ült Natasha, Sammel szemben pedig Clint ült, és úgy beszélgettek négyesben Buckyval. Vízió is helyet foglalt a Natashaval egy vonalban lévő résznél Wanda sarkában, így márcsak egy hely volt szabad, a Tony és Clint közötti.

- Te is tudsz enni? - kérdeztem, utólag gondolva abba bele, hogy lehet bunó volt a kérdésem.

- Nem hölgyem. - mosolygott szeliden az android. - és csak jelképesen vagyok itt, amikor nincs itt Peter, hogy ne legyen üres a szék. Peter most jelenleg iskolában van. - tájékoztatott Vízió. Szóval van még egy tagja ennek a családnak. Alig várom, hogy őt is megismerjem.

- És ez a Peter fiú hány éves? - kérdeztem, mivel megragadt bennem az iskola szó.

- 17 éves. Nem rég kezdte a hősködést mielőtt félreértenéd. - szólt közbe Tony egy fehér rongyba törölve olajos kezét. - egy ideje randalírozott már Queensbe, mikor megtaláltam és úgy voltam vele, inkább adok neki normális ruhát, ezeket a fiatalokat úgyse lehet lebeszélni a hősködésről. - dobta a hátamögé a rongyot. - komolyan mondom, szupererőt kapnak és már ugrabugrálnak. - szidalmazta a fiút, de a mellette ülő csak mosolygott.

- Ne hallgass rá, titokban már örökbe is fogadta. - mosolyogta társa, mire Tony csak vállon vágta. - Hé, ne rám legyél mérges, hogy May nem adja neked a felügyeleti jogokat. - húzta az agyát barátja, mire felnevettem. Tony csak sértődöttem ült eggyel arrébb, hogy Clintéket boldogítsa inkább.

- Hát igen, Tony márcsak ilyen. Nem szereti bevallani, hogy a fénylő mellkasa egy igazi szívet takar. - mosolygott Wanda. - sokáig a testvéremmel együtt azt hittük ő a rossz, de ahogy megismertük őt, megváltozott a véleményünk. - váltott át szomorkás hangsúlyra. Megsimítottam a vállát, egy biztató mosollyal. Aztán az ismeretlen szemüveges felé fordultam.

- Mi még nem találkoztunk, Kiera Kingley vagyok. - nyújtottam a kezemet felé is, ahogy a többiek felé is tettem ebben a két napban.

- Dr. Bruce Banner, én vagyok a Hulk. - mosolygott rám szégyenlősen. Megmerevedtem egy pillanatra. A hulk? Az a hulk aki megkergetett?

- Jé, veled fogocskáztam a hajón. - mondtam végül tágra nyílt szemekkel. Megvakarta a fejét félszegen.

- Igazából amikor Hulk vagyok akkor nem nagyon tudom kontrolálni a tetteimet.

- Félre ne érts, nem haragszom, csak meglepődtem. - mondtam végül átlépve döbbenetemen. Ekkor jött Steve négy tányérral egyensúlyozva a karján.

- Először a hölgyek! - nyújtotta az útba eső Natasha felé a tányért, aki mosolyogva fogadta el. Utána felénk vette az irányt, de mi Wandával megelőztük őt, feláltunk, hogy lekapjuk a karjain egyensúlyozott tányérokat. Aztán kikaptam a kezéből a másikat is, hogy Sam felé forduljak.

- Hölgyem. - nyújtottam felé a tányért amit hitetlenkedő fejrázás és egy halk nevetés követett.

- Köszönöm. - hajolt meg még mindig nevetve.

És is helyet foglaltam miközben Steve elindult a második köréért. Második körben Bucky kapta az elsőt amire Tony felmordult, hogy "protekció" de hamar abba hagyta a lázongást mikor a következő tányér az övé lett. Aztán Clint kapott egyet és végül Bruce. A sajátjáért még gyorsan visszaszaladt, aztán ő is helyet foglalt velem szembe.

- Hölgyeim és uraim, Csirke pékné módra! - jelentette be drámaian. - Jó étvágyat! - vigyorogta mi pedig végszóra éhesen megtámadtuk a kaját. Már az első falat szétomlott a nyelvemen, Istenem de hiányzott már ez az érzés. 6 éve nem talasztaltam már. A Hydránál olyan volt a kaja mint a menzán. Szerencsés napokon volt ehető.

- Istenem Steve ez nagyon finom! - motyogtam teljesen révületbe esve.

- Orgazmust kaptak a nyelvbimbóim. - tetézte Tony.

- Eladnám a szerveimet a főztödért. - kontrázott Sam fennakadó szemekkel.

- Eladnám Sam szerveit a főztödért. - szólalt meg Bucky is. Kitört belőlünk a röhögés, még Sam is vigyorgott, pedig vállon verte Buckyt a beszólásáért.

- Én mondtam, hogy összeesküdtetek ellenem. - nevette.

Aztán halk beszélgetéssel ettünk tovább. Mindenki a hozzá legközelebbi ülővel beszélgetett, nevetett. Tényleg olyan volt ez az egész, mint egy családi vasárnapi összeülés csak pénteken. Éppen Bucky felé fordultam volna pár szó erejéig, amikor hirtelen mint akibe belecsíptek, felugrott. Értetlenül néztünk rá. Eltántorodott az asztaltól, egy pillanatra semmilyen érzelem nem ült ki az arcára. Aztán felordított és a vállához kapta a kezét. A robotkarja csatlakozási pontját kezdte fájlalni keserves ordítozások közepette. Azonnal rohantunk hozzá mindnyájan, az időközben földre borult barátunkhoz, aki szerencsétlenül vergődött. Az izzadság cseppekben jelent meg a homlokán, az arca eltorzult a fájdalomtól és üvöltött, mint a sakál. Dr. Banner közénk fúrta magád, hogy Buckyhoz jusson. Mintha nem lenne elég baj, hogy a barátunk szenved, még az egyetlen orvosnak is utat kell törnie ahhoz, hogy hozzá férjen.

- Bucky! Bucky, tudsz válaszolni? - vette kezébe a szenvedő fejét, de az csak ordított. - Bucky! - lassan de bizonytalanul bólintott.

- Mid fáj?

- A a a vállam... - szürte ki fogai között. Könnyesedő szemekkel néztem barátom fájdalmát, megszorítottam épp kezét, hogy tudja, itt vagyok vele. Bár nem nézett rám, visszaszorított, ezzel jelezve, hogy érzékel.

- Steve, kapd fel Buckyt, vigyük Tony műhelyébe!

Steve szó nélkül kapta fel menyasszonypózba, és a lift felé rohant sebesen a többiekkel egyaránt a hosszú folyosón.

- Nem kéne inkább a mentőket hívni? - kérdezte Natasha tartva a tempót a többiekkel.

- Nincs idő rá. Ki tudja mi okozza ezt a fájdalmat. - lépett be a teherliftbe mellém Bruce, megnyomva a 8-ast. - De van egy olyan sejtésem, hogy a fémkarral babrált valamit a Hydra. Ahhoz meg Tony ért. - nézett barátjára aki bólintott, hogy értette a feladatát. A lift nyílt, mi pedig egy emberként indultunk Tony műhelyébe. Bruce kiszemelt magának egy asztalt, intett nekem a fejével hogy pakoljam le a cuccokat, amit inkább durván lesöpörtem a földre. Tony egy szót se szólt érte, nagyobb pánik ült ki az arcára, mint hogy pár szerszámmal foglalkozzon. Steve az asztalra rakta a szenvedő barátunkat.

Bucky még mindig vergődött, mintha megszálta volna valami és üvöltött, hogy szedjük le a karját. Bruce kikapott a zsebéből egy steril fecskendőt amit kibontott és egy üveget, abba beleszúrta a tűt és azonnal Bucky vállába nyomta amit próbáltunk hárman is lefogni. Eközben Tony a szerszámait szedte össze kapkodva, néhányat el is ejtve. Bucky arca kezdett lassan kisimulni, már dobálni sem dobálta magát, csak meredt előre enyhén nyílt szemhéjakkal.

- Te mindig nyugtatókkal a zsebedben rohangálsz? - kérdeztem új barátomat, aki éppen Bucky vállát nyomogadta teljes koncentrációval.

- Én vagyok a Hulk, mit gondoltál? - pillantott rám egy pillanatig, arcán egy halvány mosoly látszódott, aztán visszafordult a kábult Buckyhoz. - Tony kezdheted!

Tony egy szemrebbenésnyi idő alatt lépett Buckyhoz a szerszámaival, és egy fura szemüveggel ami - szerintem - nagyítóként funkciónált. Hátrébb léptünk, és úgy figyeltük a zsenit, ahogy elkezdte leszerelni Bucky karját. Először a külsejét kezdte lefeszegetni, hogy jobban hozzá férhessen. Bruce mindvégig mellette állt, hogyha bármi történik Buckyval, ő ott legyen.

- Van egy olyan érzésem, hogyha a kar lekerül valamit biztosan össze kell varrni rajta. - szólalt meg Bruce hirtelen. - Clint, a 7.en van egy egész orvosi láda a sürgősségi esetekre, tudod, amelyik az első orvosi szobában van. Azt hozd fel, abban van minden fontos dolog.

- Értettem! - indult meg Clint a lift felé.

Olyan tehetetlennek éreztem magamat. A legjobb barátom szenved én meg csak nézem, ahogy a hozzáértők csinálják a dolgukat. Csak állok idegesen arra gondolva, hogy mi a francot csinálhattak azzal a karral, ami eddig kiegészítette őt. Clintnek 5 perc kellett csupán arra hogy felhozza az orvosi táskát, amit Bruce maga mellé tett, és feszülten nézte Tony ügyködését. Bucky válla helyenként már vérzett, ahogy egyre több fém vált el husától. Groteszk látvány volt, de nem tudtam itt hagyni barátomat. Nem mindenhol volt csatlakozva a hús a fémhez, csak ahol éles kampókat szedett ki Tony egy fém tálcára, mintha csak lövedékek lettek volna. Bruce néha benyúlt a vérző sebbhez egy alkoholos vattával fertőtlenítésként. A zseni végül lefeszítette a fémlapot ami szintén a bőrébe nőtt, így bejutott a közepére ahol egy rúd volt hozzácsatlakoztatva a csontjához. Akörül mozgó kések szabdalták Bucky húsát szakadatlanul. Ledöbbenni se volt időnk, egy pillanat alatt elöntötte vérrel Tony cipőjét, ruháját és kezét a nyílt seb. A zseni egy percig sem gondolkodott, a fémkart lecibálta a helyéről és a szoba másik felébe hajította.

- Bruce, te kezd a sebeket összevarni, ameddig én a maradék vezetékeket próbálom eltávolítani. Menni fog, vagy zavarok?

- Menni fog! - füzte fel a zérnát Dr. Banner.

Ennél rondább sebet én még nem láttam. Majdnem elhánytam magam, de még bírtam, Bucky kezére fogtam. Közben Steve gyengéden magához húzott és nyugtatóan a vállamra tette a kezét, de őszintén, ki nyugodott volna meg arra a látványra, hogy a barátja majd elvérzik, miközben a robot keze valami parazitához hasonlóan vonaglik a földön szétszabdalva a kárpitot a mini pengéivel, aminek nem kéne ott lennie egy robot karban.

Az a mocskos Hydra fel volt készülve erre a napra. A kérdés az, hogy még mit tettek velünk? Vajon bennem is van egy ilyen szerkezet? Ami egy gombnyomásra széttépi a szerveimet?

Bucky rámnézett egy halvány mosollyal, ahogy a kezemre szorított. Szegény azt se tudta hol van. A könnyeim megeredtek ahogy a mogyoró barna szemeibe néztem, és próbáltam egy bíztató mosolyt küldeni felé, de nem tudtam rendesen, főleg nem akkor, mikor majdnem elvérzik előttem.

Tony egy utolsó drótféleséget húzott ki Bucky karjából, majd hátraúgrott, hogy Brucenak több helyet adjon. Bruce jól végezte a dolgát, ahol csak hozzáfért, bevarta, így mikor Tony átadta neki a terepet, csak a maradék területett kellett befeheznie, amihez 5 perc se kellett neki. Eközben Tony a fémkart tanulmányozta, amiben a pengék még mindig mozogtak. Egy fémkar repült a semmiből Tony kezére, azzal pedig egyből lefeszegette a pengéket a helyükről.

Bruce kész lett a varrással.

- Gyere Tony, vigyük le a gyengélkedőbe. - szólt Bruce barátjának. Tony azonnak mozdult, és úgy vette a gyenge Buckyt a karjaiba, ahogy Steve hozta be. Bár Tonyn kicsit jobban látszott, hogy Bucky nem két kiló, egy percig sem panaszkodott. Még akkor sem, mikor Bucky kinyitotta a csukott szemeit és csodálva nézett rá.

- Te... Te vagy a legszebb férfi akit valaha láttam életemben. - mondta kábultan. Hitetlenül felnevettem. Ez akkor is pasizik mikor haldoklik, hát nem hiszem el.

- Köszi, mondták már. - vigyorgott magabiztosan Tony de én láttam a megjelenő vörös foltokat az arcán, ahogy beszáltam mellé a liftbe.

- De én komolyan mondom. - döngötte a vállának a fejét Bucky. - és az illatod... Annyira jó! Szerintem te nem is létezel, lehet meghaltam és téged küldtek, hogy elkísérj a fény felé.

Hallkan felkunvogtam. Annyira tipikus Bucky még így bekábulva is. Sőt, főleg bekábulva. Steve értetlenül néz barátunkra aki folyamatosan nyomatja Tonynak a flörtölős szövegeit, de én csak mosolyogva rázom a fejemem, eltátogva neki, hogy "ez csak a szer hatása". Steve nem tudja, hogy Bucky melyik nemhez vonzódik, és nem most, nem ebben a pillanatban kéne megtudnia.

Nem tudom, hogy kezeli a mostani világ a másságot, de nem akarom tudni. Ki tudja, lehet rosszabbodott, én pedig nem akarom, hogy a csapat kidobja Buckyt egy ilyen hülyeség miatt. Megszakadva a szívem, ha nem tudnád elfogadni olyannak, amilyen. Stevenek így is voltak olyan homofób megszólalásai régen ami miatt eldöntöttük, hogy soha nem beszélünk erről neki. Elég volt Buckynak, hogy én tudtam róla, meg az a pár ember akivek titokban randizott. Steve pedig had higgye azt, hogy Bucky az alfahim aki sorra hódította meg a csajokat általánosban. Elég ennyit tudnia.