RÉGI SZÉP EMLÉKEK

--------------------------

Harmadik fél szemszöge

Reggel volt, a nap még alig jött fel, az állatok még alig ébredeztek, a cirmos cica is csak nyújtózkodott, de a 10 éves Kiera már izgatottan dobolt fel, s alá a házban csilingelő kuncogással. Akkor még egyke gyerekként halálra unta volna magát ezen a júniusi napon, de jobb dolga is akadt annál. Rózsaszín zokniját előrántotta a szennyesből és már vette volna fel, mikor anyja fáradt, rosszalló tekintettel nézett rá, miközben a frissen mosott ruhákkal teli kosarat tartotta a hóna alatt. A kislány ártatlanul pislogott anyjára, de őt ez nem hatotta meg.

- De anya, tegnap este vettem fel!

- Igen, aztán kifutottál az erkélyre benne, majd mikor megláttad Steve-éket, sprintelve szaladtál le a ház elé. Cipő nélkül. - csapta szabad kezét derekára az asszony, de ott bujkált a szája szélén a görbület.

A lánya mérgesen fújtatott, még dobbantott is egyet a lábával, de belátta, hogy az anyjával szemben nem tud vitatkozni. Így inkább visszarohant egy tisztább párosért. Mérge egy pillanat alatt elszállt amint csöngést hallott lentről, pontosabban az udvarról. Izgatottan kezdte kapkodni a levegőt, azonnal a cipőjéhez szaladt és egyből rávetette magát a lábbelire, nehogy egy percet is lekéssen a dolgokból, pedig az fizikailag lehetetlen volt.

Amint felküzdötte magára az apró cipőket, azonnal rohant kifele az ajtón, még az anyjától se köszönt el.

- Sötétedésre itthon legyél nekem, mert elporolom a valagadat te lány! - kiáltotta utána az anyja nevetve, majd hozzá tette, de ezt már csak magának - Már értem anyám miért volt így kiakadva rám kiskoromban. - hitetlenül rázta a fejét, de nevetése még mindig nem lankadt.

Kiera hármasával szedte a lépcsőfokokat, ahogy azt már ezerszer megtette ebben az egy évben, mióta itt laktak. Amint leért egyből elé tárult az a látvány, ami nem hagyta őt aludni az éjjel. Bucky elé tárta a hónapok óta építgetett biciklijét. Kiera elámulva nézte a roncsokból összeeszkábált szerkezetet, Bucky mellkasa pedig dagadt a büszkeségtől. Kierával ellentétben Steve viszont rosszallóan nézett a két hülyére. Szemügyre vette a biciklit.

A pedálok vége fadarabokból ált, a kerekeket épphogy egyenesre tudta ütni, az ülés szakadt volt, a kormány ferde, a láncokat szögek tartották össze, egyedül a gumi volt új, de hát cseszhetik, ha a többi meg összeesik alattuk.

Nagyon nem tetszett neki ez az ötlet, főleg az nem, hogy az öreg dombon guruljanak le vele. Bucky csessze meg, de ha összetörik ez a kislány, az anyja kitekeri a nyakukat. Már egy éve szoros barátságot ápolnak így hárman, de az nem azt jelenti, hogy a mai napnak kell lennie az utolsónak.

- Még mindig úgy gondolom, hogy ez a világ legrosszabb ötlete. - csóválta a fejét a szőke.

- Ugyan már Steve, hónapokig építgettem, olyan stabil, mint Katiban a gyerek! - ütögette meg Bucky szórakozottan az ülést. - Ne légy beszari!

- Na! Hogy beszélsz a gyerek előtt. - szidta le barátját a szőke, Bucky csak a szemét forgatta.

- Ez a gyerek tökösebb nálad, igaz babszempanna?

- Ne hívj így! - durcázott be a lány, még a kezét is keresztbe fonta, hogy hangsúlyozza nemtetszését. Bucky nevetve borzolta össze a kislány haját, a lány pedig nevetve próbált ellenkezni. Steve csak sóhajtott.

Természetesen az lett, amit mondott. Kiera Bucky ölében ült, mikor lesuhantak az öreg dombon, de a láncok nem bírták, elpattantak, ez követte a kerekek kiesése, innentől már estek ők is. Ahogy repültek le a szerkezetről, úgy tartottak egyenesen tovább, míg a bicikli jobbra fordult amolyan "na szevasztok" stílusban. Steve kétségbeesetten nézte a kettősnek a becsapódását. Még forogtak kettőt a fűben, majd egymás mellett megálltak háttal a földnek. Steve hallotta a fájdalmas nyüszítéseiket, majd az egyre erősödő kétségbeesett vonyítás hangját. Azonnal rohant a kettős felé lélekszakadva, azt gondolva, hogy valamelyikük bőg, már a szent beszédét írta az alatt a rövid út alatt.

- Én megmondtam, nem meg mondta-- - megtorpant, amikor a megszokott sírás hang helyett eszeveszett röhögés fültanúja lett. Kiera és Bucky úgy nevettek, mint a hiénák. Mintha az év poénját hallották volna és most nem tudják abba hagyni a nevetést. Steve zavarodottan nézett rájuk. - Remek, bevágtátok a fejeteket?

- Én mindenre számítottam, de ekkora esésre nem. - nevette a lány teljesen kikelve magából, még a földet is csapkodta nevetés közben.

- Láttad? Úgy repültünk, mint a szuperhősök. - vihogta Bucky is.

A szőke végignézett rajtuk. A lány bokája le volt horzsolva a homlokával együtt, Bucky a karját fogta, ő is tele volt horzsolásokkal. Mikor felálltak, Kiera alig tudott ráállni a bal lábára, de még így is jobban megúszták, mint ami történhetett volna, legalább is Steve szerint.

- Idióták, komolyan mondom, azok! - mérgelődött magában - Bucky, megtaláltad a lelkitársad, te ütődött, de punk!

A két gyerek még mindig szakadatlanul nevetett. Steve azért halványan elmosolyodott, mikor megbizonyosodott róla, hogy túlélik, de sose vallotta volna be nekik.

★✩★

- Steve! Steve! - rángatta barátját Kiera vadul - megígérted, hogy kimegyünk a gátra! Megígérted!

- Most szerintem nem túl jó ötlet, Jersey, nagyon meg van duzzadva a tó. - próbálta Steve lenyugtatni a túlpörgött 15 éves lányt kevés sikerrel. A lány megeresztett egy csúnya nézést a megszólításra, de már elereztette a füle mellett. Lassan kezdett hozzászokni.

- Ezt mondtad két hete is! Mindjárt vége a nyárnak, mi meg még csak a gátig se jutottunk el! - toporzékolt a lány rájátszva a hisztire.

- Bucky beszélj már vele, nem érti meg.

A férfi törölközővel a nyakában, úszószemüveggel lépett ki a szobából. Még a strandpapucs is a lábán volt.

- Mi?

- Hát én feladom, ez kész. - vinnyogta Steve teljesen feladva a helyzetet. - Komolyan mondom, néha úgy érzem, mintha csak én lennék a felnőtt...

- Ne hallgass rá Kiera. - súgta oda Bucky a lánynak cinkosan - Mi királyak vagyunk, ő meg egy kicsi testbe született tata!

A lány halkan felkuncogott a megnevezésre, majd pacsira nyújtotta a kezét, amit Bucky el is fogadott. Ebből jött aztán az ököl, majd a robbanást imitáló mozdulatok. Steve megforgatta a szemét.

- Persze, hogy van saját kézfogásotok...

- Ezt úgy mondod, mintha veled nem lenne! - durcázott be a lány. Steve elmosolyodott. Naponta váltogatta a jeleket, ő nem tudta követni őket Buckyval ellentétben, aki mestere volt ennek.

★✩★

Üvöltözés hangja hallatszódott a közeli sikátorból. Steveben a vér is megfagyott mert nem csak, hogy kiáltás volt az, de még ismerős is.

- Rohadj meg Arnold! - hallatszódott egy önkívületi frusztrált kiáltás. Aztán röhögés hangja töltötte meg az utcát. Persze mindenki csak a saját dolgával foglalkozott az utcában, senkinek se volt mersze megnézni mit művelhetnek azzal a lánnyal, aki ezeket a vérfagyasztó hangokat adta ki.

Steve ideges lett. Tudta kihez tartozik ez a hang. Kiera bajban volt. Egy percig sem volt kétség, hogy oda megy, pedig tudta, hogy őt fogják elverni, ahogy azt már annyiszor tették.

De ilyen volt a természete.

A horror a tekintetében elárulta, hogy rosszabbnál rosszabbra gondolt. Elképzelte, hogy a lány tiszta véresen fekszik közöttük, elképzelte, hogy megszégyenítik a testét, pedig ismerte annyira Arnoldot, hogy tudja, ilyet azért nem tenne. De mégis. Ott volt benne a félsz. Az a keserű aggodalom, hogy bármit tehetnek a lánnyal, amit talán nem tud megakadályozni. Ezt utálta a gyengeségében a legjobban. Hogy nem tudja a szeretteit megvédeni. Szóval tette, amit tudott. Hagyta, hogy őt használják boksz zsáknak.

Futott amennyire gyenge lábai engedték. Egy pillanatra megcsúszott a lába a kavicsos talajon, de hamar visszaszerezte az egyensúlyát.

A lány sikolyai abba maradtak. Halálfélelem kerítette hatalmába.

Befordult a sarkon. Ütések hangja hallatszódott, majd Adam Wytte terült el lábai előtt. Döbbenten nézte a szőke srácot, akinek az orrából szakadatlanul ömlött a vér. A srác horrorral a tekintetében nézett a felbőszült lányra.

Kiera mint egy bika, fújtatott. Haja szanaszét ált, keze véres volt, tekintete villámlott. Steve szeme kitágult a döbbenettől.

- Ti srácok őrültek vagytok! - szólalt meg a Wytte srác. Új volt a bandában, talán most kevert először bajt, de Steve látta, hogy már meg is bánta. A Wytte srác felkelt a földről, az orrát megtörölte. - Őrültek. - bosszúsan ott hagyta hamis barátait. Nem neki kellett volna kapnia az ütést, Arnold volt a paraszt. Francért hajolt ki az ütésből. Eleve nem értette, miért kellett kekeckednie a lánnyal. A lány a saját dolgával foglalkozott, hát megérdemli Arnold, hogy kikapjon.

A fiúk döbbenten nézték az új fiú elviharzását. Aztán Stevere vetették a szemüket. Arnold elvigyorodott.

- Na itt van a kis tüdőbeteg is.

Kiera nem volt abban az állapotban, hogy tovább türjön. Meglendítette jobb lábát és most figyelt, hogy a megfelelő célpontot találja el. Ami Arnold családi ékszere volt jelen pillanatban. A csapat egyszerre szisszent fel, még Steve is. Arnold hirtelen azt se tudta ő ki. Lassan csúszott a földre, hörögve, mintha tüdőgyulladást kapott volna.

- Ez csak egy figyelmeztetés, legközelebb a kezedbe adom a tökeidet, te balfácán! - morogta a lány.

Ekkor a csapat oszolni kezdett, nagy nehezen a főkolompost is felkaparva a földről, aki még mindig nem kapott levegőt a rúgástól.

Steve szeme csillogott. Abban a pillanatban nem látott mást a szeme előtt, csak egy erős és határozott lányt.

- Jól vagy? - kérdezte Steve.

- Persze, semmi bajom, csak piszkáltak. Ezek sosem tanulnak. - rázta a fejét a lány bosszankodva. - Gyere, menjünk, együnk valamit, most úgy megennék egy hotdogot az öregnél.

Steve lágyan elmosolyodott. Mellkasába melegség költözött, a szíve pedig hevesen vert mintha ki akarna ugrani a helyéről. Nem tudta mire vélni ezeket az érzéseket, de be tudta az izgalomnak. A lány a karjánál megragadta és futni kezdtek.

★✩★

- Na ki szerzett három jegyet a Long Islandba érkező cirkuszra? - lengette meg Steve előtt a jegyeket büszkén Kiera. Bucky élesen szívta be a levegőt, és ámuldozva ragadta ki a lány kezéből a jegyeket, vele ellentétben Steve nem volt feldobva az ötlettől.

- Te néha gondolkozol is? Egy óra oda az út! - ripakodott a lányra, aki mérgesen csapta a kezét a derekára.

- Hát nézd meg, kilehelem a lelkemet, hogy jó helyre ülhessünk, erre te panaszkodsz? Szégyelld magad Steve! - nyújtotta rá a nyelvét a 17 éves "érett" lány. Steve már éppen mondott volna valamit, mikor Bucky közbe vágott.

- Te egy istennő vagy! De... De hogyan? Ugye nem árulod a tested, vagy ilyesmi? - nézett gyanakodva a barna hajú a lányra. Válaszképp kapott egy hatalmas taslit, csak úgy csattant. Steve elröhögte magát.

- Hálátlanok, ha én mondom! Hálátlanok! Phüj! Keresek inkább jobb barátokat! Barátkozom inkább Nancyvel, meg a lúzer pasijával Arnoldal, mintsem veletek! - már trappolt volna el, mikor Steve a kezére fogott. A fiú halvány, bocsánatkérő mosolya meglágyította a lány szívét, így inkább elmondta. - Az unoka tesóm Daniel ott gályázik nyárimelóként, és szerzett nekünk jegyeket. Anyu mondta, hogy nagyon szívesen elvisz minket, amúgy is szeretne már Monica nénivel találkozni. Boom, egyéb kérdés Rogers?

- Azé' szeretsz? - biggyesztette le a száját a vékony fiú bánattal. Kiera teljesen ellágyult a tekintettől.

- El sem hiszed mennyire.

★✩★

- Egyszerűen nem tudom mit csináljak Dee... - szomorkodott a lány egy "Love" feliratú párnát szorongatva a karjaiban. A nagynényéjéknél nyaraltak három napot, a két tinédzser pedig teljesen úgy viszonyult egymáshoz, mintha nem egy hónapja látták volna utoljára egymást futólagosan, hanem tegnap, egésznap.

- Szerintem mond el neki, mit érzel, ki tudja mi lesz belőle. - vont vállat a földön heverésző férfi. Három évvel volt idősebb Kieránál, de teljesen úgy viselkedtek egymás társaságában, mintha minimum egy idősek lennének.

A lány felhorkantott.

- Persze, egyáltalán nem néz még mindig annak a pisisnek, akit a játszótérről karolt fel. Melyik novellában olvastad ezt a marhaságot.

- És akkor mi van, ha olvastam? - nézett fel hirtelen felháborodva az idősebbik - Attól még igaz!

- Az álmaidban Sousa, talán ott.

De azért elgondolkodott rajta.

★✩★

Bucky ágakat dobált a tűzre, ami alig akart eleinte begyulladni. Steve a konzerveket nyitogatta egy bicskával, míg Kiera a sátrakat igazította a háttérben halkan hümmögve egy szép dalt. Mindenkinek megvolt a maga dolga.

Kijöttek egy éjszakára sátorozni a város szélén elterülő erdőbe. Bucky egy vicces történetet mesélt éppen, amin Steve annyira nevetett, hogy majdnem kiöntötte a konzerves ételt, addig a lány az utolsó zsinórt kötötte fel, majd elégedetten nézte közös sátrukat.

- Látjátok, mondtam, hogy-- - alig, hogy kiejtette a szavakat a száján, a sátor teteje beomlott. Kiera frusztráltan üvöltött fel, de ez sem nyomta el a fiúk nevetését, akik jól szórakoztak szenvedésén.

- Legalább tudjuk, hogy a medvéktől nem kell félni, most ijesztetted el az összeset. - nevette Bucky.

- Vedd ezt át Jersey, majd én megcsinálom. - kuncogta Steve ahogy a babfőzeléket nyújtotta a lánynak.

Kiera fújtatott, főleg beceneve hallatán, de végül eleget tett Stevenek, és helyet cseréltek. Míg Kiera rá csíptette a vasra a konzerveket, addig Steve öt perc alatt készen lett a sátorral, majd, mint egy hős, kihúzta magát. Bucky tapsolt a hősies tettnek, Kiera csak a szemét forgatta. Inkább betette a tűzbe az ételt.

Az éjszaka gyönyörű volt. Az ég tiszta volt, az összes csillag úgy ragyogott, mintha gyémántokat borítottak volna az égre, a szél kellemes meleg volt, a távolban pedig az esti élet zajlott. Bagoly huhogott valamelyik fán és Kiera nevetve gondolt arra, hogy talán visszahuhoghatna neki. Bucky lassú ritmust dobogott a lábával, nem tartott sokáig, hogy dal is csatlakozzon hozzá.

- You won't see any big parade | There won't be any bugle played - kezdett bele Bucky halkan, elfelejtkezve saját magáról ahogy a tüzet piszkálta.

- Uh, de szeretem azt a számot. - állt fel Kiera hirtelen jött jókedvvel. Helyét Steve foglalta el ismét, mosolyogva szemlélve a bolondos lányt. A fekete hajú táncra perdült ahogy folytatta a dalt egy kicsit hamiskás hangon.

- Sad to say no war today | 'Cause the general's fast asleep - nevette a lány, ahogy a lépéseket tette - Gyere Bucky! - felrántotta a vidám fiút, aki kuncogva adta meg magát a lánynak. Együtt énekelték a dalt, miközben egymást ugrálták körbe.

Steve boldogan nézett barátaira. A családját látta bennük. Mindketten olyan fontos részt tettek ki az életében amire nem gondolt volna, hogy megérdemelné. De itt voltak, és csak ez számított.

- Gyere Steve! - szólaltak meg ijesztően egyszerre, majd mikor ezt realizálták, felnevettek.

- Nem megy, még mindig fáj a lábam.

- Oh, tényleg, bocsi. - nézett bocsánat kérően Kiera.

Steve lágy mosollyal nézett a lányra. - Semmi baj.

Nézte ahogy barátai körülötte ugrálnak, és arra gondolt, hogy ezt az ég világon semmire sem cserélné el.

Kiera gyönyörű volt, ahogy ragyogott. A gyermeteg csillogás nem tűnt el a szeméből még attól sem, hogy már a 18-at rugdosta lassan. "Ez a lány sosem nő fel" gondolta. De nem is akarta, hogy megtegye.

- It seems an awful shame | That his victory won't go down to fame | Sandman's here to dim the light | Little general, good night. - suttogta Steve is velük vidáman.

★✩★

Steve a tizenkettedik pohár wishkyt gurította le a torkán, de még mindig nem volt hatása. Elfancsalodott képpel nézett az üres pohara aljára. Már négy hónapja eltűnk Kiera. Már négy teljes hónapja nem jelentett. Arra gondolt, vajon mi vehette rá a lányt egy ilyen veszélyes küldetésre. Vagy hogy miért nem mondta el. Legszívesebben a frissen kapott izmokkal elverekedne egészen Németországig, csakhogy visszaszerezhesse legjobb barátját, de félt, hogy már csak a hullája akadt volna a kezébe. Így hát megfogta az egész üveg wishkyt és fenékig gurította, mintha csak csapvíz let volna. Mondjuk így az is volt...

Előtte volt egy muffin, beledöfve egy szülinapi gyertyával. Ma lett volna 20 éves. Az a barom.

Elnevette magát, de hamar keserű grimaszba torzult az arca. Könnyei megeredtek, de nem sírt. Még nem.

- Haver... - próbált volna Bucky mondani valami bíztatót, de nem tudott. Ugyanúgy összevolt törve, mint barátja. Még Peggy is, pedig ő igazán kemény csaj volt.

- Szerintem nem halt meg! - csapott az asztalra immár harmadjára az este alatt.

- Peggy... - kérlelte némán Bucky.

- De...

- Peggy...

Peggy elhallgatott. Aztán a kezébe temette az arcát és rázkódni kezdett a néma sírástól.

- Ne sírjunk ma. Ma ne. Ez az ő születésnapja, nem tetszene neki, ha látná, hogy mind érte bőgünk... - motyogta Bucky elszoruló torokkal. Peggy és Steve megpróbálták összeszedni magukat.

- Boldog születésnapot Kiera - fújta el a gyertyát Steve.

★✩★

- Boldog születésnapot nekem... - fújta el a lány szomorúan a gyufaszálat, titkon azt kívánva, bárcsak újra láthatná már a barátait.