Sérelmek

|Harmadik fél szemszöge|

Fél órával előbb...

Steve maga sem tudta mi baja. De állandóan arra gondolt vissza, ahogy Kiera azzal a sráccal beszélt. Mintha... Flörtölt volna vele.

Nem kéne érdekelnie, hiszen felnőtt nő és az csinál amit akar, de miért pont egy bűnözővel akar összejönni? Mert utána nézett Scott Langnak. Három év börtön nem kis büntetés. Ki tudja mit csinálhatott még amiért nem tudták elkapni.

Nem, nem jó hatással lenne Kierára. Megy és beszél Buckyval, hogy ő is mondja meg ezt a lánynak, mielőtt elmélyülhetne ez a kapcsolat.

Miket beszél... Rémeket lát. Annyi történt, hogy Kiera egy kicsit szórakozott a maga módján, hiszen nem először csinált ilyet. Másoknak is csapta már a szelet hülyeségből, mégis... Ez olyan valósnak tűnt. Ráadásul a Scott fiú sem tűnt rossz fejnek, vagy egyáltalán veszélyesnek. Hisz a rajongása őszinte volt. De amint arra gondolt, hogy ez a kettő véletlenül jobban megismeri egymást... Valami mélyen bellül azt mondta neki, hogy nem hagyhatja.

Az ész érvekkel szembe mennek az érzelmei.

És ez összezavarja.

Mindenképpen beszélnem kell Buckyval.

Buckyt a konyhában találta amint éppen a mosogató felett szemezett a mosatlannal. Bucky eldöntötte, hogy addig nézi a tányérokat, míg azok úgy nem döntenek, hogy elmossák magukat. Oh hogy mennyire utált mosogatni!

- Hé haver, van valami baj? - kapott az alkalmon Bucky ahogy meglátta Steve zavarodott tekintetét. Steve nem tudott egyből válaszolni, csak tátogott. Nem tudta hol kezdje. - Na, látom, hogy valami nyomja a lelked.

- Átvehetem a mosogatást? - kérdezte meg végül egyáltalán nem ki térve a témára. Bucky egyből kapott az alkalmon.

- Hogy a viharba ne! - adta át a szivacsot azonnal, majd helyet is cserélt a szőkével. Hülye lett volna nem kihasználni a helyzetet. Steve mosógató szert tett a szivacsra és elkezdte csöndben sikálni a tárgyakat.

Bucky szívesen ki is rohant volna a konyhába, de ettől nem fognak Steve problémái megoldódni. Látta, hogy valami nyomja a lelkét. És addig nem hagyja itt a fiút, ameddig az nem mondja el, mi baja.

- Na szóval... - szakította félbe Bucky a csendet végül - Mi is a bajod?

- Emlékszel erre a Scott gyerekre, igaz? - Bucky bólintott - Nos... Szerinted milyen a srác?

Azt nem akarta említeni, hogy Kiera helyében ő is elsütött volna pár arcpirító mondatot.

- Rendesnek tűnt. Én már az elején sejtettem, hogy semmi köze a Hydrához, ahhoz túl mimóza volt. Szerintem a légynek sem tudna ártani, talán tolvajnak jobb.

Steve letette a tányért.

- Ez a baj. Utána néztem. Három évet ült a börtönben. Biztos ilyen srác kell Kierának? - nézett a válla felett át Steve hirtelen jött dühvel. Bucky csak pislogott. Ez új volt Stevetől. - Kiera szerintem jobbat érdemel.

- Hát szerintem meg nincsen semmi baj a sráccal. - vonta össze a szemöldökét a barna hajú. Kíváncsi volt arra, mi lesz ennek a beszélgetésnek a vége. Volt egy megérzése. - El tudnám képzelni őket kapcsolatban ha arról lenne szó.

- De hát ő egy bűnőző! - csapott Steve a vízbe mérgesen, hitetlenül nézve barátjára. Azt hitte, hogy majd a pártját fogja fogni.

- Ő legalább nem játszik mások érzelmeivel... - motyogta Bucky, de eléggé hangosan ahhoz, hogy Steve hallja. A fiú meglepődötten nézett barátjára. - Sosem tudod, mikor léped át a határokat, mi, Rogers? - vonta fel jobb szemöldökét megrovóan - Ráadásul úgy csinálsz, mintha minimum az esküvőt tervezgetnék, holott csak annyi történt, hogy Kiera végre más iránt is elkezdett érdeklődni, nem csak utánad. Vagy azt hiszed, az a dolga, hogy örökre utánad koslasson? - döntötte jobbra a fejét - Egy idő után a legkitartóbb személy is feladja. Szálj magadba egy kicsit néha és gondolkozz el azon, hogy mit akarsz.

- Nem tudom miről beszélsz. - nézett döbbenten barátjára - Én ne--

- Ugyan már Steve. Akkora feneket kerítettél egy ártatlan viccelődésnek, azt hiszed nem látszik, hogy féltékeny vagy? - szakította félbe - Nem az a bajod, hogy a srác csinált valamit, amiért három évet ült, az a bajod, hogy Kiera érdeklődést mutatott egy másik férfi iránt. Olyan vak vagy, még magadat sem ismered. - Bucky egy utolsót pillantott a döbbent férfire, majd elindukt, ki a konyhából. Eldöntötte, ideje megkeresnie Tonyt. Steve a döbbenetéből feleszmélve fordult vissza a mosatlanokhoz. Frusztráltan csapott a kohynapultra. Erre nem számított.

ק×

Kiera utálta magát. Megint felverte egy rossz álom még órákkal ezelőtt, de akármilyen pozícióba vágta magát, sehogy sem tudott visszaaludni. Már fél órája szugerálta a plafont, mire eldöntötte, inkább megnéz valamilyen éjszakai adást a nappaliban lévő tévén. Lerugta magáról a takarót, és csoszogva indult ki a nagy térség felé.

Meglepetésként érte, hogy eleve tartózkodik is valaki a helységben. Sam Wilson félhomályban nézett valami akciófilmet elterülve a kanapén. Mikor meglátta a lányt meglepődve ült fel.

- Hát te? - kérdezte értetlenül, de mosolya elárulta, hogy örült a hirtelen jött társaságnak.

- Nem tudok aludni. - mosolyogta - Hát te? Hogy-hogy nem mentél haza? Csak nagy ritkán aludsz itt.

- Kivételesen nem volt kedvem se meg erőm se haza menni. Natasha meg erőszakoskodott, hogy maradjak, én meg ki vagyok, hogy nemet mondjak. - mosolygott vállat vonva. - Szóval nem tudsz aludni? Sok kávé?

- Rémálmok. - viszonozta mosolyát ahogy helyet foglalt mellette a kanapén felhúzott térdekkel.

- Ah, na és milyenek? Szörnyek vagy gyilkosok?

- A Hydra melyik kategória? - nézett rá fél szemmel, majd erőtlenül elnevette magát. Sam teljesen felé fordította a figyelmét. Szemében megcsillant az aggodalom.

- Akarsz róla beszélni? - nyúlt a távírányítóért lassan. A lány rá nézett. Azt gondolta, ez a srác sosem adja fel, igaz?

- Tudod mit? Legyen. - nevette hitetlenül. Sam kikapcsolta a készüléket és már a testével is felé fordult, így teljes figyelmet adva neki. - Hát jó. Állandóan arról álmodok, amit a Hydránál éltem át. A hideg zuhany, a teszt kínvallatások, a harcok, az edzések, a balett, az akrobatikus gyakorlatok, főleg, mikor nyújtottak. Egyik pillanatban tűtűben rohangálok és a hattyúk tavát adom elő a másikban már a lábaimat veszítik két felé, mert egy normális spárgát nem tudtam megcsinálni. Az edző partnereim mind ki akartak nyírni, a teszt kínvallatás pedig maga volt a földi pokol. Egy dolgot nem engedtem soha, mégpedig, hogy kihúzzák a fogaimat. Azt meg tudtan úszni. A körmeim már nem jártak ekkora szerencsével. - nézett rá körmeire. Már mind visszanőtt, de nem tudta megszámolni hányszor tépték le őket a helyükről. - Helyesbítek, a Hydra maga volt a pokol. De tűrtem. Tűrtem, mert azt hittem ezzel jót cselekszem. Tűrtem, mert azt akartam, hogy minél hamarabb vége legyen a háborúnak. Tűrtem mert azt hittem... - könnyek jelentek meg a szemében, de durván letörölte, mintha csak bűn lett volna létezésük - mert azt hittem, hogy így megóvhatom Stevet a háborútól! - nézett Samre újra és újra bekönnyesedő szemekkel - Olyan kicsi volt és beteges! Kismillió baja volt, levegőt sem kapott rendesen, de ő basszus katona akart lenni. Hazaszeretet meg minden. Mit adott nekem ez a föld?! Semmit! - fakadt ki végül. Sam figyelmesen hallgatta a lány monológját. Egyszer sem akarta félbe vágni. - Aa-- A Hydra elvett tőlem mindent. - a lány légzése felgyorsult, szemei istentelenül szúrtak a vissza tartott könnyektől, de még tartotta magám - Hat évet töltöttem ott nem tudva a külvilágról semmit. Sosem jártam Oroszországban még eddig ezért nem különösebben tűnt fel, hogy nyáron is havazott. Elvették tőlem Anyát, a húgomat, Buckyt, Peggyt, Stevet de még Natashát is! - válla rászkódni kezdett lélegzet vétel közben - Aztán kiderült, hogy kurvára öregnek kéne lennem a koromhoz képest! Egy olyan világban élek, amit nem értek! Majdnem szétvertem a kibaszott kávéfőzőt! - nevetett fel hisztérikusan - Aztán jött Wanda és félre ne érts, imádom, de olyan fájdalmat okozott nekem... És akkor nem mondtam még a Hydra mocskos trükkjét. Kiszették a méhenet. A méhemet! Soha nem lehet gyerekem! Valami ilyesztő anyagot meg az ereimbe fecskendeztek! Ami bennem lakozik ki tudja mire képes! Néha úgy érzem... Néha... - kapkodta a levegőt, de nem bírta tovább. Sam karjai közé vetette magát és keserves sírásba kezdett. - Hiányzik az anyukám, ő mindig ott volt velem ha kellett - A férfi szíve majd megszakadt a megtört lány látványától. Kiera évek óta most először zokogott úgy, hogy még a tüdeje is égni kezdett tőle. Az összes fájdalmat, az összes stresszt, mindent kiadott magából, hirtelen még hányingere is lett a hatalmas nyomástól ami mellkasán keletkezett. Sam lágyan simogatta a hátát, körkörös mozdulatokkal, és finoman ringatva a síró lányt ezzel nyugtatva őt. Az sem érdekelte, hogy pólója elázik, csak az érdekelte, hogy Kiera végre kiadhassa magából azt a terhet, amot eddig önkéntelenül cipelt.

A lány úgy érezte, mint akinek kitépték a tüdejét. Nem bírta abba hagyni, egyszerűen képtelen volt rá. Mintha megnyitottak volna egy csapot a szemében és nem tudnák elzárni.

Aztán egy idő múlva sírása csillapodni kezdett. Márcsak hüppögött, mikor levette a fejét Sam válláról. Akkor látta csak meg, hogy mekkora foltot hagyott szegény barátja vállán és egyből elszégyelte magát.

-Ne haragudj. - hüppögte.

- Dehogy haragszom. - fogta a vállait egy lágy, nyugtató mosollyal az arcán - Jól esett?

A lány elgondolkodott. Úgy érezte! Hogy fél kilóval könnyebb lett a lelke. Ez nem hozza vissza se Peggyt, se a családját, de úgy érezte végre előszőr, hogy nem fog belerokkani az életbe.

- Igen, azt hiszem. Már kevésbé érzem úgy magam, mint aki meg akar halni.

- Ne is gondolj ilyenre! - nézett szigorúan barátjára a fiú - Tudom, hogy sovány vígasz, de itt vannak a barátaid, itt vagyunk mi. Mostantól mi vagyunk a családod. Ezt jól jegyezd meg.

- Nem tudom mi lenne velem nélkületek. - borult a lány újra a nyakába, de most már nem sírt. Helyette szörnyen hálás volt, hogy végre kiadhatta magából ezt a sok feszülséget.

Azt viszont egyikük sem tudta, hogy volt egy harmadik fültanúja a kifakadásnak. Steve Rogers a folyosó padlóján ült, a hátát a falnak vetve, a fejét a térdeire hajtva. Mégcsak nem is sejtette, hogy a lány ennyire szenved, pedig utólag egyértelmű volt. Ő a világ legrosszabb barátja. A lánynak más vállán kellett kisírnia magát, mert ő hülye volt, és nem látta, hogy baj van.

Szörnyen érezte magát.

ק×

Bucky eldöntötte már magában. Elege volt a tűrésből, elege volt a könyörgésből, mostmár lépni fog. Nyakon fogja vágni az ifjú Starkot!

Mérgesen trappolt be Tony műhelyébe kicsapva az ajtót. Tony összerezzent a hirtelen zajra, majd horrorral a tekintetében nézett barátjára. Nem félt ő senkitől. De az a tekintet. Attól nagyon is.

- Anthony Kibaszott Edward Stark! Picsán foglak rúgni! Nem is, nyaklevest kapsz! Melyik kezemmel kéred, a vibrániumossal vagy a rendessel? Mikor igérted meg, hogy itt hagyod a labort?! - vonta keresztbe a kezét, mint egy hisztis feleség. Tony nyelt egyet.

- Három órakkor... - motyogta félve.

- És mennyi az idő? - nézett megrovóan a férfire.

- Két óra negyven perc? - kérdezett rá finoman.

- DÉLUTÁN HÁROMRÓL VOLT SZÓ! - kiabálta kikelve magából. A feje teljesen vörös volt. Tony összerezzent a hangra. Tudta jól, hogy elbaszta.

- Ne haragudj Buckyy - nyújtotta el a végét Tony hátha megtudja puhítani a fiút. Bucky idegesen dobolt a lábával, felhúzott jobb szemöldökkel kémlelte a fiút. Hát jó. Nem akarta bevetni az ütő kártyáját, de nem volt más választása. Előkapta a legkiskutyásabb tekintetét. Bucky egy ideig próbálta álni a tekintetett, de egyre jobban olvadt a szíve. Végül felsóhajtott.

- Én csak neked akarok jót... Tudom, hogy állandóan a munkába folytod a bánatodat, pedig csak beszélnek kéne róla. Ha másnak nem is, legalább nekem.

- Tudom... - mondta bánatosan a férfi. Aztán hirtelen izgatottan felnézett - De nézd, már majdnem kész! - karon ragadta a fiút és izgatottan vezette az asztalához, ahol legújabb művén munkálkodott. Bucky csodálattal nézte az asztalon kiterülő tárgyat. Egy android készült éppen, már csak a jobb keze hiányzott és a mellkasából pár drót. Az egész citrom sárga volt, és nőies alakja.

- És mi lesz a terved vele? - kérdezte Bucky érdeklődve figyelve az apró kifinomult vonásait a robot nőnek.

- Ő lesz a személyi aszisztensem. Képzeld csak el mennyit spórolok majd vele.

- Mert te annyira rászorulsz. - forgatta meg a szemét Bucky.

- Meg - hagyta figyelmen kívül a szarkasztikus megjegyzést - ki tudja, lehet Vízió szemet vet rá. Legalább kettő kukkolója lesz Kierának.

Bucky kuncogni kezdett. A lány milliószor könyörgött a piros androidnak, hogy tanulja meg a személyes térség fogalmát, de az csak folytatta tovább a lány ijesztegetését. Kezdte azt hinni, hogy direkt csinálja.

- És hogyan fogod életre kelteni? Nem azt mondtad, hogy Vízió is egy végtelen kővel él?

- Nem tudom. - morogta Tony - De kitalálok valamit. Végül is néha úgy érzem, hogy a saját mesterséges inteligenciáim is életre keltek. Nem igaz Péntek?

- Ha azt tudná uram... - jött a sejtelmes hang valahonnan. Tony felnevetett.

- Néha... - kezdett bele Bucky, de nem tudta eldönteni, hogy hangosan is kimondja-e azt amit gondol, vagy tartsa magában mélyen elásva. Végül mégis megtette. - Néha annyira lenyűgöző vagy... Egy magad megépítesz olyan dolgokat amiről más ember csak ábrándozhat. - Tony zavartan legyintett, mintha semmiség lenne, de bellül annyira jól estek neki ezek a szavak. Nem mintha nem tudná magáról, de Buckytól hallani... Különleges volt. - Hatalmas intelligenciád van, biztos vagyok benne, hogy két botból, megy egy csavarhúzóból is csinálsz valami elképesztőt, én... Én soha nem ismertem még hozzád hasonló embert. - Bucky szemei csillogtak, ahogy Tony szemébe nézett.

- Én se ismertem még hozzád hasonló embert... - mosolygott Tony lágyan elmerengve Bucky szemeiben. Imádta ezt a fiút a tetejétől fogva a lábujja végéig. De nem volt bátorsága megmondani neki.

- Annyira izgalmas ötleteid vannak, mindig pörögsz, mindig gondolkozol, mindig újítasz, elképesztő vagy! - mondta egyre izgatottabban, közelebb lépve Tonyhoz. Tony nem az a tipikus ember akit zavarba lehet hozni, de Bucky elérte nála, hogy forróbbnak érezze az arcát. Mit csinál ez a fiú?

- Bucky én-- - de az említett nem hagyta, hogy megszólaljon.

- Egy zseni vagy Tony, eldobom az agyam tőled! Az intelligenciád annyira kibaszott szexi! - fogott csuklójára a fiú egyre feltüzeltebben.

- Én-- várj mi? - Tonynak ideje sem volt megdöbbeni, Bucky az ajkaira hajolt. A csókja olyan volt, mint maga a mennyország. Heves volt, mégis óvatos, lágy és menta ízű. Bucky az asztalhoz tolta Tonyt, majd tarkójára fogott és beletúrt hajába. Tony nem tudott a történtekkel ritmust tartani, az ő agya még mindig ott volt leblokkolva, hogy szexinek tartja az intelligenciáját. Komolyan gondolja? Egyáltalán létezik ilyen? Bucky hirtelen elszakadt tőle realizálva tette súlyosságát.

- Istenem ne haragudj, nem tudom mi ütött belém, én-- - kezdett pánikolni, de most Tony szakította félbe.

- Fogd be és csókolj meg újra! - rántotta vissza Tony a fiút. Buckynak előre kellett hajolnia, hogy elérje Tony száját, ami mosolygásra késztette. Tony átkulcsolta a kezét a fiú nyakán, hogy mégközelebb húzhassa, de egy gond volt az egésszel. Már nem tudtak ennél közelebb lenni egymáshoz. Végül lassan elváltak. Bucky egyből kinyitotta a szemét figyelve Tony összes rezdülését, aki még mindig csukva tartotta a szemét. Lassan ő is felnyitotta végül és felnézett a mosolygó fiúra.

- Menj aludni.

- Ezek után egy hétig nem alszom.