A nyakláncot a folyosón sikerült elkapnunk ahol egy lélek sem tartózkodott. Futás közben lehajoltam a nyakláncért, akkor ért a nagyobb döbbenet. A nyakláncot fogó egyén megnövekedett a kezeim közül és egy fordó rugással elérte, hogy hirtelen elengedjem a tárgyat.

Leesett állal néztem az egyénre. Piros-fekete ruhája volt egy fém maszkal a fején. A szeme se látszott, helyette piros lencséken keresztül nézett ránk. Testartása riatt volt, és szinte láttam, ahogy elgondolkodik, hogy most mi a faszt csináljon.

- Hé az a mienk! - eszméltem fel a döbbenettől.

Újra felé nyúltam, de elcsapta a kezemet és megint rohanni kezdett a folyosón. Azonnal utána iramodtunk. Bucky sikeresen megelőzte és vad bunyóba keztek, ameddig ők egymással voltak elfoglalva, mi hátulról akartunk támadni. Az ember észre vette a tettünket, amint megint nyúltam volna az égszer felé és mikor megfogtam a láncot ő elrugaszkodott a földtől összezsugorodva, majd a karommal együtt a hátammögé került, ahol újra normál méretűvé vált, a karomat pedig a hátam közepére szorította. Fájdalmasan felnyűszítettem, ekkor Tony a rolex óráján megnyomva egy gombot kesztyűvé alakította a szerkentyűjét, és azonnal rálőtt a meglepetés vendégünkre. Ez megtántorította egy pillanatra, ekkor a kezem kiszabadult a szorult helyzetből. Azonnal megfordultam és mellkason rugtam új barátunkat aki a falnak esett. Buckynak dobtam a nyakláncot.

Tony lövésre készen emelte fel a kesztyűjét ami kéken világított, én a harisnya tartómból vettem elő a pisztolyomat, Buckynak meg elég volt felhajtania az ing ujját, hogy robot karjára vethessen egy pillantást. Az idegen lassan felemelte mindkét kezét a megadás jeleként. Ekkor rohant be a folyosó túloldaláról Steve, Sam és Natasha immár mask nélkül. Natashán még mindig ott díszelgett a szőke paróka, de Stevenél már ott volt a pajzsa.

- Azt hova dugtad el? - néztem rá fél szemmel, értetlenül.

- Amerika kapitány... - tüntette el a maszkját, hangjából csurgott a csodálat, szemei csak úgy csillogtak. Hydrás vagy nem, be kell vallani hogy egész cuki ez a srác. Persze ezt csak magamnak jegyeztem meg.

- Van mégegy fanboyod Steve. - próbáltam visszafolytani a mosolyomat - Még a Hydránál is kedvelnek páran.

- Mi? - nézett rám ilyedten a srác - Nem vagyok Hydrás! - tagadta le azonnal.

- Azt majd mi eldöntjük. - húzta elő Natasha a rejtett zsebéből a bilincset. A mázlista! - De előbb vetkőzz!

- Oh igen, vetkőzz létszi! - néztem rá izgatottan. A válasz egy rémült tekintet volt, a többiektől meg egy fura nézés - Komolyan gyerekek, vagy két órán keresztül táncoltam, fáj a lábam, nyűgös vagyok, legalább ennyi örömöm legyen! Na Natasha ne nézz így, legalább te ne.

Sam egy ideje nem szólt semmit, de most úgy döntött közbe vág.

- Nem tudom merjem-e ezt mondani, de én ismerem ezt a fiút. Biztos vagyok benne, hogy nem dolgozik a Hydrának.

- Igazat beszél a srác! A légynek sem ártanék! - vette le a ruháját lassan, szenvedve.

- Most tényleg csak egy alsó van rajtad? - kérdezett rá Tony végül az egyértelműre.

- Tudjátok milyen meleg ez a maskara?! - hisztizett a fogva tartott ahogy vezettük ki az épületből.

ק×

A Shield tárgyalójában öten voltunk a srácon kívül. Steve, Tony, Fury és én. Bucky a sarokból figyelte a férfit. A srác kapott egy fehér Shieldes pólót, nadrágot viszont sehonnan nem tudtunk neki keríteni, nem mintha engem zavart volna. Két órája tartott már a kihalgatás, de halgatott, mint a sír.

- Szóval Scott... - néztem rá keményen - akkor megkérdezem mégegyszer. Mit akartál a nyaklánccal? Én türelmes vagyok, de ez a szemkendős itt mellettem a szart is ki fogja verni belőled, ha nem kap megfelelő választ.

- És... - mondta remegő hanggal - hol van a telefonálási lehetőségem? Nem kaphatnék legalább egy pohár vízet? És valaki rászólna az ilyesztő srácra, hogy ne nézzen ilyen gyilkos tekintettel? Borsózik a hátam tőle... - ölelte át a karjaival önmagát.

- Ez nem egy állami börtön, itt nincsenek jogaid! - mordult rá Fury - Mire kell a nyaklánc?

- Nem mondok semmit, nem vagyok spicli! - emelte fel a hangját a srác, de ahogy Bucky ránézett, ilyedtében mégjobban összehúzta magát.

Valami itt nem oké. Tudom milyen egy tipikus Hydra kivallatás amire felkészítene, ahhoz képest most csak kellemesen elbeszélgetünk, a srác mégis úgy viselkedik, mintha megakarnánk gyilkolni. Ha hydra kém lenne, akkor most flegmán huzogatná a vállát, mintha nem is érdekelné semmi, amivel megfenyegetjük. Még a nevét is azonnal elárulta. Na meg... Az oroszok nem rajonganak Steve-ért.

Intettem Steve felé aki azonnal közelebb hajolt.

- Szerintem igazat mond azzal, hogy nem hydrás. - suttogtam a fülébe.

- Nekem is kezd egy sanda gyanún lenni e felől... - mondta őt nézve.

- Én mondtam! - csapott enyhén az asztalra, megcsörgetve a bilincset. - Száz százalékos amerikai vagyok! - mondta kétségbe esve - Reggelire hamburgert eszek, délben hot dogot, a lányomat csak látogathatom, minden este a tv előtt ülök magányosan én csirkét zabálva nézem az aktuális meccset, még az alsómon is amerikai zászló van! - fakadt ki teljesen. Meglepődve néztünk rá, én az asztal alá hajoltam, mert hirtelen még az alsója sem ugrott be - Mármint ez nem, de a többi igen, esküszöm!

- Hogy nem híztál még el? - kérdezte tanácstalanul Bucky egy csepp sajnálattal a hangjában. Már nem nézett olyan passzív-agresszívan, mint az elmúlt két órában tette.

- Esetleg főzzek valami egészségeset? - néztem aggódva a srácra.

Ekkor kopogtak az ajtón. Natasha nézett be hozzánk.

- Igazgató, egy bizonyos Hank Pym keresi...

Scott szeme felcsillant.

- Éreztem, hogy neki van köze ehhez az egészhez. - sóhajtotta a halántékát dörzsölve a félszemű, de azonnal ált is fel, hogy elhagyhassa a kihalgatót.

Unalmamban feltettem a lábamat a fémasztalra és a székkel hintázva tettem keresztbe a kezemet.

- Na jó, iszok egy kávét, én ezt már nem bírom... - ment utána Tony, de előbb még hátra szólt nekem - lehetőleg ne erőszakold meg a srácot, vagy ha lehet, ne Steve szűz szeme előtt.

Steve hitetlenül rázta meg a fejét, én pedig a szemöldökömet huzogattam az idegenre nézve aki zavarba jött ettől. Természetesen nem hajtottam rá a srácra, de olyan jó volt szórakozni vele.

- Kiera ne csináld már! - nevetett Steve zavartan. Felnevettem

- Ugyan már, úgyse vagyok az esete, valószínűleg a nagyanyja volt az évfolyam társam általánosban.

Akármennyire is vártam, hogy zavartan rákérdezzen mire akarok célozni, nem tűnt meglepetnek. Ezen meglepődötten felhúztam a szemöldökömet.

- Amerika kapitány uram kapitány, megtiszteltetés találkozni magával, csak nem így szerettem volna.

- Oh hát ezt jó hallani. - mosolygott zavartan Steve. Szerintem sosem fog hozzászokni az ilyesfajta bókokhoz.

- És veled is Ms. Kingle-- Kiera-- Miss. - dadogta zavartan. - Meg Buck--Mr
Barnes-szal - Összevontam a szemöldököm. Velem?

- Honnan tudsz rólam? - néztem rá zavarodottan.

- Van egy külön rész nektek is az Amerika kapitány múzeumban.

- Ame--kapi--múze--... - néztem sokkoltan az említettre aki csak zavartan nézett. Hogy milye van? Múzeum? Egy egész kiállítás róla? Steveről? Az én Stevemről?

Még a székkel is majdnem hátra estem döbbenetemben. Ez a gyerek ennyire híresség a mostani amerikában?

Döbbenetemet Fury mérges trappolása zavarta meg ahogy berontott az ajtón nyomában egy ősz szakállas férfivel és egy fekete hajú, coffos lánnyal. A lány amint meglátta Scottot majdnem elnevette magát, főleg mikor mellé ért, és meglátta, hogy alsóra vetkőztettük.

- Híreket hoztam. - szólalt meg az igazgató - kiderült, miért zavarták meg az akciónkat. - kíváncsian néztünk mindannyian a fönökünkre. Közben a maradék csapat is beszállíngózott a kis helyiségre, így végül mindannyian teljes figyelmünket neki szenteltük. - Hank is ugyanazt akarta, mint mi. Megóvni a követ attól, hogy illetéktelen kezébe kerülhessen.

- És mi is ez? - kérdezte számonkérően Tony, hozzáteszem jogosan - Esetleg Jézus koporsójáról van? Mert nem tudom miért kellett ekkora felhajtást rendezni azért, hogy a feleségének legyen valami évfordulós ajándékja. - rakta keresztve a kezét válaszokra várva. Fury Hankre nézett, aki sóhajtva megadta magát.

- A nyaklánc egy végtelen kő, pontosabban az üresség köve. Ha valaki megkaparintja, ki tudja miket tesz vele. Ez a kő sokkal erősebb mint a többi és sokkal sokoldalúbb. Pontosan ezért veszélyes.

- Milyen többi kő? - értetlenkedtem. Van egy olyan érzésem, hogy nem volt elég egy hónap, hogy mindenből korrepetáljanak.

- Thor mesélt ilyen kövekről, amikben külön univerzumok vannak, de amúgy szörnyen veszélyesek. Van egy Vízió fejében. Mondjuk nekem nem említett Thor ilyen nevű követ, biztos vagy te abban, hogy ez is egy közülük? - vonta fek Tony szemöldökét Hankre. Hank bólintott.

- Az életemet tenném rá.

Tony horkantott.

- Bezzeg ez fontos neked...

- Tudod jól, hogy mindent megtettem, hogy megtaláljam a gyilkosukat, ne legyél igazságtalan...

- Miért is tennéd, hiszen utáltátok egymást.

- Ez nem igaz! Voltak ellentétek köztünk ez igaz, de sosem utáltam az apádat. Nagyra tartottam őt. Én is meg gyászoltam.

Tony arca egy pillanatra eltorzult a fájdalomtól de rendezte az arcvonásait. Mindenki csöndben nézte Tony kitörését. Tony nem bírta elviselni a hirtelen jött figyelmett tovább, kiviharzott a szobából. Aggódva néztünk utána. Még sose láttam ilyennek. Nem sokkal később Bucky rohant utána aggódó tekintettel. Mivel nem értettünk semmit Hankre néztünk, hátha ő mond valamit nekünk.

- Ez egy... Hosszú sztori... - sóhajtotta.

- Srácok, nem akarok én lenni a pillanat romboló - vágta közbe a csendet Scott - de akkor elengedtek? - próbálta volna felemelni a kezét, de a bilincs még mindig ugyanott díszelgett a csuklóján, átfűzve az asztal vaskarikáján.

- Ha elengedlek, kapok egy puszit? - kérdeztem szórakozottan a kulcsokat lóbálva.

ק×

Másnapra szapadnapot rendeltem magamnak, ami azt jelentette, hogy egész nap az ágyban szenvedtem. Sok volt nekem a tegnap, még most se érzem a lábamat. Az a fránya magassarkú mindent háromszorosan pokolibbá tett. Bevackoltam magam a takaró alá és próbáltam visszaerőszakolni magam az álomvilágomba, mint ahogy azt megtettem már ötször, de egyre fájdalmasabb volt. Hisztizve ugrottam egyett fektembe. Ekkor kopogás hallatszódott az ajtómon. Sóhajtottam. Úgyse tudok visszaaludni már, ezt a kártyámat eljátszottam ötször.

- Gyere. - morogtam a huzatba. Az ajtó nyikorogva nyílt és egy vigyorgó Wanda lépett be.

- Steve nyűgös, mit csináltál tegnap? - vigyorgott mint a vadalma. Összevontam a szemöldökömet.

- Honnan veszed, hogy én tettem valamit? Általában Tony szokta addig zaklatni, ameddig agyvérzést nem kap. - mormogtam a takaróba. Nem emlékszem, hogy tettem volna bármit is azért, hogy hisztis legyen. Szerintem csak front van.

- Azt kétlem, Tony egésznap a műhelyében volt, ki se mozdult még onnan, szóval ő nem lehetett. Na meg a te nevedet morogta miközben agresszívan súrolta a tányérokat.

- Buckyn van a sor, hogy mosogasson.

- Steve boldogan és díjmentesen átválalta a feladatot, hogy aztán mérgesen suviszkolhasson.

Elképzeltem, hogy puffogva súrolja a tányérokat, és egyből elkapott a röhögő görcs. Azt nem tudtam, hogy így adja ki magából a mérget, de ez Buckynak csak jó, úgyis veszekedni kell vele, hogy hozzáérjen a szennyesekhez, legalább most mázlija van.

- Na megnézem mi van vele, nehogy ezeréves átkot szórjon rám. - rúgtam le végül a takarót magamról. Wanda kuncogva engedett utamra, de még hátraszólt mielőtt elhagyhattam volna a szobát.

- Bármi baja is van inkább tűnik hisztisnek, mint mérgesnek. Lehet nem jött össze valami neki, nem hiszem, hogy a te hibád lenne. - moslygott nyugtatóan. Viszonoztam én is arcmimikáját.

- Úgyis kiderül.

Így hát elindultam a konyhába, ami egyáltalán nem volt messze, hisz amint véget értek a szobák mennyisége, egyből a konyha volt az első helyiség az emeleten. Befordultam a konyhába, rágyujto... Vagyis megpillantottam a keresett személyt. Tényleg vibrált az aurája, nyakig vizes volt és valami ősi nyelven mormogott, legalább is egy szót nem értettem belőle. Mosolyogva tettem keresztbe a karomat ahogy az ajtófélfának dölve kémleltem barátomat. Annyira aranyosan duzzogott egymagában, hogy arra nem voltak szavak. Végül úgy döntöttem, kizökkentem ebből az állapotából.

- Steve-- - nem tudtam folytatni, mert annyira megijedt a hirtelen jővő hangtól, hogy megcsúszott a keze a tányéron amit súrolt ezzel kiverve a saját kezéből. A földön csattant Tony kedvenc tányérja, ami egyből darabokra is tört. - Tony megfog gyilkolni, ha megtudja... - próbáltam visszatartani röhögésemet több-kevesebb sikerrel.

- Mit keresel itt? - nézett ilyedten Steve mintha csak rajta kaptam volna valami turpisságon.

- Végül is csak itt lakom, de semmi baj. - vontam vállat tetetett sértődötséggel, de olyannnyira jól szórakozva, hogy még csak megpróbálni sem akartam elrejteni a mosolyomat. - Wanda mondta, hogy bajod van velem. Mint rendes barát, jöttem megoldani a gondokat. Na ki vele.

Steve a földről szedegette a tányér darabokat némán. Megsajnáltam, így lehajoltam és én is vele szedegettem a darabokat. Az egyik el is vágta az ujjamat, mire hirtelen el rántottam azt szisszenve egyet. Steve elvette tőlem a darabokat és a mosogató alatti kukába dobta, majd kezébe vette sérült ujjamat és a mosdó kagyló felé emelte hogy ráengette a hideg vízet. Tette amúgy felesleges volt, a vágás 10 másodperc múlva halványodni kezdett. Meglepődve de bűntudatosan nézte a kezemet amin a seb már nem is látszódott. Ránéztem szomorúan. Nem tudom mi baja, de kezd lehangolni ez a csönd.

- Valamit tettem? Ha igen, ne haragudj, nem akartalak bántani. Sosem tudnálak, te vagy a legjobb barátom. - hajtottam le a fejemet. Egyszercsak egy test simult puhán a homlokomnak. Aztán két kar ölelt át gyengéden.

- Dehogy haragszom rád. - mondta lágy hangon, kedvesen. A szív verésem felgyorsult ahogy egy csókot hintett a fejemre gyengéden. - Csak...

De nem fejezte be. Töprengett, hogy elmondja-e vagy sem, hogy mi baja, en viszont reménykedtem benne, hogy elmondja.

- Csak? - kérdeztem beszédre bíztatva.

- Csak... Be akartam bízonyítani, hogy jó táncos vagyok, de nem volt rá lehetőségem. Mire hozzád értem volna állandóan lekértek, aztán meg az a férfi mégcsak el sem eresztett téged. Már azon gondolkoztam, hogy óriási patálét csapok, de akkor az a vörös ruhás lány ment és megmentett téged, ezután le is ültetek így végképp nem volt alkalmam. Pedig gyakoroltam. Bucky segített.

Nevetésem mélyről tört fel, jó ízű volt. Hát ezért sántított néha szegény. Elképzeltem ahogy a két szerencsétlen összetaposgálja egymást miközben azon veszekednek, hogy ki vezessen. Felnéztem barátom szemébe. Azok a gyönyörű kék szemek csillogtak, mint a gyémánt. Elmosolyodtam.

- Majd legközelebb nagyfiú. - szélesedett ki mosolyom. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szívére veszi a dolgot, akkor finomabban fogalmaztam volna. Végül is nem menthetetlen, csak kezdő. Talán beiratom sztepptáncra... Nem is rossz ötlet. Huhahah... - Csak ez volt a bajod?

Figyelmesen szugeráltam a tekintetét. Mert a szem a lélek tükre. A szeme jobbra nézett, majd vissza a homlokomra. Elmosolyodott.

- Igen. - válaszolta.

Hazudott.

De nem firtattam.