Tonyval pezsgőt szürcsölgettünk, ahogy a tömeget kémleltük a tekintetünkkel. A csicsás nyaklánc a bálterem közepén foglalt helyet egy üveg vitrinben, körülötte pedig a gazdag népség beszélgetett. A bálteremben halk zene szólt, néhányan még táncoltak is. Mindenkin alkalomhoz illő ruha volt, a férfiakon öltöny feszült, a nők pedig díszesebbnél díszesebb egyrészes ruhákban mutatták, hogy mennyit keres férjük vagy partnerük.

Az egész helytől állt a szőr a hátamon. Annyira rosszul érzem magam, pedig itt van mellettem Tony aki remekül elszórakoztat a beszólásaival, meg a cikizéseivel, ahogy egy-egy hülyébben kinéző embert pécéz ki magának. Nem voltam ide való. Ráadásul muszáj volt nekem is ruhát vennem, hogy ne lógjak ki ami mégjobban rontott a helyzeten. Tony rámerőszakolt egy csillogós borzalmat, amit még az exének vett. Ajkaimon vörös rúzs díszelgett, két fülemben pedig egy hosszú ezüst, égkövekkel kirakott fülbevaló foglalt helyet.

Örök életemben utáltam szoknyát hordani, még kiskoromban is. De ez volt a normális ezt kellett viselnem. Most viszont olyan évet írunk, mikor a nők azt vesznek fel amit akarnak, erre nekem itt kell szenvednem egy ilyen borzalomban. Utálom.

- Helyünkön vagyunk. - szólalt meg Steve a fülünkben lévő micro headseten keresztül.

Hogy hogy csempésztük be a többi bosszúállót? Nagyon egyszerű a válasz: Shield technika. Nick Fury a kezünkbe adott öt nano maszkot, hozzá egy egész személyazonosságot és egy fenyegető pillantást, hogy ha tönkre tesszük, nagy bajok lesznek. A maszkot rá kell simítani az arcodra és hopp, máris egy új személy vagy új hanggal. Már meglepődni se merek mik vannak.

Tony felém nyújtotta a kezét.

- Egy táncot? - nézett rám csábosan, jól szórakozva a helyzeten.

- Remélem te nem vagy olyan rossz táncos, mint Steve. - vigyorogtam, ahogy elfogadtam a kezet.

- Hallottam... - mordult fel a vonal mádik oldaláról az említett. Mind a hatan kuncogással nyugtáztuk.

Wanda és Bruce kimaradt az akcióból, Bruce valamin ügyködött Wanda pedig úgy érezte vagyunk elegen ahhoz, hogy őt nélkülözhessük. Így a csapat Samből, Buckyból, Natashából, Steveből, Tonyból, Clintből és belőlem ált.

Táncolni kezdtünk, közben folyamatosan kémleltük a terepet. Fury figyelmeztetett minket az esetleges meglepetésekre, ezért próbáltunk nyitott szemmel járni, de semmi gyanús nem ragadta meg a tekintetünket. Egy kis időre kikapcsoltuk a fülünkben lévő adóvevőt.

A táncal egy ideig elfoglaltuk magunkat, közben egyre közelebb kerültünk az ékszeres vitrimhez.

- Szerinted mi lehet a nyaklánc? - kérdezte a zseni elgondolkodva.

- Nem tudom. - mondtam őszintén - De ha Fury ennyire ideges miatta, akkor nem akarok kockáztatni.

- Szerinted... - kezdett bele Tony gondolatmenetébe, de tartott egy kis szünetet, mintha nem lenne biztos mondanivalójában.

- Szerintem? - kérdeztem rá ahogy fordultunk egyet a táncparketten.

- Szerinted lehet egy végtelen kő? - nézett elgondolkodva a nyaklánc irányába. Zavarodottan néztem rá. Félek, hogy nem tudom miről van szó.

- Mi az a végtelen kő? Valami nemes fém? - kerestem tekintetét. Újra rám nézett, de most egy elnéző mosollyal.

- Nem lényeg, ne haragudj, hogy felhoztam.

Válat vontam. Ha nem akarja elmondani, nem erőszakoskodom. Engem más érdekel...

- Mond csak... - vigyorodtam el komiszul. Tony felsóhajtott. Kiismert, tudta, hogy jön a vallatás.

- Ne tartsd vissza. - sóhajtotta drámaian. Megforgattam a szememet. Úgy csinál, mintha megakarnán gyilkolni.

- Mi van köztetek Buckyval? - nézten kíváncsian. Zavartan elnézett.

- Mi lenne, tök jó fej, elhaverkodunk.

- Ahaaaaa... - mondtam gyanakvóan - szerintem meg van ott több is. A testbeszédetek nem hazudik. Oda vagytok egymásért. Jól látom?

- Úgy sem tudok neked hazudni... - sóhajtotta végül - Azt nem tudom, hogy Bucky bír-e engem, de én Pepper óta nem éreztem ekkora boldogságot. Nagyon szeretném, ha ő is ugyanezt gondolná... - nézett zavartan. Az állam megint leesett. Az alatt az egy hónap alatt én egy magabiztos Stark fiút ismertem meg, akinek mindig volt bőr a képén szívni más vérét vagy éppen szédíteni, és akkor most itt ál előtten ez a férfi, aki hirtelen lépni is elfelejtett, csak mert megkérdeztem mi a helyzet. Ha ez nem egy jel, akkor nem tudom mi.

- Hidd el nekem, ha Buckynak nincs rossz izlése, és higy nekem nincsen, akkor már régóta rólad álmodozik. - játszottam a kerítőnőt. Ismerem Buckyt mint a tenyeremet. Azóta a Stark fiú után csorgatja a nyálát mióta csak meglátta. - De mond csak... - váltottam kicsit komolyabbra - Ha ez a Pepper lány, de Bucky is tetszik most neked... - próbáltam finoman megfogalmazni a kérdést, hogy ne hangozzon sértőnek, de nehezen ment. Annak idején annyi kérdést zuhízottam Buckyra is, de ő türelmes volt, hiszen legjobb barátok vagyunk. Most viszont más volt a helyzet. Tonyval nagyon jóban vagyunk, de még mindig a barátságunk elején vagyunk, nem tudom, mit nem szabad kérdezni.

- Akkor kiket szeretek, ez lenne a kérdésed, igaz? - nézett rám megértően. Szégyenkezve hajtottam le a fejemet.

- Uhum... - tudtam csak kinyögni.

- Biszex vagyok. - jelentette ki egyszerűen, mintha csak az időjárásról dumálnánk.

- Micsoda? - kaptam fel a fejemet értetlenül. Oké, tudom, hogy vannak akik a saját nemükhőz vonzódnak, de kik a biszexek? Tony látva az értetlen tekintetemet felnevetett.

- Azt jelenti, hogy mindkét nemhez vonzódom. Általában a nőket tartom előrébb, de nagyon sokszor elcsábít a saját nemem, mint ahogy most Bucky is tette. De ő az első akivel komolyan gondolom a dolgokat.

- És te erről az egészről hogy tudsz ilyen nyíltan beszélni? - néztem rá még mindig értetlenül - Bucky annyira félt elmondani neken, hogy kb. Már öt éve barátok voltunk mire elmondta, hogy meleg. Akkor is a lelkemre kötötte, hogy Stevenek egy szót se.

- A huszonegyedik században élünk. Itt már jobban elfogadják ezeket a dolgokat. A te idődben ezért megverték a melegeket, de szerintem ezt nem kell mondanom. - húzta el a száját.

Sosem felejtem el milyen dühös voltam, mikor először találkoztam ilyen esettel. Annyira gusztustalannak tartottam az egészet. Szegény fiú nem tehetett róla, hogy így született, azok a gusztustalan férgek pedig még meg is köpködték. Egyedül én mentem segíteni neki, akkor is az emberek úgy néztek rám, mint egy véres rongyra. Sosem felejtem el azokat a megvető pillantásokat. De a fiú hálás tekintetét sem.

Bucky első ál badátnője pedig pont egy lezbikus lány volt. Nagyon szép volt, vörös haj, csokoládé barna szemek és tökéletes alak. De felreppentek a pletykák, hogy a saját neme felé kacsingat. Ekkor Bucky a segítségére sietett. Felajánlotta, hogy alkossanak egy látszatpárt és maradjanak együtt, ameddig le nem ül a pletyka. A lány nagyon hálás volt neki. Erről is csak én tudtam. Volt egy olyan érzésem, hogy Steve nem nagyon bírná elfogani a dolgokat. De az is lehet, hogy csak nagyon féltem Buckyt. Nem akarom, hogy egy ilyen hülyeség miatt tönkre menjen a barátságuk.

Észre se vettem, mikor lett megkopogtatva a vállam. Egy aranyos, ébenbőrű férfi nyújtotta felém a kezét.

- Lekérhetem a hölgyet?

Tony felé néztem, mint aki az anyjától kért volna engedélyt. Tony vigyorogva pörgetett át az idegen kezei közé. Így hát vele táncoltam tovább.

- Na, megismersz? - kérdezte mosolyogva az idegen.

- Nem tudom, meg kéne? - néztem fel rá zavartan.

- Kód 3.

- Wilson te ravasz róka. - kuncogtam - Azért, ha nem haragszol meg, nem fogom minden sötétbőrűre azt hinni, hogy te vagy az.

- Ja, nem vagyunk mi kínaiak.

A vállára csaptam. Felkuncogott a tettemre. Tudtam, hogy nem gondolja komolyan ezt a poénját, szóval halványan elmosolyodtam én is, és hagytam, hogy vezessen a táncban. Ügyes volt ez a Wilson gyerek, annyi szent. Majd lehet megkérem, hogy tanítsa meg Stevet is így táncolni.

ק×

Már egy órája váltogatom a partnereimet, de lehetőséget még mindig nem látok a lopásra. Nincs más mese, valószínűleg a B tervet kell bevetnünk.

Jelenleg egy részeg öregbácsival ropjuk a táncparkettet, de szökésre lehetőségem se volt. Kismilliószor próbáltam valami szöveggel lerázni, de nem engedett, mindenre volt válaszom. A fülesembe nem beszélhettem, feltünt volna az öregnek, bár lehet az kellett volna. Ha bolondnak néz legalább elmegy a kedve.

Na de beépülni jöttem, nem feltünni. Biztos elterjedt volna a hír, hogy van egy bolond lány a köreikben, Tonyt meg nem akartam beégetni. Hisz mindenki tudja, hogy Tony Stark kísérője vagyok, még a végén romlana a hírneve.

Segítségkérően néztem a tömegre, hátha valaki megszán és lekér, de bárkire néztem az ijedten elfordult, vagy csak simán nem érdekeltem. A csodás összetartó társadalmunk, éljen amerika, wuhu...

A szememet forgattam, ahogy megint megforgatott a tánctéren és már lassan elfogadtam a sorsomat. Ekkor a pasas vállát megkocogtatta valaki. A kövér fickó hátrafordult és megpillantott egy gyönyörű szőke lányt, aki ártatlan mosollyal szugerálta. A ruhája vörös színben ponpázott, ujja és a szoknya alja fodros volt. Ezüst színű magassarkú csizmát viselt, aranyszínű haja pedig göndören omlott vállaira. Az állam is leesett szépsége miatt.

- Elnézést, lekérhetem a hölgyet? - szólalt meg aranyos hangon. Mindketten nagyokat pislogtunk. Na ilyenre még nem került alkalom az életemben. Ez most egy pipa.

- Na de hölgyem. - nevette az alkohol mámoros fickó - hölgyek nem szoktak lekérni hölgyeket, azért már a liberációnak is van határa! - hangulata hirtelen fordult mérgesre. A lány megforgatta szemét, majd a gallérjánál rántotta le a férfit. Még mindig mosolygott miközben suttogva beszélt a férfi jobb fülébe. Nem tudom mit mondhatott neki, de a férfi vörös arca egy pillanat alatt elfehéredett, majd sűrű hajlongások és bocsánatkérések közepette hagyott ott minket kettesben. Tágra nyílt szemekkel néztem a rohanó férfi után, majd pedig a szőke szépségre aki gonosz vigyorral nézett a férfi után.

- Mit mondtál neki? - néztem elismerően megmentőmre - Én mondhattam neki bármit, nem akart engedni.

-

Csak megmutattam ki a főnök. - mosolygott rejtélyesen új barátom egy kacsintás kíséretében. Nem firtattam a dolgot tovább, túl hálás voltam ahhoz.

- Na és táncolnunk is kell, vagy leülhetek? - néztem rá mosolyogva.

- Egye fene, üljünk le. - kuncogta ahogy belém karolt és kifele vezetett a tömegből egyenesen a svéd asztalok felé ahol helyet foglaltunk egy pohár pezsgő kíséretében.

Itt beszélgettünk vagy fél órán át szinte mindenről, ami eszünkbe jutott. A lány neve Mary-Ann Johnson és egy tünemény! Ha férfi lennék esküszöm térden csúszva kérném meg a kezét. Mégis... Van benne valami ismerős.

Lehet a régi szomszédomra emlékeztet aki szintén ennyire ennivalóan kedves volt, mindig finom sütiket csinált és kihúzott minket a csávából ha a banya kergetett. Mondjuk Stevere pikkelt az öreglány, de minket se bírt annyira.

A szemem sarkából Tonyt láttam meg. Feltünésmentesen mutatott a fülére, mire vettem az adást és diszkréten visszakapcsoltam a fülemben ülő szerkezetet miközben nyújtózkodást imitáltam. Amint visszakapcsoltam, reflexszerüen hat kétségbe esett sóhajtás hallatszódott a fülemben.

- De az úgy nem lesz jó, túl sokan vannak! - hallatszódott Steve kétségbe esett hangja.

- Most miért, senki sem sérülne meg. - mondta Bucky. A szememet forgattam. Persze, hogy veszekednek.

- Kiera szerinted mit csináljunk? - kérdezte Clint tőlem várva a döntést. Azt se tudtam miről van szó.

- Khhm... - köhögtem fel ezzel jelezve, hogy nem vagyok olyan helyzetben, hogy beszélgethessek.

- Kucc-kucc. - mondta Clint - Na döntöttél?

Agyon csapom!

- Ne haragudj, nekem most el kell mennem a mosdóba. - kértem elnézést a lánytól, aki még mindig a sztoriját mesélte az Ausztráliai kalandjáról.

- Menjél nyugodtan. - mosolygott rám a lány.

Felkeltem hát a drága kanapéról és a mosdók irányába vettem az irányt. A mosdó előtt viszont megáltam és bevártam Tonyt, aki amint látta, hogy szabad vagyok, felém vette az irányt.

- Na szóval mi a fészkes fenéről van szó? - néztem Tonyra, de kérdésem mindenkihez tartozott.

- Nem tudjuk eldönteni, hogy hogyan keltsünk pánikot. - válaszolta Sam.

- Tűzjelzővel? - válaszoltam a lehető legegyszerűbb megoldással, ami eleve a b terv része volt.

- Én is ezt mondtam, de túlvariálják a dolgokat. - hallatszódott Natasha fáradt sóhaja. Átéreztem. Alig két perce vagyok a beszélgetés tagja, mégis úgy érzem, hogy lefárasztottak.

Ekkor parancsszóra megszólalt a rűzjelző. A döbbent népség gyorslépésben elindult, de mintha nem tudnák hol van a vészkijárat, össze-vissza kezdtek bojongani. Aztán valaki azt kiáltotta "tűz!" és mint a bolondok, elkezdtek ordítva szaladni.

A homlokomra csaptam. Ezek nem normálisak. Pillanatok alatt elszabadult a pokol.

- Jó, ki volt az a zseni aki tűzet gyújtott a múzeum közepén? - kérdeztem számonkérően az elhalkult vonalat. Senki se válaszolt. - Srácok.

- Egyikünk se. - mondta Bucky, de nem a vonalban, hanem mellém érve. Barátomra néztem aki a rémült tömeget kémlelte immár a nano maszkja nélkül. Aztán lefagyott. Az ő irányába néztem én is, mert nem tetszett az arckifejezése. Senki nem vette észre a pánikoló tömegből, de az üvegen egy nagy kör ékeskedett. Viszont a nyaklánc még a vitrinben volt, de az se sokáig. A nyaklánc... Életre kelt, ha mondhatok ilyet.

A nyaklánc fogta magát és kiugrott a lyukon, aztán rohant, mintha üldözték volna.

A döbbenet miatt csak fáziskéséssel sikerült elindulnunk a nyaklánc után.