Sziasztok, Tücskök!
Megjött a kövi rész, nem olyan érdekes, de kellemes olvasást kívánok!

Eren's POV
Nem tudom, hogy csináltuk, de tényleg! Ugyanis tegnap dél körül elaludtunk, és ma szintén dél körül kelünk. Legalábbis én, mert a mellettem lévő már élénken fürkészi az arcomat. Érzem, hogy ezt teszi, így szándékosan nem nyitom ki a szememet. Várok kicsit, és kikacsintok, de addigra már ő tetteti az alvást. Leküzdök egy vigyort, és ezt még eljátsszuk kétszer, harmadjára pedig, amikor gyanútlanul becsukom a szememet, szinte azonnal megérzem a számon az ajkait. Elvigyorodok, és viszonozom a csókot. Álmosan ránézek.

- Hány óra? - valamerre elnyúl, és pár másodperccel később már a kezében trónol a telefonja.

- Upsz... - szólal meg reggeli kicsit mélyebb hangján. Beharapom a számat, és nyugtalanul konstatálom magamban, hogy már annyira ki vagyok éhezve, hogy a hangja is rossz dolgokat művel velem... - Előre bocsátom, hogy a kórházban csak Dr. White-hoz vihetsz, ha félholtra vertél - közli halál nyugodt arccal.

- Mondd már! - egyrészt izgulok, hogy nagyon elaludtunk, másrészt pedig... khm, hagyjuk.

- 11:53

- Mi? - felülök. - Gyere már! Az ötödik órára talán beérünk! Naaaa! - megrángatom a csuklóját, de nem reagál, így gyorsan kiugrom a szétnyitott kanapé meleg takarói közül. Szélsebesen kezdek száguldozni a szobában, ő meg csak a párnába vihog. - Ne már! Siess egy kicsit! - gyanakodva megfordulok. - Te meg mit röhögsz?

- Tudod, én igazán értékelem a csábítási céljaidat, és hidd el, nem állok ellent neki, na de azért egy alsónadrág még senkinek sem ártott meg -elvörösödve nézek végig magamon. Se póló, se semmi. Ő meg csak végig mér, olyan szemmel, hogy kiráz tőle a ideg,

Ó, hogy az a...

- Izé... Uhm... - tétován nézek körül a helyiségben. - Ne-nem tudod v-véletlenül, hogy ho-hol vannak a... - annyira zavarban vagyok, hogy alig bírok megszólalni. Hogy javítsak kicsit a helyzeten, megperdülök, így háttal állok neki.

- Így se rossz. Végül is, igazad van, mindkét oldalról alaposan meg kell szemlélni az alanyt - hallom a hangján, hogy vigyorog, és afelől sincs kétségem, hogy a lehető legperverzebb módon.

- E-emlékezz, hogy t-te nem akartál lefeküdni ve-velem! - szúrok oda még mindig dadogva. Feláll, és közel sétál hozzám, hogy aztán hátulról átkaroljon. Halkan suttog a fülembe:

- Azt nem mondtam, hogy nem akarok. Azt mondtam, hogy nem lenne jó ötlet - össze-vissza ráz hideg, miközben a keze vészesen közel siklik ahhoz.

- El bahsztadh - lihegem. Ne máááár! Pedig nem is tett semmit! Ahj, Jäger! Csillapodj!

Ellépek tőle, pipacsvörös arccal, és oda ugrom az újonnan felfedezett alsónadrágomhoz. Egy mozdulattal felrántom, miközben ő gúnyos derűvel kuncog egyet.

- Ebből már nem lesz iskola... - motyogja elégedetten.

- Dehogynem! - vágok vissza és hiper-szonikus sebességgel kezdek tépni, össze szedve az összes ruhámat, menet közben mindet magamra varázsolom.

- Áh, így még jobb! -nyíltan felröhög, röviden, és csillogó szemekkel néz rám.

- Mi? - kérdezem zavartan, és végig nézek magamon. A pólóm ki van fordítva, az egyik zoknim is, a sliccem lehúzódva, a hajam kócosan.

- Ki nem menj az utcára! Még végén könnyűvérűnek titulálnak - egyértelműen szórakozik rajtam.

- Ha-ha, nagyon köszönöm - úgy döntök, vissza adom a kölcsönt. - Rossz a mosógéped? - nagyon szuggerálok egy foltot a pólóján, amiben aludt, mintha lenne ott valami. Erre már komolyabban náz rám.

- Miért?

- Mert tiszta dzsuva a felsőd - az a fej, amivel elkezdi keresni a koszt, mindent megér, nem tudom vissza fogni magamat, elnevetem magamat.

- Ez a lehető leggonoszabb revans volt a részedről! - mondja kissé felháborodva.

- Oh, ne haragudj! De egyszerűen nem hagyhattam ki - megforgatja a szemeit, és egy mozdulattal leveszi a felsőjét. Erre abba hagyom a kacarászást és csillogó szemekkel nézem a kockáit.
A férfiasságom pedig már ennyitől...

Neeeee!

Megereszt egy elégedett vigyort, és elmegy mellettem - útközben a keze valahogy megüti a fenekemet, milyen érdekes! - Hova mész? - kérdezem kiíváncsian, és próbálom takargatni a kényes részeimet.

- Elégetem a pólómat - morogja valahonnan a folyosóról. - Ja, és készülj, Csodacsibe, mert ezt véresen megbosszulom. Habár - kezdi elgondolkozva immár a fürdőszobából - nem, mert azt is össze kell takarítani. Á, meg is van! - vissza ér, és megáll mellettem, egy teljesen új, frissen mosott, ropogós pólóval. - Mit szólnál ahhoz, ha - hatásszünetként ám néz, majd csillogó szemekkel adja meg a kegyelemdöfést - takarítanánk?!

- Micsoda meglepetés... - mormogom kétségbeesetten. - Passzolni ér?

- Nem -feleli vigyorogva.

- Édes Istenem... - nyögöm segélykérően.

- Itt vagyok! Mi kéne?

- Na, Lucifer is megérkezett... - erre közelebb hajol, annyira közel, hogy már a szememet is becsukom, várva a csókot. Ő pedig... elégedett vigyorral elhúzódik. Értetlenül pislogok körbe. - Ez csúnya volt! - panaszkodom.

- Persze. A szép emberek csúnya dolgokat művelnek - megnyalja a száját - másokkal is.

- Ah! - fortyogok, és elindulok, hogy megkeressem a seprűket.

- Köszönöm, drágám! - sikít utánam elváltoztatott hangon. - De vigyázz, nehogy a seprűcske megcsapcizzon! - röhögök, és pár perc után neki is állunk az amúgy tökéletesen tiszta ház kitakarításának.

Íme pár kép, hogy hogyan telt a délutánunk:
Rohadtul élveztem...

*time to noseblood* ❤️