Sziasztok, Páóni lovak! Mint azt a kép is mutatja, ezúttal lesz egy kis izgi rész, nem olyan sok, de lesz! 😉
Pusszancs!

Eren's POV

Lógó nyelvvel terülök el a kanapén, szakad rólam a víz, és mindenem sajog. Végre kész vagyunk az egész házzal, és már mindenből elegem van. Levi "csak" kétszer mosatta fel velem az egész alsó szintet, ráadásul kitalálta, hogy neki valamiért kell a felmosórongy a porszívózáshoz (?!), így térden csúszva, egy rohadt sárga rongyikával pamacsoltam fel a kövecskéket. (Meleg hangsúly, plíz! 😂 Szerk.)

És most, amikor végre elterülnék, A Cleaning Corp osztagvezetője, Mr. Levi Folyamatosan Takarítanom Kell Ackerman toppan be a szobába. Fején fehér kendő, nyakában úgyszintén - az eredetileg az arcát védte -, kezében a létező összes takarítóeszköz, övére valamilyen ismeretlen módon felerősítette a házban talált minden egyes háztartási vegyszer, így úgy néz ki, mint egy Cleaning Ninja. Erre a gondolatra kicsit elmosolyodok, és leplezetlenül csodálom. Újfent megjegyzem magamban, hogy Levi olyan jól néz ki, hogy az már büntetendő.

- Kidőltél, Csodacsibe? Ennyitől? - kekeckedve mér végig, olyan perverz arccal, hogy a fáradtságomtól eltekintve, ösztönösen felpattanok a kanapéról és egy párnát veszek magam elé.

- N-nem én!

- Jó - bólint. - Még vannak terveim - erre a mondatára egész testemben megrázkódok, és betegesebbnél betegesebb képek lepik a le a fejemet.

Hála. Tervek velem. Ketten. Miii?? Ugye nem...?

Nem mondom, hogy kicsit sem tetszik az ötlet, de nem bírom elnyomni magamban a félelmet. Főleg, hogy néhány napja majdnem... Na, de mindegy is.

Figyeli az arcomat, azzal a tőle megszokott átható pillantással, amitől mindig olyan érzésem támad, hogy belelát a lelkembe. Aztán felnevet. Röviden, de igazából.

- Látnod kéne az arcodat! - teszi még hozzá elégedetten.

- Mert?

- Mert olyan tehetségesen vágsz szerencsétlen fejet, hogy azért fizetni kéne - jegyzi meg, vigyorogva.

Morgolódva vissza huppanok a kanapéra, és vetek felé egy durcás pillantást.

- Én legalább jó vagyok valamiben - szúrok oda.

- Én meg nem. Értem ám a célzást - vihogja csendesen, és megáll előttem. Nekem rögtön melegem lesz, és próbálok arrébb mászni. - Túl egyszerű - morogja, és utánam kap.
Megint ez a váltás! Megfájdul tőle a fejem...

- M-mit akar... - nyelek egyet - akarsz?

- Segítettem neked takarítani - mormolja vészjóslóan. - Megígérted, hogy meghálálod.

- Bi-biztos, ho-hogy nem - vinnyogom. - Ne-nem ígé-gértem meg! - próbálok minél határozottabbnak tűnni, több, kevesebb sikerrel. Ő csak vigyorog, és leülve közelebb csúszik hozzám. Elkapja a csuklómat és ránt rajtam egyet, aminek következtében rádőlök, ő meg hátra veti magát.
Vörös fejjel nézek rá, amin csak mosolyog.
-M-mit művelsz? - kérdezem, alig bírom vissza fogni a hangom remegését. Feljebb emeli a fejét és beleszagol a nyakamba.
- Mmm - súgja halkan. - Olyan jó az illatod...
Igyekszek eltolni őt magamtól, de annyira hamisak a próbálkozásai, hogy csendesen felnevelt.
- Valld be, hogy vonzódsz hozzám! Pont úgy, mint amennyire én akarlak téged...
Megáll bennem az ütő.
Hogy mi? Ezt csak félre hallottam, ugye? Igen, semmi kétség. Szóval kétségtelen.
- Szerintem meg inkább együnk vala- - jobb híján hangosan felnyögök, ahogy elkezdi szívni a nyakam. Hagyom, hadd csinálja, hazudnék, ha azt mondanám, nem tetszik. De valahol az agyam mélyén, egy eldugott, fekete sarokban tudom, hogy ez nem jó. Nagyon nem...
- Na, ne legyél ilyen, Csodacsibe - mormolja a kiszívott részbe. - Eren - teszi hozza vágyakozva. És nekem ennyi bőven elég, a lehető legerősebben markoljam meg a pólóját. - Mondd! - incselkedik.
- Hmpf! - morgom neki. - Csak csináld! - felkuncog, és folytatja a műveletet.
Nem érdekel, ha nem helyes. Élvezem.
Egyre erősebben bántja a bőröm, néha felszisszenek, csak elmotyog egy "Bocs" félét. Pár perc múlva elhúzódik, elégedett fejjel figyeli a foltot.
- Hát, ez nagyon csúnya... - jegyzi meg perverz vigyorral. - Szexi - teszi hozzát, és még mielőtt bármi mást tehetnék, lehúzni magához, és erősen megcsókol. Annyira kábult vagyok, hogy először nem is reagálok, erre határozottan bele markol a fenekembe. Elnyílik a szám, és végre hajlandó vagyok vissza csókolni. Érzem, hogy elégedett, nekem pedig elkezd szűkülni a gatyám.
Ne már! Ennyitől?! Nem is csinált semmit!
A keze a pólóm aljához téved, és elkezdi felfelé húzni. Erre már riadtan szakadok el tőle.
- Nyugi - leheli. - Nem lesz semmi olyan. Csak kíváncsi vagyok. 
Megfordul a fejembe, hogy a testem vagy a sérülések érdeklik-e annyira, de nem teszem szóvá. Hagyom, hogy csinálja, amikor pedig a darab a földre kerül, figyelmesen kezdi szemlélni a zúzódásokat. Össze vont szemöldökkel méregeti, majd közelebb hajol. Mindegyiket átrajzolja az ujjaival aztán követi a vonalat a szájával. Megremegek a tettére, és be csukott szemmel élvezem. Addig mocorgok, amíg, magamhoz hű bénasággal rátenyerelek a férfiasságára. Megmerevedik, és állatiasan felmordul, beindítva ezzel a fantáziámat. A gondolataim már annyira mocskosak, hogy elkezdek hozzá dörgölőzni, hogy érezze, mit akarok. A tettemre olyan erősen harap az ajkaimba, hogy azonnal megjelennek a vörös cseppek. Lenyalja őket, és elsötétült tekintettel néz rám.
- Csodacsibe, ezt azonnal fejezd be! - morogja figyelmeztetően.
- M-mi? - értetlenül meredek rá, de megunom és újra felé hajolok. Megállít, vágyakozva tekint a szemembe.
- Amit csinálsz. Szerintem nem itt és most akarod elveszteni a szüzességed... Pedig nagyon jó úton haladsz!
Az arcomat az övének nyomom, és elégedetlenül motyogok.
- Kellett neked felizgatnod... - erre derűsen néz rám.
- Tessék?! - leplezetlen vigyorral próbál eltolni, hogy lássa a hülye fejemet, ami éppen bordó árnyalatban tündököl.
- Se-semmi!
- Ha akarod, befejezhetjük máshogy is, hmm? - felpattanok, és gyorsan elsétálok tőle.
- Nem köszi - és közben akkorát nyelek, hogy Tajvanban is hallják. - Rendet rakok - mutatok a takarító cuccokra.
- A-a! Meg ne mozdulj! - felszökik, és ő maga rendezi el a dolgokat. - Ezt így kell, ezt meg így! A végén még elront is a rendet! - csillogó szemekkel néz végig az alsó szinten. - Kár lett volna össze mocskolni a padlót... - jegyzi meg szórakozottan, és amikor rájövök, hogy mit is akart ez jelenteni, egyszerűen rávágok egyet a hátára.
És baromi hálás vagyok, amikor Mikasa és Armin belép át előszobába.