Sziasztok, Tücsik! ❤️❤️
Megjött az új rész! Remélem, tetszeni fog! 😇😊❤️
Ha ajánlhatom, úgy olvasd végig, hogy benyomod a kedvenc sírós számodat!  ❤️👌🙄

Levi's POV:

Eren a földön fekszik, hason, kezei hátul összekötve, és csak azért nem üvölt, mert a szájában egy rongydarab trónol. Sírva vonaglik, és kapálózik, de nem szabadul, amikor pedig meglátja a merev alakomat, csak még jobban sírni kezd, látom az arcán a szégyent.

-Ó, a vendég! - lelkesedik Michael, és felül a földön.

- It te vagy a vendég - sziszegem neki, és nagyon igyekszek visszafogni az előtörni készülő szörnyeteget. - Takarodj! - köpöm oda neki a korábban Eren által kiejtett szót.

- Hmm, hadd gondolkodjam! - az égre emeli a tekintetét, és tettetett gondokozással néz körbe. Eren a szemeivel könyörög nekem, hogy segítsek neki. - Á, megvan! Nem! - és a szemem láttára kezdi el csókolgatni a földön fetrengő, rémült fiút. - Nem igaz, milyen ostoba vagy, Levi! - cöccög.

- Neked Rivaille - szűröm a fogaim között.

- Jaj, bocsánat - kacagja, és szorítani kezdi Eren torkát. Ő még jobban kezd sírni és kapálózni, nehezen veszi a levegőt. - Csak nem fáj, Csodacsibe? - a méreg elveszi az eszemet, megmozdulni pedig egyszerűen képtelen vagyok. Csak állok és nézem. Eren kinyitja a száját, azt hiszem, hogy könyörögni fog, de tévedek.

- Nem vagyok Csodacsibe! Neked nemhh - felnyög, amikor Michael ujjai jobban a torkába mélyednek. Ledermedve állok, és lejátszódik a szemeim előtt a ma reggeli beszélgetésünk.

"- Ere-

- Mondtam, hogy nem vagyok Eren! - acsargok halkan a vállába. - Ne hívj így! Te ne!

- Jó. Mit művelsz?"

Nem voltam hajlandó úgy szólítani. Nem akartam... De ő az enyém, én becézhetem! De hogy más tegye, azt nem tűröm el!

- Na, mi lesz, Ackerman? Hagyod, hogy betömjem a szerelmed száját...mással is? - húzogatja a szemöldökét.  

- Elereszted, vagy kitépem a torkodat - felelem. Meglep, még engem is, milyen jeges a hangom, azt hittem, hogy nehezebb lesz majd kontrollálni.

- Ohohó! - kihívó fény csillan a szemében. - Játszunk Rómeó és Júliásat? A végén mindkettő megdöglik! - ordítja, majd fordít egyet Eren fején, a fülsiketítő reccsenés, ami a nyakától jön, majdnem ledönt a lábamról.

Kitörte... Kitörte a nyakát! Eren!

- Na, Rómeó? Megbosszulod szép szerelmed halálát? - felröhög.

- Meg...? - lassan nézek rá, a látottak és hallottak elveszik a józan gondolkodásomat, alig bírok bármire is reagálni.

Megölte...

- Na, mi lesz? - széttárja a kezét. - Jössz, vagy mehetek haza? - elém sétál.

Halott...

- Mi? - bambán nézek fel rá. Minden homályos, és szürke, egyszeriben úgy érzem, teljesen mindegy mit tesz. Aztán meglátom, ahogyan a kezéről csorog valami.

Vér... Erené?

Ez úgy kizökkent, hogy még mielőtt gondolkozhatnék, visszakézből szájon vágom. Elvágódik, és feltörli a padlót, szitkozódva fogja a fajét, amiből csöpög a vörös lé.

- Te rohadt! Szemét! Utolsó! Pokolra való! Állat! - hozzá ugrok, minden egyes szavamnak egy-egy ütés ad nyomatékot. Próbál védekezni, de egy dühöngő őrülttel szemben nem sok embernek van esélye... Így csak igyekszik minél több ütésem elől kitérni, de nem elég jó, a felismerhetetlenségig verem. A vég patakokban ömlik belőle. Az agyam elborul, nem fogom fel, mit is teszek valójában. Felállok, és zokogva rugdosni kezdem. Közben folyamatosan káromkodok, elfúló hangon.

Nem tudom, meddig folytatom ezt, de végül megadom magamat, és térdre esek. Még most sem érzem a tettem súlyát. Nem érdekel.

Négykézláb, magam után vastag vércsíkot húzva mászok oda Erenhez.

Ó, basszameg... A kurva életbe... Én tettem! Miattam!

***

Kissé szédülök, de azért hősiesen megtartom magamat egyenesen. Már vagy egy órája várakozunk a tárgyalás kezdetéig, a háromnegyedét ez időnek átaludtam, de még így is az az érzésem, hogy leragadnak a szemeim. Armin vállára támasztom a fejemet, és újfent lecsukom a szemeimet. Zavar a nyakmerevítő, de nem tehetek róla, szerencsém van, hogy nem tört semmim...

- Eren... Jól vagy? - kérdezi halkana barátom. A zord folyosón visszhangzik a suttogása. Elmormolok valamit, amit igennek is és nemnek is lehet venni, unott idegességgel meredek magam elé. - Itt vannak - szólal meg izgatottan a szőke, miközben Mikasa talpra állít. Megköszönöm, és Petrához botorkálok, aki védelmezően nyújtja felém a kezeit. Megölel, majd egészen óvatosan taszít rajtam egyet a trágyalóterem irányába.

- Menjünk!

- Maradj velem! - kérem sírós hangon, úgy, hogy csak ő hallja. Mosolyog, őszintén, ez megnyugtat kissé.    

- Természetesen - mondja, majd leülünk a nekünk kijelölt helyre, a hatalmas faajtó pedig bezárul mögöttünk.

Két oldalon a fiúk, Michael, és... és Levi. Az előbbi acsarkodik, utóbbi pedig csendesen szemlélődik. Az acélkék tekintet mereven kerül engem, de egyszer mégis össze találkozik az én zöldemmel. Levi térde alig észrevehetően megrogyik, büszke tartása most görbévé válik, hogy aztán egy másodperc múlva fájdalmas arccal ismét felvegye a rendíthetetlennek tűnő testtartását.

Erős akarok lenni! Most nem engem kell sajnálni, hanem Levit, Rivaille-t menteni! Őt, aki annyit jót tett értem, aki képes szeretni egy ilyen suta fiút, mint én. Aki mindig megpróbált megvédeni, és óvni, türelmesen várni rám, amikor éppen rám jött az öt perc. Szóval kapd össze a seggedet, Jäger, és ne hisztizz!

...

A trágyalás kezdetét veszi, s a bíró elénk tárja a vádakat.

Michael Redwoork, súlyos testi sértés, és nemi erőszak. A büntetése a testi sértésért 3 év, az erőszakért pedig 8 év szabadságvesztés. Az összesen 11 év.

Rivaille Ackerman, súlyos testi sértés. A büntetése három év szabadságvesztés. Ezt enyhítő körülmény, hogy tettét Eren Jäger védelmében tette. A büntetése nem három, hanem másfél év szabadságvesztés.

- Eren Jäger! - remegve állok fel a bíró visszhangzó szavaira. Kicsit megszédülök, de bele harapok a számba, és egyenesen a férfi szemeibe bámulok. Ő ettől láthatóan meglepődik kicsit. - Igaz-e az, hogy az ügyvéde, Dr. Ronald Weiss társaságában megjelent Michael Redwoork többször is erőszakosan közösült önnel? - megingok álltamban, de igyekszek erős maradni.

Leviért!

- Igaz - mondom halkan.

- És igaz-e, hogy megfenyegette önt? - Levi rám kapja a fejét. Ez még neki is új.

- Igaz - a tekintete éget, lyukat fúr belém.

- Rendben - lapozgat. - És az igaz-e, hogy az első erőszak akkor történt, amikor ön Mr. Redwoork házába menekült akkori párja, Rivaille Ackerman elől?

A szemeim kitágulnak.

Mi? Menekülni? Hozzá?! Ezt meg honnan...?

- Ez nem igaz! - mondom a kelletnél kicsit indulatosabban. - Levi sohasem bántana! Nem én menekültem hozzá, hanem haza felé menet elrabolt! - idegességemben az előttem álló asztalra sózok egy isteneset. Michael szeme villan, rögtön magyarázkodni kezd.

- Nem igaz! Találkoztunk, és sírva mesélte, hogy az a szemét megverte! - Tökéletes színész... Basszus!

- Előbb még nem úgy volt, hogy ő ment magához - bök a bíró rám, majd rá. Hm, vagy mégsem.

Levi ekkor olyat tesz, amit ritkán. Felnevet, igaz halkan, de megteszi. Árad belőle a gúny, az undor és a lenézés. 

- Te meg mit röhögsz, patkány?! - köpi felé Michael.

- Hm-hm - kuncogja a kérdezett továbbra is. - Semmi.

- Csendet! - elhallgatunk, a bíró az asztalát csapkodja a kalapáccsal.

- Mr. Ackerman, elmondaná, hogy ön szerint mi történt?

- Persze - gúnyos, alig észrevehető pillantást küld Michael felé, majd lekezdi. - Annyit tudok, hogy Eren egyik este sétálni ment, és későn ért haza. A barátai aggódtak, így áthívtak. Nem sokkal később megérkezett - összebilincselt (!!!) kezével enyhén felém bök - és sírva üvöltött, hogy ne érjünk hozzá. Több sebből vérzett, aztán pedig ű, amikor a szobájába indult, össze esett. Mentőt hívtunk. Bevitték a kórházba, ahol - ha jól számoltam - öt helyen varrták őt össze. Pár napig még bent tartották. De Michael Redwoork újfent megerőszakolta. Ezután Eren depressziós lett. Öngyilkossági kísérletet hajtott végre, de még idejében kimosták a gyomrát a közeli kórházban. Nem sokkal később hazavittem őt, majd elindultam, hogy elmaradásaimat pótoljam. De Michael Redwoork felhívott, beszámolt arról, hogy éppen Erenék háza előtt áll. Rögtön vissza fordultam, és éppen időben értem oda. Megvertem, de kegyetlenül - hangjában hallani az enyhe nevetést -, mert azt hittem, megölte Erent - mondata végére halkan morog, kiráz tőle a hideg. Bár meg is lepődök, vérfagyasztó hidegséggel mondja végig.

Félek.

Jól rálátok a szemére, feketében izzik, mint az éjszaka.

Dühös. Pokolian dühös...

A bíró bólint, majd Michael felé fordul.

- És az ön verziója?

- Az történt, kérem szépen, hogy Eren sírva menekült hozzám, mert állítólag Levi - látszik, hogy azért becézi, hogy kekeckedjen - bántja őt.  - Ennyi történt.

- És az erőszak? - kérdezi a bíró meghökkenve.

- Milyen erőszak?! Hozzá nem érnék! Ő egy fiú! - mondja Michael, és már én magam is majdnem elhiszem neki.

- Nem, mi? - morogja Levi sötéten.

- Sosem bántanám!

- Pont úgy nézel ki - Michael feje vörösbe vált, de Levi tovább üti a vasat. - Ha jól tudom, Mikasa azért rendelt engem Eren mellé, mert egy bizonyos Michael Redwoork folyton lilára veri őt - Kettő-null oda. - Vagy tévednék?

- Elég lesz! - kiáltja a bíró. - Nem fogom dönteni. Nem tudok, mert nincs elegendő információm. De valaki, aki végig ott volt, és aki igazán, de igazán tudja a részleteket, majd meghozza helyettem a döntést. Amennyiben Michael Redwoork vallomásának ad igazat, úgy Levi Ackerman másfél év szabadságvesztésre ítéltetik. Ha pedig kiderül, hogy Rivaille Acekrman mondott igazat, ez esetben Michael Redwoorkot tizenegy év szabadságvesztésre ítélem.   Eren Jäger! - ilyesztően néz rám, remegnek a térdeim. - Dönts! - parancsol rám.

- E-ezt nem kérheti! Egy másik ember életéről...

- De kérem! - mennydörgi, mire össze rezzenek.

Nyelek egy hatalmasat.

Ki vagyok én, hogy más ember életéről döntsek? Senki. Nincs hozzá jogom. De neki! Neki volt joga, hogy azokat művelje velem?! Nem, nem volt. Viszont, ha most ellen voksolok, azt később nagyon megbánhatom... Ahj, miért én?! Miért nem valaki mással? Nem is, miért kell egyáltalán ennek megtörténnie?!

Csend. Várnak. Rám várnak.

Dönts, Jäger! Dönts, de siess, kevés az időd! Melyiket választod? Az állatot, aki megerőszakolt és megvert, aki idáig juttatott téged, a depresszióba, és még az ártatlan Rivaille-t is bemártotta?

Vagy a szerelmedet, aki mindenben segített neked, és szeret? Nos, Eren Jäger, hogy döntesz? Egyszerű, nem?

De... Az.

- É-én azt hiszem, hogy - elhallgatok, tapintani, vágni lehet a feszültséget - Michaelt...

Folyt. köv!