Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

Huszonketedik fejezet

Sziasztok, Tücsik!
Itt is át új rész, most készültem el vele! 😊 Remélem, tetszeni fog! ❤️❤️
Kellemes olvasást! ❤️

Eren's POV

Egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz. Olvad a jégcsap, csepereg a víz.

Amikor Petra haza vitt, én pedig azonnal bezárkóztam a szobámba, csak őt engedtem be.

Egy csepp, két csepp, öt csepp, meg tíz. Olvad a jégcsap, csepereg a víz.

Percek múltán jött csak utánam, kecses lépteiből azonnal rá ismertem.

Most pedig itt ülök az ágyamon, ő velem szemben és igyekszek érthetően beszélni, bár van, amit csak harmadszorra sikerül kinyögnöm. Ő türelmesen hallgat, látom az arcán a döbbenetet.

- E-ez... Úr Isten, Eren! Ezt el kell mondanod Levinek! - rémülten nézek rá, a szemem csupa könny.

- Nem! - kilatok fel ijedten. - Nem mondhatok el neki! És te sem!

- Eren...

- Petra, jelenleg te vagy az egyetlen, akiben bízom! - kezdem indulatosan. - Ne játszd el!

- Jó, felfogtam! - megemeli az kezeit. - De... ez nagyon durva. El kéne menned egy vizsgálatra...

- Nem vagyok terhes - mondom maró gúnnyal.

- Véreztél - feleli a szemembe. Olyan őszinte a pillantása, hogy én, hazug emberként nem tudom sokáig állni. - Lehet, hogy sérült valamid.

Fújtatok és megrázom a fejemet.

- Eren...? Jól vagy?

- Persze, miért? - zavartan pillanatok rá. Aranybarna szemei fürkészve figyelnek.

- Olyan arcot vágsz, mint valami eszelős tömeggyilkos.

***

A nappali és a konyha között flangálok, szórakozottan majszolom az almámat.
Meghallom a lépcsőn ledübörgő lépteket. Annyira megijedek, hogy félre nyelek, majd fuldokolva elvágódok a padlón.

- Csodacsibe? - a hang még jobban megrémiszt. Megpróbálok felállni, de gyorsan mozdulok, és a fejemet is bevágom.

- Ouch... - nyögöm.

- Jól vagy? - leér, először segíteni akar nekem felállni, de végül megáll tőlem tisztes távolban, ami miatt nagyon hálás vagyok neki.

- Persze - biztosítom, miközben talpra küzdöm magamat. Felszedem a félig megrágott almát, és kidobom.

- Remek.

Valaki dörömbölni kezd az ajtón, megugrok, Levi is láthatóan furcsállja a határozott, minden falat megremegtető kopogást.

- Kinyitom - mondja, én pedig a kanapé mögé állok. Hallom, hogy megteszi, amit az imént mondott, majd arra is figyelmes leszek, hogy dühtől remegő hangon beszél valakivel. - Na, takarodj... - sziszegi.

- Ne már, tesó! Tudom, hogy itthon van.
Majdnem elsírom magamat a hangra. Remegve teszek pár lépést.

Michael... Itt van... Értem jött!

- Tűnj! El! - ismétli Levi indulatosan.

- Rendbnen. Hé, Csodacsibe! - üvölt be a házba. Levi megmerevedik a név hallatán. - Nem végeztünk!

Újabb dübörgés, Mikasa, Armin és Petra érkeznek. Ez utóbbi azonnal a bejárathoz rohan, félre löki Levit.

- Te mocsok állat! Te utolsó aljadék! - hatalmas csattanás, Michael káromkodik.

- Kurva... - sziszegi.

- Húzz a fenébe, te rohadt kis gennyláda, amíg szépen mondom! - Petra kiereszti a hangját, valahol mélyen pedig nagyon csodálkozom s viselkedésén, nem nézném ki belőle.

És legnagyobb meglepetésemre Michael valóban eltrappol a ház elől.

- Eren! - Petra hozzám rohan. A rémület miatt a térdeim feladták a szolgálatot, zokogva rogyok a padlóra. Ő gyorsan átkarol, simogatni, vigasztalni kezd.

- Petra! Ez mi volt? -Levi ideges arccal közeledik, jobban a lány vállára bújok.

- Az a rohadék szét verte Erent! - adja a választ ő idegesen. - Jól van már, shhh! - ezúttal hozzám beszél, elképesztően gyors hangulatváltással.

- Mikor kettetek ti ilyen jóban? - kérdezi Mikasa, szeme villámolat szór, hangja hideg.

- Lényegtelen - mormolja Petra. - Eren, szerintem, most menjünk fel, kicsit nyugodj meg, én pedig elmegyek.

- N-ne hagyj itt! - sírom. Sóhajt, de tudom, hogy nem győztem meg. Felkísér a lépcsőn, majd bevezet a szobámba.

- Zuhanyozz le! - utasít. Engedelmeskedek, mikor kijövök, immár tiszta ruhákban, egy tálcán vacsorát tesz elém. - Egyél! Sápadt vagy. Jól érzed magad? - a homlokomra teszi a kezét. - Hm, nincs lázad - csendben eszek. - Mikasáék este elmennek, egyedül leszel itthon.

- Maradj itt! - én is érzem, hogy milyen kisfiús a hangom.

- Nem lehet. Nem látnak itt szívesen, meg úgyis dolgom van.

***

Levi's POV

Idegesen várom, hogy Petra lejöjjön.

Mi ez s hirtelen kötődés?! Meg amúgy is! Erennel?! Ennek utána kell járnom!

Meghallom a suhogó lépteket, majd feltűnik Petra maga.

- Magyarázatot! - dobom neki a szót keményen.

- Csendesenben már! - pisszegi. - Tudod te, milyen sokáig tartott, amíg elaludt?!

- Mi vagy te? Az anyja? Vagy a barátnője? - kérdezem gúnyosan.

- Az lehetnék, csak én vigyázok rá! - feleli mérgesen.

- Azt kértem - kezdem halkan sziszegve -, hogy hozd el abból a szaros kórházból, nem pedig azt, hogy vedd is el tőlem, a kurva anyádat, Ral!

- Valakinek a lelkével is foglalkoznia kell!

- De miért te?! - suttogva üvöltök rá.

- Azért - feleli hűvösen -, mert te nem vagy rá képes.

Ez arcon csap, meredten bámulok magam elé, ő pedig csendesen néz rám.
A legrosszabb, hogy igaza van.

- Mi van vele? Világosíts fel! - követelem.

- Nem tehetem. Megígértem, hogy tartom a számat. Nem akarom elveszteni a bizalmát.

- És ha parancsolom? - kérdezem feszülten, utalva a bandavezér pozíciómra.

- Akkor megtagadom - feleli össze szorított fogakkal.

***

Eren's POV

Forgolódok, már vagy egy órája nem tudok elaludni.
A szél dühösen döngeti a fákat, amik ágai ijesztő mintákat rajzolnak a falamra. A Hold besüt az ablakot, fénybe vonva ezzel a szobát. Feladom, szerezni kezdek az egyik párnámmal, hallgatom a kintről beszűrődő zajokat.
Nyugtalan, feszült vagyok, kialvatlan.

Kopp!

Ez mi volt?!

Rémülten nézek fel.

Kopp!

Mintha egy... kicsi kő ütődne az üvegemhez.

Kopp!

Remegve felállok, az ablakhoz lépek, de nem nézek ki. Várom a következő kavicsot.

- Ó, Ereeen! - dalolja valaki. Mint akit zsinóron rángatnak, úgy mozdulok közelebb az üveghez. - Tudom, hogy hallasz! - kilesek, egy őrülten vigyorgó alak áll az ablakom alatt.

Fejvesztve tépem fel a szobaajtóm, és rohanok le a földszintre.

Ajtó! Be bán zárva?! Michael... Ajtó!

Leérek, rögtön ellenőrzöm a bejáratot. Majd ráfordítok még egyet.

- Csodacsibe? - kiráz a hideg.
Ez nem olyan, mint amikor Michael mondja... Ez jó... Kedves... Levi? - Ébren  vagy? - megáll az előszoba tőlem legtávolabb eső szegletében.

- A-aha... - nyögöm ki rémülten.

- Mi történt? - aggódik, ezt látom rajta. Újra és újra megállapítom, hogy olyan jól néz ki, hogy az már büntetendő. - Hallod? Mi a baj? - már kicsit idegesebb.

- S-semmi... - elsisszanok mellette. Bemenekülök a nappaliba.

- Eren! - szól rám figyelmeztetően. Oi, ez nem jó... Erenezik itt nekem! Régen rossz...
Megragadja a csuklómat és visszaránt. Maga felé fordít, olyan durván, ahogy talán még sosem bánt velem.

"Nem olyan áldott jó lélek ő, mint ahogy azt te gondolod!"

- Bezzeg Petrának elmondod, mi?!

- L-Levi! Ez f-fáj! - nyögöm, de nem törődik vele.

- Jó vele?!

- M-mi? - értetlenül nézek rá. Félek...

- Az ágyban! Jó vele? - ismétli meg dühösen.

- Tessék?!

- Hiszen ő minta barátnő, nem igaz, hm? Mondd csak, neki is úgy nyögsz, ahogy nekem? - a szemében őrült csillogással néz rám.

Ez fáj... És ő ezt tudja... Bánt engem!

"Zokogva hagyom, hogy azt tegyen, amit csak akar. Elégedett morajjal megszabadít a ruháimtól. Először a nyakamat kezdi szívni, olyan erővel, hogy a számba kell hogy harapjak, nehogy hangot adjak a fájdalmamnak. Vérzik az alsó ajkam, ő közben zsibbadásig szívja az egyik pontot.

Lejjebb halad, a mellbimbóimat veszi kezelésbe. Hányingerem van tőle, ugyan azokat teszi velem, mint egykor Levi, mégis a rosszullét jön rám, ha csak hozzám ér. Percekig játszadozik, minden különösebb reakció nélkül, sírva hagyom.

Érzem, hogy már nagyon feláll neki, de az én testem még mindig teljesen semleges marad az irányába."

A testem nem engedelmeskedik nekem, sírni kezdek, és rángatózni. Levi elképedve meg rám, elenged.

- Nem tudom! Bánt! Fájni fog! H-ha megtudja... - össze vissza járkálok, értelmetlen mondatodat foszlányokat motyogva.

- Csodacsibe?

- Megver... Megint... Ne-nem akarom! - felzokogok, a kanapé háttámlájába markolok. - Újra... És újra... És újra... - a szorításon gyengül, a lábaim összecsuklanak, de mielőtt beverném a fejemet a padlóba, valami puha felfogja az ütést...

Remélem, tetszett! ❤️
Szeretnék egy ilyen kérdezz-feleleket csinálni, szóval írjatok nekem kérdéseket, 20 után csinálom a részt! 

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro