Sziasztok! A hétvége megünneplésére már itt is az új rész. Remélem, örültök. 😄 A komment és a vote életem szerelme, szóval jöhet mindkettő!
Kellemes olvasást!

Eren's POV

Kényelmesen elfészkelődök az ágyban, vigyázva, nehogy valamely fájdalmas pontomat megnyomjam. Élvezem a takaró melegségét, miközben szinte dorombolva fúrom a fejemet a párnámba.

A gondolataim egészen elcsendesednek, és már majdnem elalszok, amikor meghallom a telefonom idegesítő csipogását. Nyűgösen felnézek, és kinyúlok a melegségből. Magam elé tartom a képernyőt, és feloldom a zárat. Belépek a messengerbe, és amikor meglátom az engem "zaklató" illető nevét, nem tehetek róla, a telefon egyszerűen kicsúszik a kezemből. Kapkodva nyúlok utána, aminek az az eredménye, hogy majdnem leesek az ágyamról. 

Végül valahogy sikerül életben maradnom, és újfent az üzenetekre koncentrálok.

L: Na, mi van, Csodacsibe? Használnak a szutykok?

Egy kicsit hezitálok, hogy mit írjak visszam végül azért pötyögni kezdek.

E: Hogy találtál meg?

L: Ennyire nem vagyok kispályás... Megkerestelek Mikasa ismerősei között.

Csodálkozok, milyen egyszerű a válasza, tőle azt vártam, hogy a fél rendőrségi adatbázist feltöri egyetlen névért. Nem tehetek róla, kicsit elpirulok, ahogyan eszembe jut, hogy csak miattam, a nevem miatt tenne meg egy ekkora dolgot, de aztán magamra parancsolok.

Ezek csak feltételezések, semmi alapjuk!

L: Bealudtál?

E: Nem, nem. Itt vagyok.

Kicsit bajban vagyok, sosem voltam jó az érdekes társalgások fenntartásában, félek, ha nem jó választ írok neki, megun, és nem chatel velem tovább.

De várjunk csak! Miért is érdekel ez engem ennyire? Nem vagyok belezúgva, vagy ilyesmi! Bár, ma egész nap nagyon kedves volt. Igen.

Eszembe jut, hogy mennyire tetszett az a Levi, akit az álarc mögött találtam. Kedves volt, és figyelmes, ráadásul még jól is néz ki!

Mi?! Kuss, Eren! Fogd be a szád, és írj vissza!

L: Jó. Kend magad a kotyvalékokkal, aztán próbálj meg nem lezakózni a lépcsőről!

Törődik velem! Tényleg fontos neki, hogy mi van velem!

A fejem búbjától a kis lábujjam körme hegyéig elpirulok, és kellemes melegség jár át.

Apropó melegség! Nem vagyok az! Komolyan nem! De közömbös sem vagyok iránta. Egy fiú után! Egy másik fiú után! Ajj!

L: Armin meg Mikasa majd viszi a házit meg a többi ilyesmit.

Mielőtt meggondolhatnám magamat, gyorsan írni kezdek.

E: De te is jöhetsz.

Kis szünet, amit én úgy érzékelek, mintha már percek óta nem írna.

L: Jó éjt, Eren!

És kijelentkezik.

Miért? Valami rosszat mondtam? Csak úgy figyelmen kívül hagyta a meghívást! Legalább utasította volna el! De ez....

Csalódottan bukok bele a párnámba, és próbálom leküzdeni a bennem tomboló szörnyű érzést.

Azt írta, Eren. Miért írta?! Máskor mindig "Csodacsibézik".

Fekszem a sötétben, némán és nyelem az ok nélkül termelődött könnyeimet.

Miért is sírok? Mert nem jön? Mert nem láthatom? Vagy mert a lehető legdurvább módon utasította el a meghívást? Vagy talán mert...? Nem! Én biztos, hogy nem vagyok szerelmes egy másik fiúba!

Sóhajtok egyet, és megpróbálok aludni, több-kevesebb sikerrel.

***

Reggel későn, tíz körül kelek, és elindulok, hogy lezuhanyozzak. Amikor ledobálom a gyűrött pizsamámat, elégedetten konstatálom, hogy a véraláfutások és foltok igencsak megfakultak. Az oldalamat kezdem mustrálni, megbökdösöm, és elvigyorodok. Alig fáj.

Beállok a víz alá, és jó sokáig folyatom magamra. A tusfürdőt a lehető leglassabban dörzsölöm bele a bőrömbe, és olyan lassan mosom le, hogy mire végzek, meleg víz helyett csak langyos aztán hideg zúdul rám. Erre kissé rémülten ugrom ki a víz alól. És természetesen elvágódok, leülök a hideg kőre.

Káromkodok egy isteneset. Pedig a bénaságom következményeire pont tegnap lettem felszólítva...

Mit is írt pontosan Levi? Ne zakózzak le a lépcsőn? Jó. Nem fogok. - megforgatom a szememet, feltápászkodok. Egy tenyérnyi foltban - a fenekemnél, persze - máris látszani kezd a véraláfutás.

- Na, szépek vagyunk... - motyogom, majd megtörölközöm és felöltözöm, hogy aztán - szerencsére! - baj nélkül leérjek a lépcsőn és a konyhába masírozzak. Ott, minden különösebb katasztrófa nélkül, sikerül reggelit hegesztenem, majd elégedetten letelepedek a tévé elé, és elfogyasztom azt. Utána kényelmesen elnyúlok a kanapén, és unottan váltogatni kezdem a csatornákat. Egyik sem köt le, így végül találomra megnyomok egy számot, és álmosan pislogva kezdem figyelni az elém táruló természetfilmet.

A nap további részében teszek-veszek,  elmegyek bevásárolni, és kínomban még el is mosogatok. Kettő felé meghallom az ajtón a kopogtatást, így rózsaszín (!!!) kötényben indulok ajtót nyitni, a fejemen egy fehér kendő, hátul megkötve, amitől úgy nézek ki, mint egy takarító bácsi.

- Sziasztok! - köszönök vidáman, mert azt hiszem, hogy Arminék jöttek meg. De amint meglátom a ajtóban állót, a szívem úgy kezd dörömbölni, hogy azt hiszem, kitöri a csontjaimat. - Illetve szai... Akarom mondani szia! - remek, így tovább, Jäger! Ennél jobban már tényleg csak nagyon nehezen tudnád lejáratni magadat.

- Neked is, Csodacsibe. Az ott - mutat a kezemben lévő seprűre - egy takarítóeszköz? - olyan áhítattal mondja, hogy alig bírom vissza fogna a vigyoromat.

Nocsak. Levi Ackerman és a takarítás? Tényleg?

- Igen. Gyere csak be - invitálom, és bezárom mögötte az ajtót. Ő akkorra már a porszívót kezdi tanulmányozni, és tüzetesen megvizsgálja a feldöntött felmosót is. Elmélyülten szemlélődik, nekem pedig van időm őt bámulni.

Ahogy a fent említett tárgyak mellett guggol, és vizsgálódik, én csorgó nyállal bámulom az izmait, ahogy minden egyes mozdulatnál megmoccan valamennyi. Alig bírom elszakítani a tekintetemet tőle, de végül az arcát kezdem figyeli oldalról.

Csodás arc - gondolom -, de még mennyire!

Élvezettel bámulom, hogyan leplezetlen csodálattal birizgálja a "takarítóeszközöket". Elgyönyörködöm az arcában, és valamire rá kell döbbennem.

Én szerelmes vagyok. Belé. Méghozzá nagyon.

Nyelek egyet a felismerésre, és akaratlanul is közelebb kúszok hozzá. Aztán kicsit elszontyolodok, mert feltételezem, egy olyan fiú, aki olyan jól néz ki, mint ő, nem meleg.

Én sem vagyok az! Csak szerelmes vagyok egy fiúba. Nem ugyan az! Nem a fiúkat szeretem, hanem ezt a fiút. Jelentős különbség!

- Ez a ház nagy - kezdi, és hallom a hangsúlyából, hogy akar valamit. - Nem leszel kész vele egyedül - sóvárogva pillant a porszívóra.

- Hát igen - sóhajtok. Úgy döntök, játszadozok vele egy kicsit. - Én is pont ezen gondolkoztam, amikor megjöttél, tudod? Jó lenne, ha lenne egy kis segítségem - olyan izgatottan néz rám, hogy egyszeriben teljességgel lehetetlennek tűnik őt összeegyeztetni azzal a rideg fiúval.

- Én nagyon szívesen segítek! - szinte felpattan, kisfiús örömmel szemlélődik.

- Jó - bólintok. - Akkor kezdheted is. Konyha - mutatok az említett helyiség felé, én pedig elindulok, hogy felsöpörjek az előszobában. Egy kéz ragadja meg a vállamat, de nem engedi, hogy felé forduljak.

- Meghálálom - búgja. Megdöbbent a hirtelen karakter váltás, annyira, hogy hangosan felnyögök. Emlékszem, Mikasa és Armin hogy figurázták ki a szaglászásomat, de ez most cseppet sem érdekel, egyszerűen beszívom a kellemes illatot.

- Nem kell - mondom végül, és nagyon erőlködök, hogy ne remegjen a hangom. - Én köszönöm - préselem ki.

- Akkor te hálálod meg nekem... Már tudom is, hogy hogyan - tisztán hallom a hangjában a perverz hangsúlyt és a vágyat.

- Igazán? - nyüszítem, amire ő csak még közelebb fészkelődik hozzám, annyira, hogy a hátam már a mellkasának feszül. - És hogyan?

- Ó, azt nem mondom el - leheli. - Még a végén nem kérnél a segítségemből, aztán hoppon maradok - hallom, ahogyan vigyorog, amikor pedig bele szagol a nyakamba, alig bírok egyenesen megállni. Már fel adtam a harcot, és fordulnék meg, hogy neki essek, de ős csak halkan kuncogva ellép mögülem, és engedelmesen a konyhába vonul, hogy halkan énekelgetve elkezdje a dolgát.

Én csak meredten állok egy helyben. Kicsalta belőlem. Kikényszerítette belőlem a reakciómat, hogy tudja, hányadán is állok vele. Én pedig szépen elárultam magamat neki...

Most már ha nem is tudja, de sejti... És az elég, sőt, bőven sok! Neee! 
Buta, béna, ügyetlen Jäger! Kellett neked belezúgnod!

(Ez csak amolyan talált kép, remélem tetszik! ❤️ )