Sziasztok, Tücsik! ❤️❤️
Ez egy rövidke rész lett, és ezúton szeretnék bocsánatot kérni, hogy tegnap nem volt rész. 😢
Remélem, ez majd tetszeni fog nektek! Chalruff kérte, hogy legyen több idegeskedés és izgalom. Íme! ❤️

Eren's POV:
A puha ajkak olyan forróak, hogy szinte már égetik az enyémeket, érzem, hogy még nincs teljesen magánál. Tétován átkarol, közelebb húz magához. Hagyom neki, de a fejemben megszólal a vészcsengő, így szelíd erőszakkal eltolom magamtól.

Kábán néz rám, majd leesik neki a tantusz.

- Bocs - szabadkozik, amire csak megrázom a fejemet.  - Mikor mehetek haza?

-Nem tudom, de ha szeretnéd, utána járok - mondom, majd mikor helyeslően biccent, kisurranok a szobából. Kis keresgélés után szembe jön velem egy ápoló, pont az, aki bekísért Levihez. Köszönök neki, mire készséggel felém fordul.

- Ha jól van, és stabil az állapota, már ma haza mehet - mondja mosolyogva, meg sem várva a kérdésemet. Meglepetten nézek rá. - Ugyan már! Ez lett volna az ok, amivel megkeresett, nemde?

- D-de... - motyogom kicsit bambán.  Megköszönöm, majd mielőtt elindulnék, még egyszer utánam szól.

- A hölgy, akivel jött, már elment, egy szőke fiúval - ismét megköszönöm, majd sietve indulok vissza a folyosón.

Szóval Petra már elment. Arminnal. Nem baj.

Benyitok a kórterembe, Levi kíváncsian néz rám, oda sétálok hozzá, leülök az ágya szélére. Még mindig borzalmasan néz ki, de legalább már van egy kis színe. 

- Azt mondták, hogyha jól érzed magad, hazavihetlek. Pakolj össze, én addig leszólok a recepcióra - felállnék, de vissza ránt, és szenvedélyesen megcsókol. Viszonzom, és amikor megnyalja az alsó ajkamat, szó nélkül megadom neki az engedélyt. Végül óvatosan eltolom magamtól, és egy mosoly kíséretében, vörös arccal kisprintelek a szobából.

Levi's POV:

Ugyan haza akarok menni, de nincs kedvem kikelni a büdös ágyneműk közül. Így csak percekig némán fetrengek, végül valahogy kiakrobatikázom magamat, és össze dobálom a cuccaimat a sporttáskába. Leülök az ágy szélére, és a telefonomat kezdem nyomogatni.

Elmélyülten szórakozok, amikor meghallom, ahogy nyitódik az ajtó.

- Na, mehetünk, Eren? - kérdezem fel sem nézve.

- Rossz embertől kérdezel, Ackerman! - a hangra rögtön felkapom a fejemet,és majdnem leszédülök ültömben.

- T-te meg mi a francot keresel itt, mocsadék?! - ugrok rögtön a torkának.

- Nyugi, tesó! - röhögve felteszi a két kezét. - Beszélgeti jöttem.

- Miért nem rohadsz a sitten!?

- Jaj, apám elintézte, hogyha három évig jó a magaviseletem, nem csuknak le - össze dörzsöli a mutató- és hüvelykujját. - Tudod, Ackerman, pénz! Bárkit bármire - mondja, kihangsúlyozva a két utolsó szót. - De mindegy is! Hol a kicsike?

- Ha hozzá érsz... - kezdem, felállok, és elé sétálok, még így is másfél fejjel alacsonyabb vagyok - egyesével tépem ki a beleidet és azokkal lógatlak fel a templomtoronyba - sziszegem. Nagyon kicsi kell, hogy elboruljon az agyam.

- Juhuhúj! Megijedtem, segítség! - röhögi, mire izomból szájon vágom.- Ezt...nem kellett volna... - morogja, és hallom a hangján, hogy felment benne a pumpa.

Lépteket hallok visszhangozni a folyosón.

- Csak azért nem verlek szarrá, mert nem akarok hidegre kerülni, te szemét állat - morgom utálattal, majd nem bírom vissza fogni magamat, és arcon köpöm.

- Ennyire futja Rivaille Ackermantól? - kérdezi kihívóan, és már jönne nekem, amikor kivágódik az ajtó.

Meglátom az arcára fagyott mosolyt, a sápadt bőrt és a rémülten csillogó smaragdzöld szemeket. Dermedten áll, még mindig mosolyog, mint egy groteszk baba, a szemeiből már folynak a könnyek. Remeg.

- Édesem! - dalolja a fiú, majd Eren felé indul.

- T-te meg... - súgja rekedt hangon.

- Csak miattad jöttem ki, csak érted tettem! - vihogja.

- Menj el - könyörög. Látom az állat szemében, hogy élvezi a helyzetet.

- Jaj, nem, cica. Nem megyek, ha már ennyit utaztam, egy csókot igazán megérdemlek - látom Eren arcán, hogy teljes transzban van. És azt is látom, hogy meg akarja ütni őt, de nem bír mozdulni. De mivel a támadó nekem háttal áll, könnyűszerrel ki tudom rúgni alóla a lábait. Elvágódik, Eren pedig sarkon fordul és kirohan a kórteremből.

Nem értem, mit akar most csinálni?! Ahj, idióta kölyök!

Utána eredek, de nem jutok messzire, mert velem szemben két rendőr jön.

Ilyen gyorsan? Hogyan? Vagy...végig itt voltak?

Berontanak a kórterembe. Az egyikük lefogja őt, a másikuk jelentést ad, és megszólal.

- Michael Redwoork, letartóztatom zaklatásért, és távol tartási végzés megszegésének vádjáért!

**Vége az első évadnak **