Ed pontban érkezett az órájára, ahogy az megszokott volt. Magabiztosan válaszolt az összes feltett kérdésre és fesztelenül beszélgetett. Madison roppantul meglepődött mindezen, hisz nem ehhez volt szokva. Tényleg ennyire felszabadítónak élte meg a múltkori alkalmat? A doktornő csak örülni tudott ennek a változásnak. Sokat is mosolygott az óra alatt. Ahogy lejárt az idő, Ed odalépett hozzá.

-Bocsássa meg az udvariatlanságomat, de Indigo itthon van? Szeretnék vele pár szót váltani, ha nem ellenzi.

-Mi ez a hivatalos hangnem?- nevetett gondtalanul a nő- Ha csak mi vagyunk akkor tegeződhetünk.. miket beszélek? Bármikor tegeződhetünk.

-Ó, rendben. Akkor...? Indigo, a barátnője itthon van most?

-Jajj persze! A szomszéd házban van az emeleten. Nekem most egy másik beteggel lesz órám, de itt a kulcs. Menj be nyugodtan, de ha megijedne tőled, mondd hogy én küldtelek.. ha szerencséd van, elhiszi.- nevette el magát megint a nő, miközben odaadta a lakása kulcsát a férfinek- Ha végeztetek, nem kell visszajönni köszönni, menj csak nyugodtan.

-Köszönöm. A kulcsot az iroda előtti asztalkára teszem majd.

Elköszönt Madisontól és akadálytalanul besétált Indigo lakásába. A nő épp hogy hátrafordult, mikor az arcába nyomtak egy rongyot. A szaga bódító volt, szinte azonnal kidőlt tőle. Rébusz a vállára kapta, és úgy vitte magával. A kulcsot csak bedobta Madison irodája elé, pont az ajtó előtt landolt. Ott biztos észreveszi majd...
Bedobta az eszméletlen nőt egy autóba és gyorsan elhajtott.

Madison késő estig az irodájában ült. A mai napra a szokásosnál is több beteg volt hozzá bejelentkezve. Olyan fáradt volt, hogy három kávét is ivott a nap folyamán és jelenleg erősen kacérkodott egy negyedik gondolatával, de végül ellenállt a kísértésnek.
Ahogy visszaindult Indigoval közös lakásukba, rálépett a kulcsra, ami csak az ajtója elé volt hajítva. El is felejtette, hogy Ed járt fent nála. Kíváncsi volt, mi a véleménye a férfiről Indigonak.
Benyitott a lakásba, de csak síri csend fogadta. Körbejárta a lakást, a jósnőt kereste mindenhol, a nevét kiáltozta, de csak a saját visszahangja felelt. Félelemtől reszketve ült le az ágyára. Nem érzett büdöset, tehát nincs a házban egy hulla is. Teljesen egyedül van.
És valaki elrabolta a legjobb barátnőjét.
A telefonjáért nyúlt, hogy felhívja a két nyomozót, de abban a pillanatban az csörögni kezdett.

-Dr. Madison Gray, ki beszél?- szólt bele a telefonba. Minden hívásást így vette fel, hiszen nem tudta elolvasni, hogy ki hívja. A csengőhangokat meg személyre szabni túl macerásnak bizonyult.

-Itt az üldözött Gothami Sorozatgyilkos.- a doktornő ereiben azonnal megfagyott a vér. A hang halk volt, síron túli és reszelős, de határozottan ismerős.

-Indigo? Hol vagy? Mi történt?

-Lépnem kellett, bocs.- hangja remegése nem csökkent, de tisztábban kezdett beszélni- Egy nagy dobásra készülök.

-Miért, mit csinálsz? Kit akarsz megölni ezúttal?- Madison alig hitte el, hogy gyerekkori barátja lenne asorozatgyilkos. Annyira nem vallana rá és még a nyomozásban is segített. Viszont ahhoz képest, hogy jósnő, elég nagy lábon élt.. és a legjobban a reflektorfényben lehet elbújni. A doktornő még végül hajlandó is lett volna elhini mindezt.

-Szeretnéd megakadályozni?

-Nem akarom, hogy még többen haljanak meg. Ha kell, megállítalak.

-Hogyan? Hisz azt se látod, hogy előtted, vagy mögötted állok-e!

-De nem vagyok egyedül... ott vannak a nyomozók, Gordon és Bullock, meg Ed is, és az ő barátai. Victor is hagyott itt nekem egy névjegykártyát..

-Mi haszna? Azt se tudod elolvasni.- egy pillanat hatásszünetet tartott a nő. Madison szívébe minden szó újabb késdöfés volt- De leegyszerűsítem a dolgodat. Elküldöm a címet, ahol most vagyok a túszommal. Egyedül gyere, és ne is próbálj szólni a zsaruknak! Ahogy szirénát hallok, azonnal lövök. Egy centiről pedig nem tévesztek célt.

-Oké, oké ott leszek. Egyedül. Csak ne tegyél semmi meggondolatlant! Kérlek...

-Itt várok rád.- készült a nő letenni a telefont, de Madison még gyorsan utána szólt.

-Várj! Ki a túszod?

-Dr. Gray, nagyon vigyázzon magára! Tegye, amit tennie kell, ne foglalkozzon velem! Jól leszek...

-Ed?!- sikoltotta a doktornő. Ezt már túl soknak tartotta. Indigo letette a telefont.

Madison szép lassan összerakta a képet. Indigo, a sorozatgyilkos, végig jelen volt a nyomozás alatt, így tudott kimaradni a gyanusítottak közül és szemmel tudta tartani a nyomozást. Könnyedén kijátszotta a rendőrséget, bizonyára jókat nevetett magában. Most pedig elrabolta Edet, hogy őt elcsalja valahova... de mi lehet a célja? Igazából vele akar végezni?

Madison gondolatmenete hibátlan volt, azt az apró tényt leszámítva, hogy a telefonbeszélgetéshez Indigo egy lapról válogatott előre megírt válaszokat, miközben egy pisztolyt nyomtak a fejéhez. Rébusz biztosra ment.

Ő nyerni, Ed pedig szenvedni fog.
Közel már a bosszú...