Madison halk motoszkálásra riadt fel az éjszaka kellős közepén. Bárki megrémülne, ha a bezárt szobaajtója elől lépések tompa zaját hallaná, de a nőt egyenesen kiverte a víz, hiszen ő meg se nézhette ki az. Egy ideig így, reszketve gubbasztott a paplanja alatt és hallgatózott, végül a hangok elhallgattak és az álom felülkerekedett a félelmen.
Nyugtalan álma volt. Megölt valakit és emiatt az Arkham elmegyógyintézetbe zárták és ahelyett hogy ő kezelt volna ott másokat, őt kezelték más pszichológusok. Roppant furcsa és neki kényelmetlen álom volt.

Reggel napsütésre ébredt. Rég nem érezte már az arcán a melegét, hiányolta is. Baltimoreban sokat sütött, emlékezett még gyerekkorából. Itt Gothamben viszont folyton szürkeség uralkodott, mintha az ég haragudra erre a városra. Madison, még az álomtól kótyagos fejjel végigtapogatott a falon, ajtója kilincsét keresve. Kitámolygott a konyhába, a kávéját már valaki összekészítette neki, cukor a bögrében, bögre a kávéfőzőben, tehát csak egy gombot kellett megnyomjon. Álmosan hívta Edet, de sehonnan sem jött válasz. Egyre hangosabban kezdte el szólítgatni, de a lakás hasonló némasággal felelt.

Ed elment.

Madison gyorsan (amennyire tőle telt, ráadásul egyedül) felvette a tegnap hordott ruháit és besietett a rendőrségre. Jim és Harvey ott ültel az íróasztalaik mögött és gondterhelten meredtek az előttük tornyosuló papírhalmazra. Ami furcsa volt a pszichológisnak, hogy egy fiatal női hang is belevegyült a társalgásba.

-Jó reggelt, fiúk!- köszönt hangosan a két rendőrnek.

-Á, Dr. Gray, hadd mutassuk be a rejtélyes szőke hölgyet a pendrive-on talált képről.

-A nevem Madison Parker. Hívj csak Maddie-nek.- mutatkozott be illedelmesen. A doktornő halkan felnevetett- Valami vicceset mondtam?

-Dehogy. Én Dr. Madisom Gray vagyok, pszichológus. Segítek a gothami sorozatgyilkos kézre kerítésében.

-Hát.. végezhetnének jobb munkát.. egy csapat vak is hamarabb megtalálná maguknál!- ahogy kimondta, érezte megfagyni a levegőt- Valami rosszat mondtam?

-Amellett hogy lenézően beszélt a teljes rendőrségről a rendőrségen, sikerült megsértenie Gray doktornőt is, aki vak.- suttogta Lee Thompkins, aki éppen most csatlakozott a csapathoz-Megértem hogy feszült, Maddie. Tényleg. De ez nem jogosítja fel, hogy...

-Féltem az életemet, doktornő, érti ezt?- borult ki Maddie. Lassan egy teljes napja gyűlik benne a feszültség és most bukott ki belőle. Végülis, jobb ha kijön, mintha elfojtja magában.

-A rendőrségen van.. több mint ötven rendőr veszi körbe. Sehol sem lenne nagyobb biztonságban.

-Lee!- intette oda magához Jim- Nem tudnál adni valamit Maddie-nek, amitől kicsit megnyugszik?

-De, persze. Erre jöjjön, Maddie!

-Pillanat!- ezzel odalépett Madisonhoz és megfogta a két kezét- Szörnyen sajnálom, hogy megbántottam. És magukat is!- kiáltott a szorgalmasan kávézó rendőrökhöz- Hogyan tehetném jóvá?

Egy ablak széttört, üvegszilánkok záporoztak a földre. Madison érezte, ahogy valami ar arcára fröccsen, makd lassan elkezdt lefolyni.. csiklandós érzés volt. Maddie úgy esett össze, hogy még fogta a vak nő kezeit. A test nehezebb volt, mint azt a nő várta, a súlya őt is lerántotta.

-Mesterlövész, hasra! Alvarez, vigyen ki annyi embert, ahány szükséges és kutassák át a szomszédos épületek felsőbb szintjeit és tetőit! Menjen most! Gyerünk!- kiabalta Jim torka szakadtából, miközben a két Madison felé sietett Harveyval és Leevel az oldalán.

Mivel több lövés nem érkezett, Lee felsegítette az enyhe sokk érte doktornőt a földről és az orvosiba kísérte, ahol lemosta az arcára fröccsent vércseppeket. Csak hallották ahogy a holttestet felfektetik a mellettük heverő asztalra.

-A vakság néha áldás?- kérdezte Lee alig hallhatóan.

-Aligha.. kivéve talán most.

-Kevés dolgot nem adnék oda, hogy most ne nekem kelljen boncolni majd...

-Megértem.

-Kedves nőnek tűnt. Tegnap este még meggyes pitét is süttött Jiméknek. Maga mit gondolt róla?

-Nem volt szimpatikus a hangja.. túl élesnek találtam. És tapintatlan is volt. De nem hiszem, hogy rossz ember lett volna.

-Tanár volt. Két általános iskolás fia a férjénél töltötték a hetet. Elváltak. Egy élmény lesz tájékoztatni őket. A lapok is megírják majd természetesen. A rendőrségnek így sincs elég nagy tekintélye Gothamben, de úgy érzem, ezzel még azt a picit is porrá zúzták.

-Elég időt töltöttem ebben a városban, hogy ezt még vak létemre is tisztán lássam.- Madison megengedett magának egy apró mosolyt, majd leszállt az asztalról- Most ha megbocsát, meg kell találnom a betegemet, hogy elkaphassal egy sorozatgyilkost! Még benézek a boncolás után.

Ebben a pillanatban halkan kinyílt az orvosi/ boncterem ajtaja és Ed nézett be rajta.

-Mintha engem emlegettek volna?- szólt be az ajtó résén csak a fejét bedugva.

-Ed?

-Üdv Lee! Ha jól hallottam, valamiféle boncolásról beszéltetek, igaz?- egy aggasztóan bizarr mosoly terült el az arcán. Úgy tűnik mégsem Lee Thompkinsnak kell végrehajtania ezt a boncolást. A nő nem tudta, hogy örüljön, vagy féljen.